Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-16 / 7. szám

És legyünk is, mert az egyetértés erőt nevel, életet fejleszt. Az erőfokozásra pedig ma nagy szüksége van a protestantizmusnak. Helyesen emelte ki Hegedűs S. főgondnok beszéde további folyamán, hogy a magyar református egyházban jelenleg sok a tenni és javítani való. A vallásos és a középiskolai nevelés mellett főleg a lelkészképzés emelését hangsúlyozta és ajánlotta az új főgondnok figyelmébe. Nálunk, mondá többek között, a lelkésznevelés nagyon el van hagyatva, ivedig a lelkésznevelés az egyházi élet súly-, és közép-pontja; ez az a szellemi ós erkölcsi erőforrás, a melyből az egyházi élet egész belső szervezete táplálkozik; ez az egyház szive, a melyből az egyháztest vérerei kiágaznak és a melybe ismét összefutnak. Erős lelket, magas színvonalat és minél jobb belső és külső fölszerelést kell tehát biztosítanunk a lelkésznevelésnek és lelkésznevelőknek, mert ezen sarkaflik egyházunk jövője. E tekintetben sok mulasztást kell pótolnunk. Ez a Hegedűs beszédjének a veleje, melyre Darányi főgondnok ekként nyilatkozott: Érzem, tudom, hogy a belső egyházi élet és főként a papnevelés terén fontos reformok várnak egyházunkra. Különösen a mi budapesti theologiai akadémiánkat kell a mostani elhagyatott és szegényes állapotából kiemelni. Mert meg vagyok győződve arról, hogy egyházunknak mindnyájunk által hőn óhajtott felvirágzása első sorban attól függ: tudnak-e theologiai akadémiáink kellő számú, magas műveltségű és apostoli buzgóságú lelkészeket kibocsátani és a gyülekezetek vezetésére sorompóba állítani ? Én teljes erővel rajta leszek, hogy egyházkerületünkben a papnevelés minclen tekintetben minél magasabb színvonalra emeltessék. Örömmel veszem, ha budapesti egyházunk vezetőit e tekintetben is munkatársaimul tekinthetem. Azt hiszem, hogy e fontos nyilatkozatokhoz sem szükséges bővebb magyarázatot fűznünk. A lelkésznevelés fontosságát mindnyájan tudjuk, a mi lelkészképzésünk hiányait sokan érezzük és a reform után elegen vágyakozunk. Csak örülhetünk annak, hogy most már világi vezérfér.fiaink is ily nyomatékkal hangsúlyozzák s az egyházfejlesztés elsőrendű feladatai közé sorozzák a lelkésznevelés sarkalatos kérdését. Csak elismeréssel vehetjük, hogy a mi vezető férfiaink is belátják és megvalósítani törekesznek azt a nagy egyházi igazságot, hogy minél jobban neveljük a papságot, annál inkább megerősítjük az egyházat, a mint hogy a német, holland, angol, franczia és amerikai protestantizmus szellemi felsőbbsége és hódító ereje lelkészeinek tudományos képzettségén, társadalmi műveltségén, apostoli buzgóságán és keresztyén jellemén fordul meg első sorban. Most már csak azt kívánhatjuk, hogy dunamelléki világi vezetőink jó példája minél szélesebb körben követésre találjon. Tanuljuk megbecsülni az egyházban a lelkész állását és munkáját, s szoktassuk erre közönségünket és népünket is. E végből azonban ne felejtkezzünk el arról a legfőbb feladatról, hogy a lelkészt az ő magas hivatásának megfelelőleg minél gondosabb nevelésben és ellátásban kell részesíteni. Csak a szellemi-erkölcsi tekintetben kiváló papság képes magas színvonalon tartani az egyházat. A két főgondnok nyilatkozata és ígért magatartása e tekintetben is követendő példánk lehet. Sz. F. Kováesy Sándor gondnoki székfoglalója. (Elmondotta a budapesti presbiteiium 19. 2. február 8-diki ülésében) Nagyméltóságú Főgondnok Úr! Nagy tiszteletű Presbitérium ! Mindenekelőtt hálás szívvel köszönöm önöknek, hogy megsegítettek engem abban, hogy az országnak nemcsak legnagyobb, de kétségtelenül a legelőkelőbb református egyházának gondnokává megválasztattam. Ne vegyék tőlem rosz néven azt, hogyha ezen a helyen, midőn ezt a díszes állást elfoglalom és először jelenek meg önök előtt gondnoki minőségemben, az önökhöz intézett köszö* netem után első sorban is gyermekkoromra gondolok vissza és hálával gondolok szülőimre, a kik egyházam hitét és ezzel kapcsolatosan a hazám iránti szeretetet olyan mélyen oltották belém. — Ennek a nevelésnek köszönhetem, hogy az ország első egyháza az ő egyik gondnokának választolt meg. Nagy terhet vállaltam magamra, a midőn e kitüntető állást elfoglaltam, mert egyházi életünk terén igen sok a tennivaló ; itt tétlenül állanunk nem szabad, itt dolgozni kell. Az ország központjának kálvinista egyháza meg nem állhat, vissza nem fejlődhetik; annak haladni kell úgy a vallási élet, mint az anyagi fejlődés terén. Buzgó példa áll előttem és e példát fogom új állásomban követni. A mi szeretett főgondnokunk fáradhatatlan szorgalma és munkássága, valamint az ő áldozatkészsége olyan példák ón előttem, a melyeket szives készséggel fogok követni, s tudom azt, hogyha az ő példáját helyesen követem, akkor kötelességemnek is eleget tettem. Már most engedje meg a tisztelt presbitérium, hogy pár szót azokról az irányelvekről