Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-20 / 3. szám

44 3. szám. orrú állatokat ismerteti, élénk leírásban és csinos szövegképpekkel díszítve. A füzetes vállalatot aLégrády-test vérek kiadóhivatala díszesen állítja ki és füzetenként 80 fillérért nála lehet megrendelni. ** Felhívás Sinay Miklós tisztelőihez. Bátorkodom mély tisztelettel értesíteni e becses Lap tisztelt olvasóközönségét, hogy írtam egy ily czímű dolgozatot: „Emlékezés Sinay Miklósról", mely a „Szabad Egyház" legközelebbi három számába beosztva fog megjelenni. Az ezen czikket tartalmazó 3 lapszámra 60 fillérjével külön előfizetést hirdetek, kérvén a mélyen tisztelt olvasókat, hogy méltóztassanak kegyes pártfogásukkal lehetővé tenni ama 3 szám megjelenését. Sikerült megszereznem Sinay Miklós arczképmetszetét is, és így a jelzett közleménynyel együtt Sinay arczképének is birtokába jutandanak a mélyen tisztelt olvasók, kik nem sajnálnak 60 fillér áldozatot hozni ez ügyben. Sinay Miklós -ezelőtt egy századdal élt, élete vége arra az időszakra esik, mikor a nemzet alkotmányos életének újra ébredése a magyar református egyházat is mozgásba hozta, s a politikai szabadság mámorító hatása átcsapott a magyar református egyház mezejére, s politikai rámára akarta annak intézményeit húzni. Az ezen törekvést a magyar református egyházra nézve vészt hozónak tartók képviloje Sinay Miklós volt, kit sok küzdelmeiért, szenvedéseiért, üldöztetéseért a magyar református papság a maga martyrjának tartott. Az egyház elvilágiasítási törekvése követelte ő benne magának az áldozatot. Az ő általa s vele tartók által vívott súlyos küzdelemnek valódi jelentőségét a mai nemzedék vajmi kevéssé ismeri. Sajnos, hogy ma is még számosan vannak, kik Sinayban egyebet „nagy hierarkhá"-nál, papuralmi vitatónál nem látnak, pedig az ő nagy alakja nélkül a magyar református egyház története hézagos, sőt csonka volna, épen úgy, mint a pátenses korszak története csonka volna Révész Imre és Filó Lajos nélkül. Kitűnő tisztelettel vagyok Szapáryfalván, január 11-én 1901. llácz Károly ev. ref. lelkipásztor. ** A Theologiai Ismeretek -Tára. Zoványi Jenő theol. m. tanárnak s tiszaföldvári lelkésznek e hézagpótló theologiai lexikonából, a melyet Antal Géza, Rácz Kálmán és Tüdős István tanárok közreműködésével szerkeszt, megjelent a XIV. (III. k. 3.) füzet, a mely hat íven a Sebestyén—Szilágyi ezímszók alá eso anyag feldolgozását közli betűrendes czikkekben. Külföldi tárgyú nagyobb czikkei: Selnecker, Semler, Septuaginta, Servet Mihály, Sibylla, a Sixt.us-ok, Skót egyház, Soczinianusok, Spener, Spinoza, Spurgeon, Strauss Dávid, Swedenborg stb. Magyar tárgyú czikkei közül kiemeljük: Séllyei István (a gályarab püspök), Simén Domokos (unitárius író), Sinay Miklós püspök (A paritásos egykormányzat nagy ellenzője), Skaricza Máté, Somosi János (a hittaníró), Sopron reformácziója, Svéd-magyar érintkezés, Szász Domokos, Gerő és Károly, Szatmári ref. egyház, Szeben reformácziója, Szeberényi Gusztáv, János és Lajos, Szegedi Gergely, Szegedi Kis István, Székács József, Szenczi Csene Péter, Szenczi Molnár Albert, Szentek, Szentségek Szeremlei Gábor és Sámuel, Szikszay Beniamin, György és Vazul, Szilády Áron és János, Szilágyi Ferencz és István stb. cziműeket. A theol. Ismeretek Tára nagy gondossággal, encyclopaediai tömörséggel, a magyar dolgokra és személyekre való kiváló tekintettel úgy van írva és szerkesztve, hogy az bátran kiállja a versenyt a vele egyenlő terjedelmű theologiai lexikonokkal. Az általános és a külföldi kérdések a Holtzmann-Zöpffelféle lexikonból vannak átírva, de a ezikkek legnagyobb része eredeti magyar kidolgozás, még pedig a javából. Legértékesebbek a magyar egyháztörténeti s különösn az életrajzi ezikkek. A hézagpótló, nagybecsű és az egyházi életben forgolódó emberre nélkülözhetetlen derék munkát ismételten ajánljuk a theologiai irodalom barátjainak pártoló figyelmébe. A füzet ára 1 K. 20 fillér, a teljes (és befejező) III. kötet előfizetési ára 5 K., az I. és II. kötet bolti ára 6—6 korona. Megrendelések a szerkesztő-kiadóhoz Tisza-Földvárra küldendők (F.) EGYHÁZ. A kongrua és a lelkész-özvegyek czím alatt Lapunk mult száma a Bebreczeni Prot. Lap nyomán azt a hírt közölte, hogy a kultuszminisztérium a törvényt akként értelmezi, mintha a fizetéskiegészítés csak a lelkész halála napjáig járna, az özvegyek kötelesek volnának az elhalt férj által fölvett összeget visszafizetni s az özvegyi ós kegyeleti év alatt nem kapnának fizetéskiegészítést. A nevezett lap szerint ez ellen a sérelmes intézkedés ellen a tiszántúli egyházkerület főgondnoka a mult év deczemberében felterjesztéssel élt. E fontos ügyben a kultuszminisztériumból a következő helyreigazítást és felvilágosítást kaptuk. Tény, hogy a kongruatörvény az elhalt kongruás lelkészek özvegyeiről nem intézkedik; tény, hogy ebben az ügyben a mult évben előbb a dunántúli, azután a tiszántúli egyházkerület felírt a kultuszminisztériumhoz, — de az teljességgel nem felei meg a valóságnak, hogy a minisztérium a fent említett intézkedéseket tette. Ellenkezőleg. A valódi tényállás az, hogy a minisztérium már a mult óv novemberében, tehát a tiszántúli főgondnok felterjesztése előtt egy hónappal ebben az ügyben a dunántúli egyházkerületi elnökséggel folytatott tanácskozás alapján a következő megállapodásra jutott. A lelkész-özvegyeknek nem kell visszafizetniük az elhalt férj által fölvett kiegészítő összeget. A lelkész-özvegyek azon időre, a míg a lelkészi hivatal ellátása az ő törvényszabta kötelességök, adminisztrátor-tartási segélyt kapnak. Ilyen esetekre az állam minden egyháznak s így a ref.