Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-06 / 40. szám

biterium csinálta és az egyházi közgyűlés elé az sohasem lett terjesztve és vele elfogadtatva. Visszaadta tehát a díjlevelet a kispesti presbitériumnak azzal, hogy fogadtassa el azt az egyházi közgyűléssel is Az egyházi közgyűlés azonban kapta magát és jól megnyirbálta a stólatételeket. Most a lelkész panaszol és kérvényez, hogy őt díjlevéli jogaiba helyezze vissza az egyházmegyei közgyűlés; Ő nem tehet róla, hogy közgyűlés nélkül készült a díjlevele. Igaza van. De igaza van az egyháznak is, a ki azt mondja: hogy mer a presbitérium az ón hírem és tudtom nélkül fizetést rendszeresíteni, állandó terhet a vállaimra rakni ? Megváltoztattam a presbitérium által megszabott stólatételeket, mert ahhoz jogom volt! Az egyházmegyei közgyűlés is ilyen értelemben döntött ebben a nagyon is vitatható kérdésben. Sörös Béla fogházi lelkész az egyházmegye lelkészei közé bekebeleztetett; Csűrös István budapesti főgimnáziumi vallástanár hasonló kérése megtagadtatott. A kölcsönért folyamodó egyházak, valamint az egyszer s mindenkori segélyért folyamodó egyházak és lelkészek kérvényei pártolólag felterjesztetnek az egyházkerületi közgyűléshez. Lehettünk még vagy 10—12-en, mikor általános fáradság és érdektelenség között Benkő aljegyző előterjesztette nagy horderejű indítványát az 1848: XX. t. cz. végrehajtása tárgyában. Hát persze, hogy elfogadtuk az indítványt, mely 42-ik helyen állott tárgysorozatunkban; elfogadtuk, de azzal a keserű érzéssel, hogy íme így tudunk mi nyomatékkal kérni, így tudunk talpunkra állani! Délután VL

3 órakor, 12-en és agyonfáradtan veszünk elő egy ilyen fontos kérdést. Vagy erőnek kell lenni ebben a kálvinizmusban, hogy ennyi kormányzati lazaság mellett össze nem dűl, szét nem mállik! Délután a biróság ítélkezett. Három tárgya volt, köztük legfontosabb a váczi felebezett lelkészválasztási ügy, mely a választás megerősítésével fejeződött be. IJV. A Luther-Társaság közgyűlése. A Luther-Társaság f. évi szeptember hó 21. ós 22-én Nyíregyházán tartott rendes közgyűlése sok tekintetben érdekes megfigyelésekre ad alkalmat. Annál inkább is, mert közvetlenül követte a Magyar Prot. írodr arsasae; fényes miskolczi közgyűlését. De míg Miskolczon országos jelentőségű ünnepet láttunk, addig Nyíregyházán a Luther-Társaság a helyi érdeklődést csak épen hogy le bírta kötni. Amott százakra ment a résztvevők száma; itt vidékről csak mintegy harminczan verődtek össze, jórészt a miskolczi és a sátoralja-ujhelyi gyűlések vándorapostolai közül. Ez a részvétlenség annál feltűnőbb, mert az evang. egyház ez egyetlen s országos hivatásra méltó irodalmi társasága az evang. előkelőségek melegebb érdeklődésére is joggal tarthatna számot, különösen akkor, a mikor átalakulásának folyamatát megkezdi, a mikor nemes hivatásának komoly munkájába készül fogni. Talán az elhagyatottságnak és elhanyagoltságnak ez az érzete volt az oka annak, hogy a társaság ez évi közgyűlését a kedvetlenség, a csüggetegség árnyéka lengte át. Talán ez a kedvetlenség volt oka annak is, hogy a Lutherestély magasabb szárnyalásra nem volt képes vergődni, s annak a nagy programmnak, mely az átalakulás, a tenni vágyás jellegét viselte magán, a nyilvánosság előtt való fellépés nem volt egészen megfelelő. A 7 óra előtt érkező vendégeket a vasútnál Geduly Henrik nyíregyházi egyik lelkész és Majerszky egyházfeliigyelő fogadta szives üdvözléssel. Alig vonult be a vendégsereg, már is megszólalt a Luther-estélyre a templomba hívó harang, hol már mintegy 6—7 ezer ember várta a társaság tagjait. Itt a gyülekezet éneke után Scholtz budai ev. lelkész, a társaság titkára, hosszabb bevezetés után Melanchthon imáját olvasta fel, melyet az Luther teteménél mondott. Majd dr. Pojnni Albertnó énekelt igen szép szóló éneket, mely után Zsilinszky Mihály államtitkár, a Luther-Társaság elnöke mondotta el szép megnyitó beszédét. Azért jöttünk ide — úgymond — hogy itt is a szent czélt, az evangélium magasztos eszméinek megerősítését szolgáljuk. Ugyanaz a szellem élteti e társaságot, mely ezt a várost alapította és nevelte nagygyá, tiszteltté: a tiszta evangéliumi hithűség. A czél nemes, az eszközök tiszták, fel tehát együttesen a közös, a nemes harczra. Ha nagyok az akadályok, legyen nagy a lelkesedés, a kitartás, az összetartás is. Ez emelkedett megnyitó után a társaság alelnöke, Horváth Sándor budapesti evang. lelkész mondotta el ünnepi beszédét, melyben különösen azt fejtegette, hogy miért jött a Luther társaság épen Nyíregyházára. Utalva a társaság nemes czéljára, pártolásra ajánlja azt. A gyülekezet éneke után még Menyhárd Frigyes soproni lelkész hosszabb felolvasása vette igénybe a közönség megernyedt figyelmét. A csaknem két óráig tartó Luther-éstély után ismerkedésre gyűlt a társaság a Korona szállóba, hol az evang. dalárda gyönyörű énekei általános lelkesedést keltettek. Másnap d. e. a fontos és terjedelmes programmlioz mérten aránylag kevés idő állott a társaság rendelkezésére. A közgyűlés a központi népiskola díszes nagy termében csak 10 órakor kezdődött. Zsilinszky Mihály elnök rövid megnyitója után Falvay jegyző olvasta fel már kinyomott jelentését, melylyel kapcsolatosan a közgyűlés a kerületeknek és az esperességeknek a társaság iránt tanúsított jóindulatért elismerését fejezte ki; tudomásul vette és helyben hagyta, hogy az Ev. Családi Lap szerkesztését Böngérfi János fővárosi polgári iskolai tanár vette át. Majd dr. Kéler Zoltán ügyésznek mondott meleg köszönetet önzetlen és buzgó fáradozásáért. Nagyobb vitára adott okot az az indítvány hogy, a Luther-társaság ama német ajkú tagjainak, kik magyarul nem tudnak, az Ev. Családi Lap helyett az Ev. Glocken cz. német nyelvű lapot járassa. Mayer, Majba, Materny és Menyhárd pártolólag, Masznyik, Stromp, Raffay, Scholtz ellenzőleg szóltak ez indítványhoz, különösen azon alapon, hogy a társaság nem fizethet elő mások számára semminemű lapra, s hogyha nem is magyarosítani, de a magyar szellemet ápolni s a magyar irodalmat támogatni a társaságnak hivatásos feladata. Az elnök ajánlatára a közgyűlés azt határozta, hogy a Glockennek évi segélyt ad, melynek fejében az bizonyos számú példányt bocsát a társaság tagjainak rendelkezésére. S ha e határozatnak jól a szemébe nézünk, látjuk, lvogy csak formájában különbözik az eredeti indítványtól, de a magyar szellem és irodalom pártolásának és terjesztésének érdekét bizony nem szolgálja. Az ilyen indítványok pedig könnyen odavezethetnek, hogy a társaságba a nemzetiségi és nyelvi ellentétek és viták harczát vonják be, a mi pedig evang. egyházunk előhaladásának eddig is legnagyobb gátolója volt. Egy másik sokkal fontosabb eszmét, melyet Geduly Henrik vetett fel, már figyelemre se méltattak. Nem is került tárgyalás alá. Pedig nem volna sem időszerűtlen, sem helytelen dolog, ha valamelyik irodalmi társaságunk egy nyomdának a felállítását megkísérelné s esetleg meg is valósítaná. Kívánatos volna, hogy Geduly ne engedje