Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-09 / 23. szám

megyei feldíszített állomásokon egyházunk ós társadalmunk jelesei fogadták üdvözletekkel az érkezőket, illetve az egyházi és világi elnökséget. S bár a püspök a rendezőség által jó előre tiltakozott volt minden czeremoniális fogadtatás ellen, kijelentvén, hogy ide mint egyszerit értekezleti tag jelenik meg : azért nem akadályozhatott meg annyit, hogy Udvarhely városánál egy 40 lovas főből álló díszbandérium élén ne fogadja a polgármester, s benn a városban a kollégium előtt emelt díszkapunál a kebli egyházmegyei esperes. Este pedig a körútnak is beillő, aszfaltozott, széles Kossuth-utczában a nép ezreinek kicsitől nagyig való részvételével rendezett és szépen sikerült fáklyás-zenénél Solymossy Endre tanár dr. gróf Kuun Géza világi elnököt, Gsia Kálmán etédi pap dr. Bartók György püspököt, mint az értekezlet védnökét üdvözölték a viszonyokból; kifolyó alkalmi beszédekkel, melyekre az ezreknek szóló, várva-várt és mindenkit kielégített válaszok természetesen nem maradtak el. A közgyűlés fénypontja a néh. b. e. Kis Gergely professzor által 1762-ben épített református templomban folyt le május 30-án, a mikor d. e. 9-kor kezdetét vette az istentisztelet, melyen imát mondott Deésy Gyula kolozskalotai esperes. Ezt az imát nemcsak szépnek, hanem „minta-alkalmi imának" is lehetett tartani, mely egyszersmind a szép, csengő hangú előadással is befolyt arra, hogy áhítatot ébreszszen fel a lelkekben, kapcsolatban a protestáns férfi és prot, vegyes dalkörök, nemkülönben az ifjúsági ének- és zenekar közreműködéseivel, szabatosan előadott darabokkal. Most következett dr. Bartók György püspöknek igen szépen kidolgozott és lelkesen előadott egyházi beszéde, mely ugyan maga-magát dicsérte, de a melyre nézve azért megemlíthetjük, hogy annak elhangzása után akárhánytól lehetett hallani ezt a nyilatkozatot: „Arról a kathedráról senki úgy még nem beszélt". Valóban, a különben is ékesszavú püspököt ezen alkalommal, az apostolokról szólván, mintha apostoli ihlettség szállotta volna meg ! . . . A szó szoros értelmében a templomot zsúfolásig megtöltött, polgári elemekkel együtt diszes hallgatóságban nem volt egy lélek is. a kire mély hatást ez a beszéd ne gyakorolt volna. Ezt megértette a kicsiny úgy, mint a nagy, a szegény úgy, mint az előkelő, a tudatlan a tudóssal egyformán. De az istentisztelet végével nem tágított a nagy közönség, hanem teljes számban ott maradt és kitartott a dr. gróf Kuun Géza elnök által ott a templomban megnyitott ülésnek egész tartalma alatt. Mert a mik következtek, a közönség hálás érdeklődését érdemelték ki nagy mértékben. És méltán, mert olyan elnöki megnyitót, Kárpátoktól Adriáig, mástól hallani nem lehet, mint olyan bölcs, tudós, hiterős és vallásosan fenkölt Lélektől! Ezt a megnyitót Sándor József országos képviselő méltán jellemezte a dísz-banketten „a bölcsészeti megnyilatkozás remekének". Igen: ebben a bölcs remekletben a Spinoza reményétől fölemelkedik az ember az Istenországa eljövetelének s a lelkekben megvalósulásának reményéig. E beszédből lehet megtanulni: mint békül ki a tudomány a vallással; mint ölelkezik össze a véges ismeret a végnélküli hittel. Igazán, mintegy „új kijelentés" hangzott el e nagyszerű megnyitó, melyet e Lap olvasói a maga egészében élvezhetnek akkor, ha — a mint a következő napi értekezlet elhatározta — nemcsak a kiadandó Évkönyvben, hanem külön füzetben is megjelenend, mint szintén a püspök beszéde és Kenesseynek alább említendő felolvasása is. Az elnöki megnyitót követte Nagy Károly theol. tanár és egyházkerületi értekezleti titkár jelentése. Ez ismét a maga nemében kiváló belső becscsel ékeskedő megnyilatkozás volt, mely merőben elütött a sablonos titkári jelentésektől. Ebből mint valami vonzó értekezésből ki-ki megtanulhatta: miért jött össze az egyházkerületi értekezlet; mi ennek és mi az egyházmegyei értekezletek czélja, rendeltetése, módja, eszközei. Nem ünneplés, ünnepeltetés és nagyszabású felolvasások vagy tudós értekezések tartása a czél az egyházmegyei értekezleteken, hanem az egyes gyülekezetek hiterősítésére, vallás-erkölcsi építésére irányult ténykedéseknek számon adása, számon kérése; szóval: a belső egyházépítésre az anyagnak összehordása, a munka vezetése, irányítása; a sikernek méltatása, a közönynek felrázása és a tétlenségnek korholása stb. A Jelentés számadatairól az Erdélyi Protestáns Lap közlése folytán majdan e Lapnak is lesz alkalma a t. olvasókat tájékoztatni. Már délfelé járt az idő; de azért a még mindig teljes számban ott levő templomi közönség feszült várakozással nézett Kenessey Béla theol. igazgató felolvasása elébe. S e várakozásban senki sem is csalódott. Sőt, ha valami oknál fogva netalán elmaradt volna a díszülésről ez a felolvasás, nem mondhattuk volna el Shakespeare-rel: „A vége jó, minden jó"! És miről szólt a felolvasás, noha előre prononszirozott külön czíme nem volt? De nem is kellett. Mert a tudós szerző felolvasása végett megjelenvén a kathedrán, egyenesen a dolgok kellős közepébe vitte a hallgatóságot, s mint egy újkori Chrysostomus beszélt,illetőleg jellemezte érdekesebbnél érdekesebb vonásokkal s mutatta be műveikből és hátrahagyott kézirataikból merített tanulságos idézetekkel Erdélynek ama mult századbeli református papjait (Keserű Dayka János, Gelei K. István, Topheus Mihály, Szatmárnémeti Mihály, Medgyesi Pál, Vásárhelyi Dávid, Bod Péter stb.), kik azokban a nyomorúságos időkben, mint Isten dicsőségének felette nagy eszközei meg merték nyitni szájukat az igazság oltalmazására, nemcsak a méltóságos urak és méltóságos úri asszonyok, hanem a nagyságos fejedelmek és nagyságos fejedelem-asszonyok előtt is; s a kik nagy bátorságuk és sok fáradságuk által felette sokat használtak a hitben gyengélkedő keresztyén hitfeleiknek ; holott a tatár-égette és törökpusztította vidékeken a vitézkedő anyaszentegyház ekklézsiáinak nem volt három ezüstnyi értéke: s mi mégis, a pap-marasztások ama korszakában is, nagyok, erősek és hatalmasok voltunk. ... És ma, a kongruás időben ? Az „Ocskay brigadéros"-beli hű vitéz azt kérdezi labanczczá lett társától: megvan-e a régi karja, megvan-e a régi kardja? A felelet az : a karja is, a kardja is a régi, — de a szive már nem a régi! Azt kívánta a nagy hatást elért lelkes felolvasó: nekünk a „régi kar" és a „régi kard" mellett a szivünk is legyen a „régi". Az elnökségnél és a védnököknél erre következett tisztelgések után eljött a társas ebéd ideje. A kollégium újonnan épült szép, nagy torna-csarnokában 300 teríték nem volt elegendő, úgy, hogy a kik pótterítékekkel közbe-közbe nem férhettek, azok bizony kiszorultak. Szám szerint 10 pohárköszöntő tartatott, melyek közül az első „a legelső magyar embert, a királyt" illette. Este. a vármegyeház dísztermében fényes sikerű egyházi estély volt, gazdag műsorral és várakozáson felüli bevétellel. Másnap (május 31-én) volt a tárgyaló ülés a kollégium torna-csarnokában, mely d. e. 9-től tartott, akkora tárgysorozattal, hogy ez maga az egész egyházkerületi értekezletre nemcsak bőven elég, hanem tán sok is lett volna. (Minélfogva általános volt a „titkos"