Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-09 / 23. szám

óhaj, hogy jövőre rövidebb tárgysorozat legyen.) Itt tárgyaltattak a megelőzőleg tartott igazgató-választmányi és bizottsági ülések határozatai, indítványai és előterjesztései ; továbbá Vajda Ferenez szász-lónai papnak : „A protestáns pap személyének és működésének jelentőségéről" tartott alapos felolvasása. Az ebből levont határozati javaslatok áttétettek az igazgató-választmányhoz, melynek kebeléből jövőre egy intézkedő direktórium lesz a központon. Továbbá itt tárgyaltattak és hozattak határozatok a Lapunkban előzőleg már közölt tavalyi javaslatok fölött, Bodor János zágoni, Balázs József beszterczei és Péchy Árpád brassói lelkészek referádái után. Mindezek az Évkönyvben s illetőleg az egyházkerület hivatalos lapjában meg fognak jelenni; itt részletekbe ezúttal nem bocsátkozhatom, miután ennek a Lapnak az illető közlések által majdan bő alkalma lesz, hogy a jelzett dolgok egyikére és másikára többé-kevésbé sort kerítsen. Most végezetül még csak annyit említek meg, hogy a választás rendjén közfelkiáltással megválasztattak: egyházi elnökké Deésy Gyula esperes, helyébe alelnöknek Bod Károly udvarhelyi ref. kolleg. tanár ; egyházi jegyzőnek a b. e. Tavaszy József helyébe Vajda Ferenez szász-lónai lelkész. Még a választmányi üléseken is végig ott elnökösködött gróf Kun Géza és a jól folytatott munka örömével zárta be a nagy sikerrel végződött első rendes gyűlést, Istentől áldást kívánván a munkás tagokra és tényezőkre s nekik köszönetét nyilvánítja, kivált Nagy Károly ügybuzgó és fáradhatatlan titkárnak. A szép berekesztő szavakat dr. Bartók György püspök viszonozta az elnökre, s éljenzésektol kisérve köszönte a nagy tudományú, mély vallásos érzelmű s ritka buzgalmú és áldozatkészségű világi főúrnak, értekezletünk kimagasló elnökének, egyházunk és társadalmunk iránt ez alkalommal is tanúsított lelkes ténykedéseit, a kihez adjon az Isten minél több hasonló buzgó tagot! Benke István. külföld. Külföldi szemle. Az elszász-lotharingiai kormány is rendezte a mult hónapban, sok sürgetés és várakozás után a lelkészi kongruát. így a római kath. kultuszra a kormány 224,300 márkával többet vett be a költségvetésbe, mint az előző években, és pedig ez összegből 4 generálvikáriusra esik 880, 17 kanonokra 10,200, 59 I. oszt. papra 16,500, 78 II. osztályúra 20.900, s 1089 segédlelkészre 175,550 márka. A generálvikáriusok és a kanonokok javadalmazásainak nagyobb arányú emelése abban találja magyarázatát, hogy azoknak semmiféle egyházi mellékjövedelmeik nincsenek. A segédlelkészek javadalmazásának maximuma 35 éves korukig 1750, minimuma 1200 márka. Az izraelita kultuszra megszavazott költségvetés többlete 8980 márka. A prot. lelkészek javadalmazásainak emeléséhez 81.640 márka többlet volt szükséges. Az összes lelkészekre nézve a törzsfizetés 2000 márka, mely 6, 12 és 18 szolgálati év után évi 200, s 24 és 30 szolgálati év után 300 márkával emelkedik, s így 30 évi szolgálat után az évi fizetés 3200 márka. A fiatalabb lelkészek, a kik az év ápril l-ig az első vagy a második osztályhoz tartoztak, az eddigi javadalmazásokban megmaradtak. A kormány javaslatai egyhangúlag elfogadtattak. Egy későbbi kormányjavaslat megengedi a maximális 4000 márkányi fizetésnek egyházi adó alapján való fölemelését, a mely 30 évi szolgálat után 6 évenként évi 400 márka emelést tüntet föl. Nyugdíjuk az ev. lelkészeknek eddigelé nem volt. 1884 óta változtak ebben a tekintetben is az állapotok. A teljesen szolgálatképtelen lelkészeket a kormány kivételesen évi 1200, 1890 óta évi 1600 márka nyugdíjban részesítette. A legújabb kormányjavaslat a lelkészek nyugdíjügyét is rendezte. a mely szerint 10 évi szolgálat után fizetésük 15

/e

„- s minden további évvel x

\6

0

, sőt százalékában részesülhetnek, mi mellett a lakbér évi 400 márkával van fölvéve. Még kevésbé volt rendezve az özvegyek és árvák nyugdíja, a melyről semmiféle törvény sem intézkedett. Mindössze egy segélyalapból részesülhettek évi 500 márka segélyben. Az új törvény intézkedése folytán az özvegyek nyugdíja 4

/i0

. s a gyermekeké 18 éves korukig VÖ százalékát teszi a lelkészek nyugdíjának. A fizetési és nyugdíjügyek rendezéséhez szükséges költségek egyházi adóból kerülnek elő, a melyet az állami adó arányában pótadóként szednek az egyháztagoktól. Csak a straszburgi és metzi püspöki hatóságok és a zsidók foglaltak állást az egyházi adóval szemben. Az új törvény 1903 ápril l-jén lép életbe, s bár forrásunk szerint nem teljes megnyugvással találkozott az illetékes köröknél, mégis lényeges haladást jelez az előző állapotokkal szemben. A Liguori moráltheológiáj <iról szóló Grassmann-féle brosúra ellen (mely immár 99-ik kiadást ért) Stuttgartban a r. katholikusok Schneider pielátus és főegyházi tanácsos elnöklete alatt a minap protestáló gyűlést tartottak. A gyűlés czéljái „a bűnbánat sákrámentomára s a kath. papi státus tisztességére" szórt vádak visszautasításában jelölte meg, míg Frohmann városi lelkész annyira kifakadt, hogy a Grassmann-féle (Nippold jénai tanár által is revideált) röpiratot „Liguori ellen intézett hazug iratnak, s a kath. papi állást rágalmazó s a kath. egyházat gyalázó iratnak" bélyegezte. Mi több, egy Kiene nevű czentrumpárti képviselő a r. kath. laikus világ álláspontján a röpiratot „az egész katholikus világ becsületbeli kérdésének" deklarálta, „Az ügy nem a kath. papság hivatalos ügye, hanem becsületbeli iigye az egész kath. népnek, s egyúttal végzetes megsértése a felekezeti békének." Egy Eckard nevű ultramontán hírlapíró még a „Los von Rom" mozgalmával is kapcsolatba hozta a röpiratot, s abban egy új kultur-küzdelemnek a kezdetét látta. Egy egyhangúlag elfogadott rezoluezió foglalta össze a protestálás pontjait, s az elnök a király, a császár, a pápa és a püspök éltetésével zárta be a gyűlést. — Elhiszszük a pápás reakeziónak. hogy neki a röpirat igazságai felette kellemetlenek; de hát régi dolog, hogy a ki haragszik, annak nincs igaza. Az Evavg. egyházi egyesület (pozitív irányú) e hó 9-én tartotta Stuttgartban rendes évi közgyűlését. A gyűlés főtárgyát Harnack „A keresztyénség lényege" czímű nagyhírű művének ismertetése képezte, a melyről Buck lelkész tartott előadást. Elismerte a mű számos előnyét, de állást foglalt annak, az evangélium magva és héja között tett megkülönböztetésével szemben. így tagadja Harnack a csudát, és Krisztus látható megjelenését is az evangélium héjához tartozónak számítja. De különösen protestált a felolvasó Harnack amaz állítása ellen, mintha „Krisztus nem lehetne a mi hitünk objektuma". A kérdés iránt igen élénk volt az érdeklődés. — Azt olvasom, hogy a hohensteini lelkészi értekezlet június 25-iki gyűlésének is Harnack műve leend a tárgya, a hol Walther rostocki tanár „Luther művének Harnack által megítéléséről" előadást fog tartani. Legújabban Walther, Bous-