Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

Mi pedig protestánsok, tegyünk úgy, a mint Őseink tettek. Használjuk fel a törvényhozás embereit jogaink érvényesítésére. Tegyünk úgy, mint a hogy őseink tettek, győzzük meg katholikus polgártársainkat és katholikus törvényhozóinkat is arról, hogy a magyar állam érdeke diktálja, hogy jogos követeléseink kielégíttessenek, mert azok Magyarország törvényeiben gyökereznek. Nem találok semmi veszedelmet abban sem, hogy aVálasztók kötelező ígéretet vegyenek a képviselőjelöltektől az iránt, hogy az 1848: XX. t.-cz. megvalósítását követelni fogják. Ne féljünk ától, hogy párt, vagy felekezeti politika terére hurczoltatva a kérdés politikai és felekezeti ellentéteket fog támasztani. Mert mit látunk? A mi ellenfeleink meg ugyancsak hatalmas ellenségeket támasztottak már eddig is. Ha fel nem veszszük velők a harczot, ha magunkba zárkózva panaszoljuk csupán továbbra is a szenvedett méltánytalanságot : az eredmény világos, mi szenvedünk vereséget. Hanem egészen más természetű a kérdés azon része, hogy ne csináljunk belőle pártkérdést. Erre én is azt mondom, hogy ne avatkozzunk a pártok politikai küzdelmeibe. A mi követeléseink kivül esnek a pártok küzdelmein, a mi követeléseink kell, hogy minden pártot meggyőzzenek arról, hogy követeléseink nemcsak méltányosak, hanem jogosak is, mert hiszen egy olyan törvény végrehajtásáról van szó, melyben bizonyos elvek le vannak fektetve, azok királyi szentesítéssel is el vannak látva, a törvényhozás dolga csak az, hogy az ott lefektetett elveket életbe léptesse. H.-Nánás. Barcsa János, gimn. tanár. régiség. Egyháztörténelmi adatok a mezőtúri ev.ref. egyház XVIII. századbeli anyakönyvében, (Folytatás.) 1712. Mártius 14-én a Neutralisták és Mendicansok kurátorává lettem. April 25-én Collegává választattam Tarczali P. Miklós, Eőri P. József és Olcsai András uraimékkal együtt. — November 17-én a körösi ekklézsiától megtisztelő meghívást nyervén második lelkészül, búcsút vettem a Cöllegiumtól. — Ugyanazon hónap 24-én bevezettettem a parochiába; 25-én szónokoltam először Bötös István özvegyének temetésén; 27-én megkaptam a kibocsátást (exmissio) főtisztelendő Pathay János uramtól, a püspöktől, ki akkor a dömsödi ekklézsia rendes pásztora volt. 1713. Martius 19-én a Kőrösön tartott egyházkerületi (generális) gyűlésen felszenteltettem és a szent szolgálatra megerősíttettem Séllyei Pál uram, a bicskei egyház lelkésze, Mocsi M. Ferencz uram, a csákvári egyház lelkésze, Fülöpszállási Mihály uram és Udvardi János uram, a körösi iskola akkori rektora jelenlétében tartott vizsgálat után. A vizsgálat befejeztével többi, összesen 19 társammal együtt kezöknek reánk tételével megáldottak: 1. Főtisztelendő Pathay János uram püspök és a dömsödi ekklézsia pásztora, 2. Főtisztelendő Szigethi György uram, a pesti egyházmegye seniora és a thótfalui egyház pásztora, 3. Kecskeméti Pál uram, a kecskeméti egyházmegye seniora és ugyanazon egyház pásztora, 4. Pathay István uram, a váczi egyházmegye seniora és a szentmártonkátai egyház pásztora, 5. Udvardi Máté uram, a szeremjei egyházmegye seniora és a lovasberényi egyház lelkésze, 6. Bessenyei Mihály uram. a somogyi egyházmegye seniora, a kiliti egyház lelkésze. 1713. Június 7-én búcsút vettem a körösi egyháztól I. Kor. 2: 1—5. alapján és Debreczenbe menteni, onnan Tarczali András, Eszenyi István, Matólcsi Sámuel, Szilistai Pap István kereskedő uraimékkal együtt Eperjes felé indultam, német egyetemekre szándékozván. Jó alkalmatosságokkal, a legjobb utakon eljutottam az Odera melletti Frankfurtba. Gyönyörrel időztem ott, az alumniumból kapván ellátást, a melyet privilégiummal nyertem meg, melyet a szokott módon, a király és az akadémia hiteles pecsétje alatt az akadémia rendes szolgája útján kaptam és ezt a nyugtatványt adtam: Bontssia felséges királyának különös kegyelméből én alulírott, azonnal elismerem, hogy Nagyságos Dhurán Vilmos belső titkos tanácsos úr útján kaptam 70 tallért Szeptember 14-től Szent-kereszt napjától Deczember 13-ig Lucza napjáig. Minek hiteléül ezen nyugtatványt írtam és aláírtam 1713. Szeptember 14. Frankfurt ad Viadrum — Püspökii János lelkészjelölt, Magyarországból 1714-ben visszatérve utazásomból, April 11-én Debreczenbe mentem. April 12 én Veresegyházi Tamás uramtól megtisztelő meghívást kaptam, három ekklézsiát ajánlván fel: Somlyót, Bihart, Turí, Saját elhatározásomra bízta, hogy közülök melyiket válaszszam. Kegyes ajánlatát alázatosan megköszöntem s e tekintetben nem a magam elhatározását, hanem az oly hires férfiúnak atyai jó indulatát akarván emberséges szolgálattal megbecsülni, a túri ekklézsiát jelölte ki számomra. April 15-én Tiszteletes Rápóti Mihály helyett beszéltem a Kistemplomban a 45. Zsoltár 11. v. alapján. April 19-én az ekklézsia küldöttei: Kat.oh István uram és Pállyi Márton uram eljöttek a conürmatióra. April 20-án a küldöttek beleegyezésével életem leendő társául eljegyeztem boldog emlékezetű Zoványi P. Sámuel uram leányát Zsuzsannát. April 22-én Debreezenből távozva beléptem ekklézsiámba és a lelkészi lakba 24-én Szent György napján. April 29-én megkezdtem a közönséges isteni tiszteletet^ Csel. 10: 29—33. alapján. April 30-án a Zsoltárok fejtegetését megkezdtem. Május 6-án a vallástanítást kezdtem meg. Július 1 én a közönséges szokásokhoz képest megkezdtem a biblia-magyarázatot és Isten segítségével folytattam Hétfőn, Kedden és Csütörtökön, de Szerdán és Pénteken az újtestamentumot fejtegettem, megtartván a szent könyvek sorrendjét. Annales notabiles.1 1718. évben. November 10-én Váczi Méltóságos Püspök Gróf Altbán úr eő Excellentiája reggel 9 és 10 óra között hozzánk béjövén Takács István úr Főbiróságában, második biró Csongrádi István vala; jó Istennek segedelme s bátorító ereje velem lévén, egész estvéli 4 óráig vélle harczoltam, kivánván formális Eeclesiastica visitatiót végben vinni; contradisáltam egész napon éhen-szomjan, az alább megirt bárom punctomo-1 Püspökii Siillye János a gróf Althán Mihály váczi püspökkel való találkozását magyarul jegyezte fel, esak a párbeszédeket és a bibliai idézeteket irta latin nyelven.