Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

fennállása mellett majd csak vagy 10 év múlva kellene összeállítni a rendes énekeskönyvet, mikor már az addig megtapasztalt hiányok, a selejtesek kihagyása mellett, pótolhatók lennének. Hanem abban már Sz. F. úrral nem értek egyet, hogy a mint mondja: „Ez a minden áron való javítgatás kölönösen az oly énekeknél bántó, a melyek mostani alakjukban is elég szépek, s a melyeket épen ezért minden énekelni szerető ember könyvnélkül tud. Teljes séggel nem helyeslem, hogy pl. a 19., 37., 88., 93., 108, sőt a remek 130-ik dicséreten is javítgattak, mikor ezek így valódi gyöngyök, s mikor ez az igazítás nem egyszer rontás!" A szépség felfogás dolga és hogyha a szép gyöngyöket még szebbekkel cseréljük fel, az nem ront az ékszer becsén, hanem csak emeli azt. Megesik, hogy a verssor ritmusossá tételével gyengébb szöveg áll elő; de szépen énekelhető, s az éneknél ez a fő. A könyvnélkül való tudás se érv; mert ha szerettük a szépet, még jobban szeretni fogjuk a szebbet a betanulásra is. Hogy csak a 130-ik dicséretnél maradjunk, tessék a II-ikat az eredetivel ritmicze is összehasonlítani. És a buzgóság szárnyain (ez az I-sőben helytelenül megmaradt) helyett: A buzgóság szent szárnyain. Ajakim ó | hajtásaim (ez is benne maradt az elsőben) helyett: S ajkaimnak fohászain. Szemem kese | rüség járja (ez így van az elsőben is) helyett: Szemem mossa könyek árja. Titkon ajtó | mat behajtva helyett: A világtól elzárkózva. És magáno | san sóhajtva helyett:Magánosan sóhajtozva.Mert minden kö j nyűvel, jajjal, könnyebbül sor | som egy bajjal helyett: Mert a könynyel és a jajjal, könnyül sorsom egy egy bajjal. Úgy tetszik, mintha vigadva, ott volnék, hol a menny lakói, A te királyi székednek előtte letelepednek helyett: Úgy tetszik, mintha ezekkel, Hozzád vágyó érzelmekkel, Ott volnék, hol a menny lakói. Körülfogva uram! téged, Magasztalják istenséged — nem jobb ? E versszak (4) második fele már a „letelepednek" szóért (a mi az elsőben mégis benne van) sem maradhat meg, mert először, ez az öt e hangzóju szó prózában is fertelmes, versben, énekben meg „elénekelhetetlen" ; másodszor azért, mert az elfáradt lelkeknek könnyülésre igen, de letelepedésre, leheveredésre sem ott, sem másutt semmi szükségük sincsen. Az 5-ik versszakban pedig e két négyes helyett: Mint a vizek | nek folyásit ez: Mint a vizek hullámzásit és e helyett: Vigy be az e j gek egébe helyett: Vigy az egek templomába, nem jobb ? De más alkalommal többet, hogyha úgy tetszik s liahogy a mint felhívott rá, meg is engedi az új énekekhez való hozzászólást másnak is a nt. szerkesztő úr.* Lénárd István, * A hozzászólás természetesen mindenkinek szabados. De alapos és indokolt hozzászólást kérek, a miből az olvasó is, a revideáló bizottság is okuljon. Szerk. külföld. A Los von Rom-mozgalom Ausztriában. Jelen alkalommal Ausztria egy másik érdekes vallási és egyházi dolgával, a Los von Rom-mozgalommal kívánok foglalkozni. Lapunk hozott már közleményeket e mozgalomról; de nem lesz érdektelen annak újabb fázisaival és előhaladásával is megismerkedni. Egy minden tekintetben figyelemreméltó és végső fejlődésében messsze kiható eredményű mozgalom ez, a mely, ha így halad tovább, mint az utóbbi évben, s ha tovább haladásában tisztul és mélyül, egészen új képet adhat Ausztriának vallási és egyházi tekintetben. A római katholiczizmus. egyházi és vallási monopoliumát erősen bontogatja ez a mozgalom, s Isten segedelmével az is bekövetkezhetik, hogy a hivatalosan római katholikus Ausztria kebelében a régi és figyelembe is^alig vett protestantizmus hatalmas és nagyon is számba veendő faktorrá fog erősödni. De épen azért, mivel az osztrák római katholiczizmus egyeduralmát fenyegeti, temérdek sok vádnak és gyalázkodásnak a tárgya a Los von Rom s szabad terjedését úgy a klérus, mint az általa befolyásolt világi hatóságok mindenképen akadályozni is törekszenek. A „czél szentesíti az eszközöket" jezsuita elv teljes mórtékében akczióba lép ellene; de azért a mozgalom nemhogy lanyhulna, hanem folytonosan erősödik, mind külső eredményeiben, mind benső valláserkölcsi tartalmában. Nő, mint teher alatt a pálma. (Crescit sub pondere palma). A vádak közül, a melyeket a jezsuitizmus a Los von Rom mozgalomra szór, a legfőbb és a legtöbbször hangoztatott az, hogy annak forrása és mozgatója nem vallásos érzés vagy szükség, hanem pusztán nemzetiségi és politikai indok, a mely a német nemzetiségnek állítólagos politikai háttérbe szoríttatásából és elnyomatásából támadt. Széltében hangoztatja, hogy a mozgalom politikai végczélja Ausztria felbomlasztása ós a birodalom német nyelvű lakosainak Németországba beolvasztásának előkészítése. A jezsuiták szerint a Los von Rom alapjában véve egy hazaáruló és antidinasztikus mozgalom, a melyet Németországból támogatnak és irányítanak, s a mely csak a politikai czél elleplezése végett öltötte magára a vallás köpönyegét. Lueger, Bécs magyar- és protestánsfaló polgármestere, hacsak alkalma nyílik, el nem mulasztja, liogy a Los von Romot „szervezett haza- és felség-árulásnak"-nak ne bélyegezze, a melynek nincs más czélja, mint hogy „oda juttassa Ausztriát, hogy a német birodalom felfalhassa". Lueger handabanclainál azonban sokkal fontosabbá teszi ezt a vádat az osztrák püspököknek f. é. november hó 15-én kibocsátott közös pásztorlevele és Liechtenstein herczegnek az osztrák r. kath. iskolaegyesületnek ugyancsak nov. 15-én tartott ülésén mondott beszéde. Az osztrák püspökök pásztorlevele „zavaros", „közveszélyes", „romboló", „eretnek", „a habsburgi dinasztia és az osztrák haza ellen irányuló" mozgalomnak nevezi a Los von Romot és harczra hívja fel ellene úgy a papságot, mint a róm. katholikus egyház összes tagjait. Ez a nevezetes pásztorlevól a többek közt ilyen passzusokat foglal magában : „Hogyha ennek a nemtelen izgatásnak eredetét és czélját, valamint használatba vett eszközeit vagy pedig az elcsábításnak szánalomramóltó áldozatait tekintjük, mindenütt a mi kath. anyaszentegyházunk becsmérlő támadásával és ostromlásával találkozunk. Nem tisztán vallási