Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

ürügyek alatt, hanem egyúttal politikai és nemzetiségi pártszenvedélyből törekedtek a mozgalom vezetői a kath. egyházat, mint a népi és nemzeti fejlődés ellenségét gyanúba hozni". Majd továbbat így szól: „Határtalan vakmerőségükben a közveszélyes mozgalom vezetői politikai czéljokat is kihirdették. Ausztria jövője, azt mondják, csak úgy alakulhat szerencsésen, ha a katholikus egyház igáját lerázza. Nyilvánvaló dolog, hogy ez az állítás a tiszteletreméltó habsburgi monarchia szétrombolására czéloz" . . . „Az egyháznak e mostani ellenségeit Ausztria fennállása ellen intézett izgatásaikban az a czélzat vezérli, hogy ezt a birodalmat meggyengítsék és feloszlásnak indítsák". Ilyen indokokat szór a Los von Romra az osztrák pápás püspöki kar. Argumentácziójának következetlensége azonban világosan mutatja, hogy abban nem az igazság keresése vagy hirdetése a főczél, hanem csak a calumniare audacter elve szerint a mozgalom befeketítése és a legroszabb hírbe keverése, csakhogy valamiképen megőrizhető legyen a pápás egyház egyeduralma. Mert ugyan miféle logika az, a mely abból a premiszszából, hogy a Los von Róm Ausztria jövő állami felvirágzását csak a pápistaság igájának lerázása mellett reméli, azt következtetheti, hogy ime tehát a Los von Rom a habsburgi uralkodó család ellen és a habsburgi monarkhia szétrombolására törekszik? Ilyen logikával csak a jezsuitizmus tud és szokott okoskodni. A püspökök vádjait még határozottabban és még nyersebben hangoztatta Liechtenstein herczeg a r. kath. iskolaegyesület nov. 15-iki gyűlésén, a r kath. püspöki kar és az osztrák klerikális mágnások jelenlétében és kitörő tetszésnyilatkozatai mellett, Az osztrák Zichy Nándor így szónokolt: „A Németországon gyűjtött óriási összegeken egyetlen egy protestáns templom sem épült és egyetlen papi állás sem szerveztetett. Ez a pénz általában a felség-árulók kezéhez jutott, a kik azt tervszerűleg a hazától való elszakadás ós az örökös uralkocló-ház elleni forradalom előkészítésére használják fel". Súlyos vádak ezek, s ha igazak volnának, valóban méltó volna a Los von Rom mozgalma a legerélyesebb elfojtatásra. De vájjon igazak-e a vádak? Tagadhatatlan, hogy az osztrák Los von Rom megindítói politikai és nemzetiségi okok voltak; az is tagadhatatlan, hogy vannak a Los von Rom hangoztatói között olyanok, a kik ezt a mozgalmat főként politikai és nemzetiségi indokokból támogatják, sőt akadnak olyanok is, a kik az Alldeutschthum fantazmagóriája által vezéreltetve Németország felé kacsingatnak. De e zavaros elemek miatt magát az egész mozgalmat elítélni és haza- és felségárulásnak bélyegezni nem lehet és nem szabad. A Los von Rom utóbbi két évének története és fejlődése a leghatározottabban mutatja, hogy a nem vallásos forrásokból fakadt mozgalom egészen vallásos és evangéliumi irányzatot nyert, s mint a hatalmas folyam, hovatovább kitisztítja magából a belekeveredett szemetet és salakot. A Los von Rom mai alakjában már főként vallási ós evangéliumi mozgalom, a mely nemcsak hivatalos nyilatkozataiban, de a valóságban és tényleg is elkülöníti magát a nem hozzátartozó elemektől. Éz a vallásos és evangéliumi alapokon nyugvó Los von Rom egyáltalán nem azonosítható Wolf, Schönerer és társa politikai és nemzetiségi Los von Romjával, s emennek szertelensége, sőt hazatiatlansága amannak épen nem imputálhatók. A két Los von Romot csupán csak azok kapcsolhatják össze és tekinthetik egy azonnali, a kik a zavarosban szeretnek halászni és a kiknek mindegy, akármilyen legyen is az eszköz, csak a protestantizmus gyalázását és a papizmus fentartását szolgálja. S hogy milyenek ezek az eszközök, arra nézve is mutathatunk egynéhány tanulságos példát. A megszaporodott protestáns gyülekezetek és igehirdetői állomások ellátására az osztrák protestáns egyház nem lévén képes, szivesen fogadta a németországi protestáns hittestvérek segedelmét s az általok küldött lelkészeket. Igen, csakhogy az osztrák törvények értelmében hivatalt csak osztrák állampolgár viselhet. Itt van tehát a mód arra, hogy gátat vethessenek a mozgalom elé. Hasztalan kérik a Németországról bejött protestáns papok az osztrák állampolgárságot; a klérus által befolyásolt világi hatóságok, daczára annak, hogy a kormány részrehajlatlannak igyekszik magát felmutatni, minden elképzelhető és elképzelhetetlen okokból húzzák-halasztják a kérelmek teljesítését; addig pedig bőven van alkalom zaklatni és működésükben zavarni az önfeláldozó lelkészeket. így legközelebb is Saazban és Iíremsben eltiltotta a Landesschulrath a lelkészeket az iskolai vallástanítástól és ennek következtében amott 47. emitt körülbelül 200 protestáns gyermek maradt hitoktatás nélkül; Grottauban pedig, a hol deczember elején volt az új templom felavatása, a kormány, a fő-egyházi tanács útján táviratilag tiltotta le a gyülekezet adminisztrátorát a felavatásban való közreműködéstől, miután az adminisztrátor még nem osztrák állampolgár. Ez a hatósági zaklatás azonban nem csupán a Németországból bejött papokra terjed ki, hanem osztrák alattvaló hivatalnokokra is. így pl. egy Pogatschnigg Pál nevű innsbrucki postahivatalnokot, mivel részt vett a Los von Rom mozgalomban, sőt szept. 1-én át is tért az evang. egyházba, szept. 25-én „szolgálati okokból egy dél-krajnai nyomorúságos községbe helyeztek át; egy Hoinkes Róbert nevű evang. vallású állami tanítót pedig, mivel vonakodott a gyermekeket a misére elkísérni, szintén „szolgálati okokból" áthelyeztek, s miután ott sem akart a lelkiismeretével ellenkező parancsnak engedelmeskedni, a minisztérium útján elcsapatással fenyegettek meg. A másik igen alkalmas eszköze a papizmusnak a Los von Romot támogató összejövetelek, előadások, lapok és röpiratok eltiltása ós elkoboztatása. Nemcsak hogy a gyóntatószéken fenyegetik a gyengébb lelkeket a pokol minden kínjaival, ha a Los von Rommal rokonszenvező lapokat, vagy épen az ezzel a mozgalommal foglalkozó röpiratokat mernek olvasni, hanem még hatósági és törvényhozási! uton is igyekesznek az igazságnak szárnyát szegni. Igy szeptember hó 10-én Eisenkolb képviselő Aschban egy összejövetelen, a Los von Romról szólva, sok keserű igazságot mondott a pápás egyházról s annak nemzeti szerepéről, és a polgári hatóság megtiltotta a beszédnek a lapokban 'való közzétételét. Sőt egy Zuklin nevű boroszlói pápista pap egyenesen arra gyűjt aláírásokat, hogy a protestáns összejövetelek, vallásos estélyek és istentiszteletek törvényhozásilag tiltassanak el. Fanatikus kérvényének ide iktatjuk a végső passzusát, jellemzéséül az osztrák ultramontanizmus szellemének. „Méltóztassék a magas császári királyi minisztérium, a gyülekezési törvény 6-dik §-a alapján, a közjó és a közbiztonság szempontjából a lutheránus összejöveteleket, az úgynevezett családi estélyeket, a prédikácziókat betiltani és az ezeken a lutheránus összejöveteleken a katholikus vallás ellen hangoztatott vádakat törvénybe ütközőknek minősíteni". Harmadik eszköze a klerikalizmusnak az a vád, hogy a Los von Rom mozgalom vezetői németországi