Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

leg kiszabadítsa a földi javak kötelékeiből és oda kösse a magasabb jókhoz; hogy megtanítsa legyőzni a szen­vedést és a világot. Szándéka akkor valósul meg, ha a tanítványoknak ilyen köre alakul és a mikor az Isten országa feltartóztathatlan erővel terjeszti ki uralmát a világ minden népei felett. Nem lehet csudálkozni azon, ha Jézusban épen az ő bensősége miatt megbotránkoztak. 0 olyan zsidóság­gal állott szemben, a mely szigorúan ragaszkodott a törvényhez. Azt tartották kegyesnek, a ki megtartotta a ktilső vallásos szertartásokat; míg ellenben, a ki azo­kat megveté, istentelen vala. A törvényhez való viszony volt az elhatározó. Ezzel a mértékkel mérve, Jézus kegyesség nélkülinek látszott. 0 nem törölte el a törvényt. Sehol sem harczolt az áldozás, bőjtölés és ételtörvény ellen. De ő maga nem ragaszkodott azokhoz és nem ragasz­kodtak a tanítványok sem. Innen az összetűzés. A zsidó­sághoz való viszonyának visszatetszést kellett szülnie menthetetlenül. Igaz ugyan, hogy isteni kijelentésnek tekinté az ó-testamentumot és működését tervszerűleg a zsidó népre szorítá ; de nem titkolta, hogy az ő sze­mélyében új és magasabb nemű kijelentés lépett bele a világba, a mely össze fogja törni a régi formákat, 0 új bort hozott magával és nincs kedve ahhoz, hogy azt a zsidóság régi tömlőjébe töltse. 0 a zsidókban az első helyen hivatottakat látja ugyan; de a szamaritánusok és a pogányok, a kiket ő ideiglenesen egyenként vett fel, az idők folyamán egész seregestől fognak az ő orszá­gába elhivatni és felvétetni. Ezen okok miatt tekintet­ték őt a zsidók a törvények megrontójának és pártütő­nek, sőt csakhamar a bűnösök barátjának, az ördög fiának, ki Belzebubbal czimboráskodik. Ekkor kezdődött az el­pártolás. A nép, a gyermekes gondolkozású nép, hátat fordított neki; Ker. János kételkedett benne, sőt anyja és fivérei, sem hittek többé benne. Jézus mindjobban magára maradt. Már a tizenkét tanítványtól is azt kérdi: „ti is el akartok-e menni?" A gonoszok esküvel szövet­keznek ellene. A galileai farizeusokhoz csatlakoznak a jeruzsálemiek; aztán a farizeusok és sadduceusok közös ügyet csinálnak belőle és hozzájok csatlakoznak a Heró­des szolgái is. Mi lett aztán? Bukása meg van pecsé­telve. Jézus megmenthette volna magát, ha enged, vagy külföldre menekül. E helyett Jeruzsálembe megy és ez­zel tudatosan a halál útjára lép. Helyzetének egész ala­kulásában most is felismeri az isteni vezetést. „Az ember fiának szenvedni és meghalni kell". De azért kell, mert maga akarja, és azért akar, mivel halála áldozati ha­lál leend sokakért; istenakarta eszköz arra, hogy ügye diadalt arasson. A nagy tanács által istenkáromlónak, Pilátustól forradalmárnak ítéltetve meghal a kereszt­fán, s hű marad magához utolsó lehelletéig. Ajká­nak utolsó szava a gondoskodó, megváltó és meg­bocsátó szeretet, az Isten iránti törhetetlen hűség, a diadalmasság megnyilatkozása. így áll előttünk a názárethi Jézus. Egy történetileg igazolt egyéniség; egy az Isten és emberek iránti szere­tetbe zárt egyéniség, a kiben nincsen semmi hézag, a ki természetes és erőteljes, a ki a gyűlölet ártatlan áldo­zata és mégis a saját kijelentése szerint olyan, a ki önként áldozza fel magát sokakért. Dr. Schöll J. után Ruszkay Gyula. Karácsonyi ének.* (A. 63-ik dicséret dallamára.) Nagy napot értünk; keresztyének, jertek, Ünnepet ülni a született szentnek. Zengjen az ének : Istennek az égben Dicsőség légyen! Betlehem jászla, óh, mi csodás végzet, Új életünknek boldog helyévé lett. Ott született meg a régen várt gyermek : Áldani jertek ! Élete, mint nap, elűzi az éjet, Lelki sötófnek ő vet ma is véget. Óh legyen áldott, a ki őt leküldte Bűnös földünkre! 0 leve nekünk ama fényes csillag, Ki új világgal, új remónynyel biztat: Általa annak, a ki Űr felettünk, Gyermeki lettünk. Ő leve nekünk út, igazság, élet, Szabadítója népeinek ő lett; Gyógyító balzsam az ő szent igéje, Lelkünk sebére. Oh örök Isten, hála legyen néked, Hogy te nem bűnt, de irgalmad nézted; Szent fiad által mi atyánkká lettél S idvezítettél! könyvismertetes. A magyar faj védelme. 1. Sötét pontok. írta Varga Jenő. Nyolczad­rétben 193 lap, ára 3 korona. Makó, 1901. Dobrowsky és Franké könyvkereskedése Budapest. Megrendítő hatású könyv. Leverhet minden ma­gyar embert, de porba sújtja a magyar kálvinistákat. Mert ez a munka azt a sötét bűnt szellőzteti, a melyet a születések korlátozása néven ismer a tudomány, a melyet egy-gyermek, két-gyermek-rend szer néven nevez a dunántúli magyarság. Azt az irtóztató erkölcsi járványt ismerteti, a mely az erős népeket legyengíti és a gyengéket még alább stilyeszti; a mely az erkölcsi fogal­* Mutatvány a megújítandó Énekeskönyvhöz Fejes Ishán által kiadott „Gyűjtemény" új énekeiből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom