Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

Sz. F. szerint nem helyes megváltoztatni a 19-ik dicséret eme sorait: „Általad meghalt a halál, Az élet pedig feltámadott." Itt a módosítás azért történt, mert mi ezt a szójátékot: „Általad meghalt a halál", igen üresnek találtuk és hogy az ilyesmiben hit és erő volna, azt én nem ismerem el. A 37. dicséretben egy értelmi igazítás történt, t. i. Melynek szentséges ereje, Nyelveket egyező hitre Egybegyüjte solc népeket, Kik mondván, így énekeljenek: Alleluja, alleluja!" ez az értelmetlenség küszöböltetett ki. Itt is a régi fordítás tökéletlensége fordul elő; mert azt a gondolatot, hogy a különböző nyelvű népek egy hitben egyesülve dicsőítik a Szentlélek Istent, egészen összetörte a fordító. Kérdeni: maradhat-e még ilyesmi revideált Énekeskönyvben ? A 88. dicséret sem oly tiszta, hogy valami módosítást el ne tűrjön. A 108. hasonlóan. Idézem a 4-dik versszakot: „Ha lelkünk jóra gerjedez, Megcsüggedez, Mivel a halandó test Szüntelenül ostromolja, Meggátolja, Hogy legyen a jóban rest". Az értelemzavar itt sem maradhat meg módosítás nélkül. A következő versszakok is gyarlók. A 93. dicséretben is fordulnak elő fordító hibák, azonban egészben ez fentartható, de a 4-ik versszaknak vagy elhagyása, vagy kijavítása mellett. Ez a 4-ik versszak a német eredetiben így van: „Ist nieht ein ungestörtes Glück Weit schwerer oft zu tragen, Als selbst ein widriges Gesehiek Bei dessen Last wir klagen? Die grösste Noth Hebt doeh der Tod; Und Éhre, Glück und Habe Verliisst mich doeh im Grabe". Micsoda értelmesség, sőt képtelenség az, a hogy ezt a magyar ének elmondja: „Gyakran még a boldogság is Egész teher nyakunkon, Odébb adnánk még ezen is, Csak könnyítsünk magunkon. Terhes a nyomorúság, De halál itt orvosság; Rang, becsület mi hasznot szül, Mihelyt testünk egyszer meghűl". Itt a fordító nem értette meg, vagy ha megértette, semmiesetre sem adta tiszta érthetoleg a gondolatot; mert a boldogság nem mondható tehernek ós nem is arról, hanem a Glück-ről, a rang, becsület stb. gondjáról van szó. A 130. dicséret, ez a ne nyúlj hozzám virág is, ha szépről van szó, Énekeskönyvünkben ez a mindenek felett való méltó dicsekedésünk, némi módosításra ajánltatik. Hát a mi próba, még az nem végleges dolog. De nem lenne talán szentségtörés, ha ez a két sor módosítást szenvedne: „A te királyi székednek, Előtte letelepednek." Egy igazítást pedig fentartani óhajtok, p. o. azt, a hol a Jehova szó kiküszöböltetik, mert egy oly keresztyén énekben, a melynek kiinduló pontja és egész alapeszméje az édes atyához való könyörgés, épen a forduló pontnál térni el az alapeszmétől, lényegbeli súlyos tévedés. Négy •versszakon keresztül az écles atyához kívánkoztam, az 5-ikben pedig a Jehovához fordulok, hogy ez vigyen az egekbe; ezt a kontrasztot kívánom kiegyenlíteni. Egyéb részletekre nem reflektálok, mert ha itt-ott, főleg verstani szempontból történtek volna is kevésbé szükségesnek látszó módosítások, azokat könnyen lehet mellőzni, mert régibb énekeinkben úgy is marad elég ritmikai hiba. Végül, szívesen veszem, ha az Uj Énekeskönyv beosztásának módozataira nézve is megindul az eszmecsere, hogy egyetemes énekügyi bizottságunkat e felől is tájékozhassam. Ez a Gyűjtemény, mely forrásai szerint az énekanyagot csoportosítja és a nagy anyagról csak így adhat átlátszó képet, az új beosztás köntösét nem ölthette fel; de a bírálók helyesen teszik, ha véleményüket, tanulmányaikat nyilvánosságra hozzák, avagy közvetlenül velem közlik, mert én figyelemmel kisérek minden nyilvánuló nézetet, miután a reform ügyét komolynak és mindinkább sürgetősnek tartom. * S.-Ujhely. Fejes István. tárcza. Jézus emberi volta. (Folytatás és vége.) Ebből a vallásos bensőségből következik már a világ lényegének egészen új felfogása. Jézus egészen ellentétesen fogja fel a dolgokat, mint az emberek, s míg a közönséges ember előtt a látható világ a bizonyos, * Köszönet czikkírónak e tájékoztató és felvilágosító sorokért. A feltűnőbb értelmi, nyelvezeti és ritmikai hibák kijavítása mulhatatlanul szükséges. Én sem az ily önmagában indokolt igazítások ellen szólaltam fel. — A Gyűjtemény érdemes szerkesztőjének ama kérelmét, hogy az új Énekeskönyv beosztásának módozataira nézve is eszmecserét indítsunk, én is melegen ajánlom olvasóink és munkatársaink figyelmébe. Szerk.