Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

rokkal mi is megtalálhatjuk a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. Sokak ítélete szerint volt e karácsonyi jel botránkozás köve; sokan szerették volna kiküszöbölni az evangéliumokból Jézus születése ós gyermekkora történetét. A doketák párt-jelszóvá tették: El a pólyával és a kemény jászollal! (Aufer a nobis pannos et dura praesentia). A pseudo evangéliumok pedig szertelen csodákkal csúfítják el a karácsonyi történetet. Csak a tévhit ós a túlhit művelheti ezt. De mi hálát adunk az isteni kegyelemnek, hogy mi láthatjuk e »kegyelemmel ós dicsőséggel teljes életet, nemcsak teljes energiájában ós isteni attribútumainak nyilvánulásaiban (megírva a második, illetve utolsó evangéliumban, megtapasztalva a keresztyén hit ós szeretet számtalan nyilatkozataiban) ; hanem, nézhetjük ós kezeink tapasztalhatják®, mint erőtelen kisdedet az első és harmadik evangéliumban); hogy látjuk Krisztust nemcsak mint hitünk elvégzőjét, hanem mint ennek elkezdőjét; hogy látjuk Őt nemcsak felmagasztaltatásában, hanem bölcsőjében is. Nem mondjuk hát: el a pólyával és a jászollal ! hanem hittel és alázattal közelítünk az isteni kegyelem leereszkedésónek e külső jeleihez; szent meggyőződéssel valljuk és hirdetjük, hogy bölcs kezdete ez az Isten országának, a mely oly közel jött mindenekhez ; bölcs kezdete az evangéliumnak, a mely prédikáltatik a szegényeknek is ; isteni bölcseség jele, hogy a hatalmas Ijdvözítő erőtelen kisded is volt, a ki a kisdedeket oly szeretettel magához hivogatá. Itt láthatjuk világosan, hogy »megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek« (Tit. II. 11.); itt mondhatjuk s vallhatjuk magunkénak a mi Főpapunkat, a ki volt erőtelen kisded, s azért megindul minden mi erőtlenségünk érzésén (Zsicl, 4. 15.). De mutatja e jel Isten felemelő kegyelmét és végtelen hatalmát is. Ott van az evangélium elején feltüntetve a nagy világuralom, a rettegett császári trón, s ott van ezzel ellentétben a bethlehemi szegényes jászol és a gyámoltalan kisded. És mi ma tudjuk, hogy az a római császári trónus birodalmával együtt romba dőlt ; annak a bethlehemi kisdednek pedig »adatott teljes hatalom mennyen és földön« ós »a hatalmasokat levoná az székükből es az a. lázatosakat felmagasztalácc (Luk. 1. 52.). Óh, ele ki hitte, ki sejtette ezt akkor? Mi tudjuk, mert sokszor tapasztaljuk, hogy Isten az erőtlenségben is meg tudja mutatni az ő hatalmas erejét. De ki tanított, ki hirdetett a bethlehemi jászol mennyei Csemetéje előtt ilyen dolgokat? Mi ma már értjük a bethlehemi szegényes karácsonyi jelből, hogy egy piczinyke erő az Isten erejéből hatalmasabb és áldásosabb, mint a világ összes hatalma ós fényessége. Mi látjuk és hirdetjük a bethlehemi karácsonyi jelből, hogy földi előkelőség és emberi magas származás semmit sem ér azoknak származásához képest, a »kik nem a vértől, sem a testnek indulatjából s nem is a fórfiúnak erejétől hanem az Istentől születtek« (Ján. 13.). Jézusnak egy hires életírója mondja : »Soha egy alkalommal sem fogtam fel ós éreztem át oly igazán a bethlehemi történet igazságát és jelentőségét, mint akkor, midőn' Németország egy kis városkája azon házában voltam, a melyben 400 évvel ezelőtt a szegény Hans Luther felesége vásári és korcsmai zaj közepette megszülte nagy szegénységben és elhagyottságban azt a fiát, a kiből a hatalmas reformátor és a modern Európa megalkotója lett«. Ha jól megértjük s sziveinkbe zárjuk azokat, a melyek a bethlehemi történetben a mi tanulságunkra megírattak, akkor könnyen reá jövünk, hogy mily mélységes az órtelmök az ily isteni paradoxonoknak : »Isten erőtlensége erősebb az emberek erősségénél, és hogy a kik a világon erőtlenek voltak, azokat választotta, hogy az erőseket megszégyenítsen. (I. Kor. 1. 25, 27.); »Az ige testté lőn ós lakozott mi közöttünkcc (Ján. 1 :14); »Az Isten megjelent testben« (I. Tim. 3 : 16). A bethlehemi jászol ós a pólya világosan megfejti nekünk a megtestesülés dogmáját és az Istenember nagy problémáját is. Ott Bethlehemben látjuk az isteni erőtlenséget; de látjuk az isteni erőt is, mely abban elvégeztetett (II. Kor. 12). A bethlehemi jel: jászol ós pólya; de bennök az isteni gyermek, az ige, mely testté lőn. A szem nem lát, csak jászolt ós pólyát ; de a hit látja bennök a földre plántált isteni életet és általa Isten végtelen szeretetét, kegyelmét és hatalmát. S igy van ez a keresztyénség minden dolgában. A biblia a testi szemnek csak könyv, érdekes könyv ; de a hit látja és fölleli benne az Isten igéjét s az élet kenyerét. Az egyház külsőleg emberi intézmény, bizonyos törvényekkel és rendtartásokkal; de a hivő Krisztus testét ós választott menyasszonyát látja ós tiszteli benne. A kereszt egykor brutális bitófa; de a hivő az emberiség megváltásának ós a világot meggyőző szeretetnek legmagasabb jelvényét látja benne. Az úrvacsorában a külső jel: a kenyér és a bor; de a hivő az isteni kegyelemnek azt a pecsétjót is látja benne, mely bennünket Krisztus áldozatának és megszentelő hatalmának részeseivó tesz. A szem, a »termószeti« ember szeme csak külső jelt lát, de a hit ebben is látj a a lényeget : az örök isteni erőt ós hatalmat.