Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-15 / 50. szám

Teutsch Frigyes, Thúry Etele, Trsztyénszky Gyula, dr. Tüdős István, Vajda Ferencz, F. Varga Lajos, Vásárhelyi Zsigmond, Weber Samu, Zábrák Dénes, Zelenka Pál, Zovánvi Jenő, Zsilinszky Mihály, a „pótlékokéban Brierbrunner Gusztáv, Erőss Lajos, Kecskeméthy F., Korén Pál, Nóvák Lajos és Raffay Sándor életrajzát és munkáik jegyzékét közli a lexikon. — A régebbi egyházi férfiak közül Szilvásujfalvilmre, Szoboszlai Papp István, Szőnyi Benjámin, Sztárai Mihály, Tatai András, Telegdi Miklós, Teutsch György, Tolnay János, Tompa Mihály, Tormási János, Tóthfalusi Kis Miklós, Tóth Ferencz, Török Pál, Vadas József, Vandrák András, Vásárhelyi M. István, Veresmarti Mihály, Verestói György, Warga Lajos, Wimmer Ágost, Zoványi György, Zsarnay Lajos stb. nevével találkozunk a Theologiai Ismeretek Tárának befejező füzetében. A theologiai czikkek közül a Talmud, Temetés, Templom, Teremtés, Test, Theologia, Tiszai, Tiszáninneni, Tiszántúli egyházkerület, Törvény, Tridenti zsinat, Unió, Unitárius vallásközönség, Úrvacsorája, Ünnepek, Vallás, Vatikáni zsinat, Zsidóság, Zsinat, Zsoltárok stb. a nagyobb és fontosabb czikkek. Csekélyebb hibáit (egy-egy adat, név, czim körüli tévedések) mellőzve, csak a terminológiájának egy állandó hibáját emlitem föl, nevezetesen azt, hogy a római egyházat és ennek híveit következetesen katholikus egyháznak és katholikusoknak nevezi. Ezt a helytelen terminológiát ideje volna már leszokni a protestáns íróknak, mert ha mi is követjük azt a pápista szokást, hogy a pápa híveit minden további jelzés nélkül katholikusoknak mondjuk, akkor mi magunk közösítjük ki magunkat abból az „una sancta catholica ecclesia"-ból, a melyet Krisztus alapított s a melynek úgy egyéni hitünk, mint közös credó-nk szerint mi is tagjai vagyunk. Zoványi Theol. Ismeretek Tárát, mint theologiai irodalmunk egyik kiváló termékét a magyar protestáns közönség figyelmébe ajánlom. V. F. külföld. Osztrák egyházi szemle. Osztrák szomszédaink eleget foglalkoztatnak bennünket magyarokat belső czivódásaikkal és ellenünk irányuló politikai és gazdasági törekedéseikkel. Talán ennek a következménye azután az, hogy velők még egyházi tekintetben sem igen szeretünk valami közvetlenebb és bizalmasabb összeköttetést tartani fenn. Igazán, többet tudunk arról, hogy az egyházi élet terén mi nevezetesebb mozzanat ^történt Németországon, Angliában és Amerikában, mint a mi Ausztriában. Pedig az osztrák protestáns egyházi viszonyok, különösen az utóbbi években, a Los von Rom mozgalom következtében igen figyelemre méltó alakulatot nyertek, s érdekelhetnének bennünket, nemcsak mint szomszédokat, hanem főként mint protestánsokat. Tanulságokat is meríthetünk belőlük. Talán nem lesz azért felesleges egy kis szemlét tartanunk Ausztria protestáns egyházi viszonyai felett. Az az esemény, a melyről ez alkalommal megemlékezni kívánok, az evangélikus egyháznak október 20-tól november 7-ig Bécsben megtartott VH-ik generálsynodusa. Tárgyalásaiból látszik, hogy osztrák protestáns testvéreink is, daczára a vallásegyenlősógnek, épen olyan helyzetben vannak a római egyházzal és az állammal szemben, mint mi magyar protestánsok. A sérelmi politika ott is járja, s hol egy, hol más dologban kérik fel a fő-egyházi tanácsot, hogy a törvény által biztosított, de nem igen respektált protestáns egyházi jogoknak igyekezzenek érvényt szerezni. így nekik is sérelmük, hogy a középiskolai evangélikus vallástanítók a fizetés tekintetében nem egyenlők a r. kath. vallástanítókkal; hogy a királyi audencziák alkalmával az evangélikus lelkészek nem az őket megillető helyet nyerik; hogy a nagypénteken való harangozás miatt folytonosan háborgattatnak a r. kath. papok és a polgári elöljáróságok által; hogy a nyilvános iskolákban a protestáns vallásos meggyőződést sértő imádságok vannak gyakorlatban ; hogy a r. kath. papság nem respektálja az áttérésre vonatkozó állami törvényeket ós a kórházakban, a beteg- és a halálos ágyon nagyban folytatja lólekhalászását; hogy a protestáns katonák vallásos meggyőződésükkel ellenkező szertartások keretében eskettetnek fel; hogy a Németországból, a Los von Rom által megteremtett új gyülekezetek gondozására behívott lelkészek részére igen nehezen adják meg az osztrák állampolgárságot ; hogy a r. kath. papság tűrhetetlen erőszakoskodást visz véghez a vegyesházasságok körül; hogy a Los von Rom mozgalom ellen akczióba viszi a klérus a világi hatóságokat is, és hogy úgy az áttért egyeseknek, mint az újonnan alakult protestáns gyülekezeteknek temérdek zaklatást kéli elszenvedniük. Végig tekintve ezen a sérelmi sorozaton, mintha csak önmagunkra ismernénk, a kik szintén nem tarthatunk egyetlen gyűlést sem, hogy valami panaszolni és orvosolni valónk ne volna. Osztrák protestáns testvéreink is csak azt teszik tehát, a mit mi: panaszkodnak s a kormányhoz folyamodnak segedelemért. Daczára azonban, hogy jóval kevesebben vannak, mint mi és igy határozottan, azt mondhatnánk: hivatalosan pápista birodalomban élnek, mégis mintha nagyobb erélyt és bátorságot tanúsítanának jogaik követelésében, mint mi magyar protestánsok. Nemcsak hogy minden alázatos instancziázás nélkül hívják fel a fő-egyházi tanácsot jogaik védelmére és sérelmeik orvosoltatására; de még attól sem tartózkodnak, hogy a legőszintébben kifejezzék sajnálatukat és elégedetlenségüket a felett, hogy a mult synodus sok fontos felterjesztése még mindig nem nyert elintézést a kormány részéről. Az ilyen hangú határozat egészen szokatlan mi előttünk, a kik annyira hozzá vagyunk szokva az alázatos hangú, de épen azért igen csekély eredményű felterjesztésekhez. A synodus tárgyai és határozatai közül, mint fontosabbakat, felemlítjük a következőket. A sziléziai szeniorátus indítványt tett arra nézve, hogy október 31-dike egyházi ünneppé nyilváníttassék. A synodus azonban ezt nem fogadta el; csupán azt mondotta ki, hogy ezen a napon ifjúsági istentiszteletek és ünnepélyek tartassanak, egyébként pedig a gyülekezetek tetszésére hagyatik, hogy a reformáczió emléknapját okt. 31-én vagy pedig az ehhez legközelebb eső vasárnapon tartsák meg. Ugyancsak a sziléziai szeniorátus indítványára elhatározták, hogy felterjesztést intéznek a kormányhoz, hogy a korcsmákat és pálinkaméréseket vasárnapokon zárassa