Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-15 / 50. szám
és törekvést. A protestánsoknál megoszlást látunk a legfontosabb kérdésekben, itt teljes egyöntetűséget". S végül az ellenreformáczió korát következőleg méltatja Marczali: „A renaissance és a reformáczió az emberi szellem felszabadulásának, az örökölt (hamis) tekintélyek megtámadásának kora. A felszabadulás nagyot alkotott, de egyúttal nemcsak -romboláshoz, hanem az erők szétforgácsolásához is vezetett. Vele szemben állást kellett foglalnia mindannak, mi Európában a tekintély kúlturához ragaszkodott". Tehát a reformáczió Marczali szerint „a rombolás és szétforgácsolás" műve volt. Mindezekből világosan látható, hogy Marczali teljességgel nem igazságos, nem tárgyilagos, hanem ultramontán eszmékkel szaturált történetíró, a kinek dolgozatait kritikai szemmel kell olvasni. A reformáczió eszméit, jelentőségét és hőseit pedig teljességgel nem tudja vagy nem akarja megérteni; hanem félre dobva a valódi tárgyilagosság követelményeit, a dolog könnyebb végét fogja: felül a Janssen féle ultramontanizmus szekerére s azt hajtja, bár czilinderben ós keztyűben. Dr. Szlávik Mátyás. könyvismertetés. Theologiai Ismoretek Tára. Hazai és külföldi források nyomán dr. Antal Géza, liez. Rácz Rálmán és dr. Tüdős István közreműködésével szerkesztette Zoványi Jenő tiszaföldvári volt lelkész, theologiai tanár. 3 kötet. Ára fűzve 18. kor., megrendelhető szerkesztőnél Sárospatakon. Befejezést nyert végre a napokban megjelent füzettel a Zoványi-féle első magyar protestáns theologiai lexikon. Évekig tartó nagy munkásság gyümölcse, mely az előfizetőknek ígért 50—60 ívből 80 ívre vastagodott s így a mennyiségben is busás kárpótlást nyújt az elég hosszas várakozásért. Kárpótlást nyert a közönség a minőségben is, mert el kell ismernünk, hogy a munka füzetről-füzetre értékesebb lett. Azt is elismeréssel emelhetjük ki, hogy a szívós kitartású szerkesztő a mi mostoha irodalmi viszonyaink között nemcsak nagy munkát végzett, hanem nagy szellemi és anyagi áldozatot is hozott a Theol. Ismeretek Tára közrebocsátásával. Zoványi lexikona egészben véve értékes theologiai reális encyclopaedia. Aránylag szűk keretben, röviden, de minden lényegesebb kérdést, dolgot és személyt tömören ismertet a theologia köréből. A hazaiak mellett kiterjed a legfontosabb külföldi tárgyakra is, a protestáns dolgok mellett a legkiválóbb római kath. ügyekre és személyekre is. Czikkei kivétel nélkül tudományos színvonalon állanak, egyes szakokban meg éppen kiválóak. Szakértő szem e munkában is találhat hibát, de a hibák csekélyebbek is, kevesebbek is, mint a jó tulajdonságok. A terjedelemhez és a mi viszonyainkhoz mérve, ezért a munkáért nincs okuk szégyenkezni sem a szerkesztőnek, sem a munkatársaknak, ellenben a protestáns közönségnek van oka egyházi irodalomunk e derék munkásainak hálás elismeréssel adózni. A részletekre térve, mindjárt legelőször megemlíthetem azt, hogy a munkában eléggé meg van tartva az encyclopaediai tárgyilagosság. A czikkek nem párttheologiai dolgozatok, hanem egészben véve objektiv ismertetések. habár a czikkírók theologiai álláspontja az e nemű czikkekben mindenütt felismerhető. A lexikon írói úgynev. modern theologusok, különböző egyéni árnyalatokkal. Tárgyilagosság tekintetében legkifogástalanabbak a történeti dolgozatok; kevésbé sikerültek a szorosan vett theologiai és exegetikai czikkek, a melyek néhol a latitudinarizmus színtelenségébe, másutt a modernizmus erőtelenségébe csapnak át (pl. „Teremtés", „Vallás" cz. czikkek.). De ez a hiba ritkán és enyhébb alakban fordul elő; általában véve az ecyclopaediai tárgyilagosság elve érvényesül a munkában. Jó tulajdonságaként emelhetem ki a munkának az encyclopaediai tömörséget, pontosságot és a folytonos irodalmi hivatkozást. Ez utóbbira, t. i. arra, hogy az ismertetett tárgynál és kérdésnél bővebb felvilágosítást hol találhat az olvasó, a lexikon írói különös gondot fordítottak. Nagy érdeme a munkának, hogy bár bizonyos kérdésekben külföldi nyomon (a Holtzmann-Zöpfel-féle Lexikon nyomán) jár, de azért minden izében magyar alkotás. Még a külföldi tárgyú czikkei sem puszta fordítások, a hazai tárgyúak még többé-kevésbbé mind önállóak. Magyar nemzeti szempont uralkodik a tárgyakról és személyekről való ismertetések arányában is, a a mennyiben a kérdés fontosságához mért arányban a hazai dolgokról mindig többet és kimerítőbbet ír a lexikon, mint a külföldiekről. Ebből folyólag mind menynyiség, mind terjedelem tekintetében a hazai tárgyú czikkek dominálnak. — Külsejében, irályában is elég jó a magyar a Theologiai Ismeretek Tára. Különösen tiszta és szabatos a magyar egyháztörténeti és életrajzi czikkek irálya, a mi a bibliai, philosophiai és exegetikai czikkekről nem minden tekintetben mondható. Az egyes tárgyköröket véve, nekem leginkább tetszenek az Ismeretek Tárának magyar egyháztörténeti és a magyar életrajzi czikkei. Ezek a czikkek aránylag bővebbek is, mint a többiek, pl. a bibliai, a hittani, vagy a bölcseleti tárgykörből valók. Ez utóbbiakkal kissé mostohán bánik a lexikon. Annyira dominál a munkában az egyháztörténeti elem, hogy szinte hajlandó vagyok azt mondani, hogy a Zoványi Theologiai Ismeretek Tárát egy kis túlzással magyar egyháztörténeti ismeretek tárának lehetne nevezni. S ez, szerintem, nem is nagy hiba, mert a többi theologiai kérdésekben egész alaposan tájékoztatnak a külföldi theologiai encyclopaediák, de a magyar egyháztörténeti tárgyakról a magyar theologiai lexikon köteles megbízható, útbaigazítással szolgálni. A Theologiai Ismeretek Tárának befejező füzete a Szilágyi és Zsuzsánna czímszavak közötti anyagot dolgozza fel, és függelékül 3 lapnyi pótlékot ad. Megemlítem, hogy a most élő magyar egyházi írók közül Szinyei Grerzson, Szlávik Mátyás, Szőts Farkas, Sztehlo Kornél J