Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-15 / 50. szám

politikai napi kérdésekbe nem is avatkozhatunk, de fogadjuk nektek, hogy egy Németországért a Scheldetől a Kárpátokig, az északi tengertől az Adriáig harczra kelünk, ha mint férfiak a politikai életre befolyhatunk. „Alldeutschland, allewege!" A hazaárulás minő csirái lehetnek ama magyar földön élő ifjakban, kik ezt a dicső táviratot hosannával fogadva, még leibzsurnáljukba is kitehették ? A lecsufolt magyar földön nekik nem volt e miatt semmi bántódásuk, ámde a fölmagasztalt német földön kicsapták volna az egyetemekről azt a néhány lengyel diákot, ha a Minkievicz vagy Koscziusko ünnepre politikai vonatkoztatás nélkül táviratban lelkesednek, vagy az eltiprott Lengyelország viszaállítását ha csak valami lyrai költemények allegorikus kifejezéseiben is emlegetni s énekelni merték volna! A berlini Schulverein saját kimutatása szerint a következő támogatásokat küldte hazánkba: 1874-ben 5000 márkát, 1891-ben 9037 márkát, 1892-ben 6230 márkát, 1895-ben 3489 márkát, 1896-ban 2418 márkát, 1897-ben 2954 márkát, 1898-ban 5711 márkát. Mindezek csak a Vormeng-féle könyvből átvett s bizonyára nem a teljes számokat nyújtó adatok, mert a Schulverein működésének titkos fülkéi is vannak, hogy az idegen hatóságok fig}T

elmét elkerüljék. Már a gyűlések megváltoztatott szabályzatából k

is kitűnik, hogy ügyes óvatosságból az elintézni valókat nem a nyilvános nagygyűléseken (Hauptversammlung) tárgyalják. A „kényesebb" dolgokat a nagygyűlést megelőző „Vertretertag"-ok intézik el. Ujabb időben „Ortsgruppe"-k és Gan-ok (fiókok) fölállításával a Schulvereint deczentralizálták s hogy a „munka" intenzivebb s közvetlenebb lehessen, minden fiókegyletnek a helyi fekvéshez mérten, vagy az agitáló összeköttetések folytán, külön munkaterületet osztottak be. így a szászországi fiók Csehországban, a frankfurti Tirolban, a jenai pedig Erdélyben * végzi ezentúl a pángermánizmus viszályt hintő feladatait. Egyik leghatalmasabb, de hazánkra nézve egyúttal legveszedelmesebb eszköze a berlini Schulvereinnek, a nyomtatványok, röpiratok, könyvek ingy'-enes vagy olcsószétküldése s a külföldön levő németségnek népkönyvtárakkal való megajándékozása. Az óriási német könyvkereskedelem itt azonnal segítségére jött az egyesületnek. Három lipcsei kiadó: Bibliographisches Institut. Keils Nachfolger és Alfréd Vörster, fölhívást intézett az összes német könyvkereskedőkhöz, kérve őket könyvek adományozására. Két év alatt több mint 33,863 kötet gyűlt össze, melyeket a szorongatott helyekre (bedrangten Orten) elküldeni maga Vörster könyvkereskedő vállalkozott. A Schulverein igazgatósága később külön könyvraktárost (Weiss Buchhándler) tartott Lipcsében. Idővel minden könyvküldést Berlinbe az egylet főszéklielyébe tettek át, hol jeleideg a „Nikolaische Buchliandlung" küldözi szót a „hasznos" olvasmányokat, Evek óta nagy erőfeszítéseket végez a Schulverein, a hazánk déli részében élő németség pangermán megmételyezésében, Wastian és Rohmeder németországi schulrathoknak, hazánk ezeréves fönnállása ünneplésének alkalmával kiadott s bennünket példátlanul gyalázó irataiban ** már hangzottak sóvárgó kiáltások, vájjon a déli megyék német lakosságában nem lehetne a „szunnyadó nemzeti öntudatot" fölébreszteni, ha az erdélyi szászok azokkal bensőbb érintkezésbe jönnének? A Schulverein nagygyűléseinek beszédeiben többször követeltek módokat és segélyeket e czélra nézve, mert mint Vormeng úr hangoztatta „ha egyszer a hamu alatt szunnyadozó nemzeti tűz lángra lobbant, akkor a világ semmiféle hatalma se képes őket elnemzetietleníteni". (Vormeng 47. lapon.) Fájdalommal kell konstatálnunk, hogy a jelzett veszedelem, a nemzetiségi izgatások iránt annyira fogékony délvidéken már is jelentkezik. A német zuglapok gomba módra szaporodnak s a gross deutschthum iránti lelkesedés, valamint a magyarság elleni gyűlölet naprólnapra erősebben jelentkezik. A Schulverein már nemcsak a kisebb városokban hódít, lapokat állítva s az iskolaszékekben tiltakozva a magyar hazafias irány ellen, hanem mint legújabban hallom, most már Temesvárott is lapot akar alapítani" stb. Ma már több helyütt gyújtogat a délvidéken a külföldről is segélyezett pangermán sajtó. Temesvár is kapott, a zöklszász színezethez hasonló németnemzeti lapot s annak minden számában vezérczikkekben és újdonságokban teli torokkal szidhatják a „magyar rabigát". A politikai hatóságaink, ügyészségeink kicsinyes egykedvűséggel méláztak azelőtt ily jelenségekkel szemben; a magyar társadalomnak gyér őrségével alig néhány év múlva Temesvár, Kikinda, Pancsova, Fehértemplom s több délvidéki városból, erős németnemzeti áram fogja nemcsak a magyarosodás és magyarul érzés nyugodt területeit eliszapolni, hanem a brassói, nagyszebeni zöldmintára a magyar nyelv, magyar művelődés s a magyar állam ellen is nyilt harcz fog kitörni. Izgatnak zárt borítékban küldött németországi röpiratokkal; izgatnak hírlapi czikkekkel, s megküldik azoknak, kikről tudomást nyertek, hogy a pangermán eszmékért fogékonyabbak. A legkisebb okot is izgatás eszközévé tudják fölhasználni, mint az az Erődi-féle „Ünnepi daloskönyv" eseténél bebizonyult. Ez a szerző elkövette azt a kis tapintatlanságot, hogy a sok hazafias dal közé a „Háromszínű lobogó" czímű dalt is bevette, melynek egyik passzusában. „Nem fekete, mint a német lelkület, ki nem tudja, hol terem a becsület" — áll. Hát igaz, nekünk magyaroknak ezer év óta sokat kellett a határainkon túl uralkodó némettől eltűrnünk; alkotmányunk, szabadságunk, nyelvünk folyton veszélyben volt; legjobbjaink német parancsra, ítéletre, kommandóra akasztattak fel vagy lövettek agyon; irtóztató az egész históriánk a német okozta szenvedésektől. A ki ismeri ezeket, nem is csodálkozik azon, hogy nótában a „német fekete lelkét" emlegetjük. De a Daloskönyvben még se volt ilyennek helye, mivel ama könyv iskolai ünnepélyekre szólott. A német iskola-egyletek következetes és szenvedélyes magyar államellenes működésére szigorúbban föl kellene ügyelnie a közoktatásügyi kormánynak, de folytonos társadalmi ellenőrzést kellene vele szemben gyakorolnia a magyar társadalomnak is. Az ily nemzetiségi üzelmek, ha következetes nemzeti iskolapolitikában erélyes ellensúlyozást nem lelnek, aláássák lassanként a magyar nemzeti öntudatot. en. * Schultheis. Deutsehnationales Vereinswesen. 45. lapon. ** Wastian. Ungarns Tausendjahrung iin deutschem Liehte Lehman. München 1896.