Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-08 / 49. szám

készülettel megírt és 1—64 oldalra terjedő füzet tartalmát Lapunk czéljához és köréhez mérten közölni. A pangermán törekvések egyik legveszedelmesebb szervezete: a német iskolaegyesületek. A német iskolaegyesületek között a bécsi és a berlini Schulverein fejti ki a legnagyobb tevékenységet, e kettő viszi a vezérszerepet. A bécsi Schulvereint, az 1866. után Ausztriában jobban megindult szláv nemzetiségi mozgalom hozta létre. Az egylet a Pernestorfer osztrák képviselő által 1880-ban kifejtett programm szerint a „fenyegetett" német iskolák támogatását s új iskoláknak fölállítását tűzte ki czéljául. Ugyanazon év július havában a bécsi tudományos akadémiában volt az alakuló gyűlés, s néhány hónap múlva 13 ezer tag iratkozott a föltett ívekre. Az osztrák-német pártkonferenczia, jórészt reichsrathi képviselőkből, kötelességül tűzte ki, hogy a Schulvereint minden erejéből támogatja. A némethoni fajrokonokkal beállt benső érintkezés az egyletet oly hatalmassá tette, hogy 1887-ben már 120 -ezer német férfi- s nőtagja volt s képes lett 82 iskolát s 41 gyermekkertet támogatni. A tíz éves beszámoló nem egészen 4 millió kor. készpénzsegélyről ad tanulságos képet. A bécsi Schulverein hazánk németlakta vidékeivel s városaival nem egyszer próbált agitáczionális érintkezésbe jönni, de működését teljesen fölszívták a beállott osztrák viszonyok. A csehek s németek jelen nyelvitarczának féktelen tombolásában s annak előidézésében nagy része van, s hazánk politikai vezetői indokolt aggodalommai nézhetik azt a nemzetiségi zűrzavart, mely az eltűrt német-nemzeti fészkelődések reakcziójaként bomlasztja az osztrák birodalmat. Az osztrák-német Schulverein épen nem régen, 1900. jun. 2-án tartotta utolsó közgyűlését Gráczban. A nagy Stefánia-termek zsúfoltságig megteltek intelligens közönséggel s a legjelentékenyebb fiókegyletek 534 képviselőt küldöttek a gyűlésre. Az ily nagynémet politikai ünnepélyeket néhány évtized előtt lehetetlen volt megtartani Áusztriában; a bécsi Sofiensaalban egykor kifütyölték az „Ich bin ein Preisse" ártatlan melódiáját s a Hohenwart minisztérium idejében a kintornást megbüntették a „Wacht ara Rhein" sípolása miatt, atornas dalegyleteknek pedig szigorúan tilos volt a németnemzeti dalokat énekelni. Most a hatalmas szomszéd felé int minden osztrák-német s kevés kivétellel nem a „Gotterhalte" és a bécsi Burg, hanem a „Wacht am Rhein" s a berlini Schloss adják az ünnepélyek ihletségi levegőjét. A gráczi Schulverein ünnepen ott ültek gróf Attems helytartó, a stájer nagybirtokosok, az osztrák főrendiház s képviselőház számos tagja, a gráczi egyetem rektora s tanárai, Grácz város polgármestere stb. Ézeknek jelenlétében nagy tetszés mellett jelentette dr. Weitlof elnök, hogy: Az egyesület szinei feketevörös-arany, azok egy egyleti zászlóban, valami egyleti jelvényben lathatólag hordozhatók. Ezek a színek pedig sem osztrák, sem stájer, hanem nagynémet színek, melyeket 1815-ben kezdettek a német diák burschenschaftok viselni. A német Bund kormányai eme szinek viselésében forradalmat s demagógiát gyanítottak s több izben eltiltották azok használatát; az 1848-iki mozgalmak alkalmával a trikolor megint lengett, sőt diplomatikus fogásból 1863-ban az osztrák császártól egybehívott fejedelmi gyűlés alkalmával Frankfurtban, a szövetségtanács palotájára is kitüzetett. Ez idő óta ezen szinek minta „Grossdeutschland" színei szerepelnek s jelképes hirdetői az összes németség nemzeti harmóniájának. Az 1871-iki törvény a fekete-fehér-vörös trikolort mondotta ki a német birodalmi színeknek; de ennek s a számos eltiltásnak daczára a „schwartzroth-gold" szerepel minden pangermán tüntetésnél. (Pallmann, zur Geschichte der deutschen Fahne, Berlin 1871). A bécsi Schulverein hatása alatt keletkezett Berlinben az „Allgemeine deutsche Schulverein". Az előbbit erkölcsi s anyagi szempontból már régóta támogatták a német birodalomból is és dr. Heidinger Stuttgartban, dr. Lotz Frankfurtban, dr. Gross Badenben stb. az egylet érdekében előadásokat tartottak; a külföldi németség védelmére 1878-ban alakult berlini „Centralverein für Handelsgeografie" pedig erősen támogatta az osztrák schulvereinos mozgalmakat. De midőn az osztrák belügyminisztérium megtiltotta az osztrák egyleteknek általában, hogy külföldi fiókegyleteket magukba vegyenek, a bécsi egylet berlini fiókegylete külön német schulvereinná változott át. A napokban jelent meg az 1900-ban kiadott: „ Geschichte des allgemeinen deutschen Schulvereins, zur Erhaltung des Beutschtums im Auslande, von dr. Kari Vormeng. Verlag Georg Reimer Berlin" czímű füzet, mely tanulságos leírását adja a magyargyűlölő külföldi akcziónak. Tulajdonkép látható belőle, hogy az egész berlini Schulverein a mi szász polgáraink „elnyomatási" propagandájából teremtődött. A német egyetemekre kijáró szász ifjúság tartós érintkezése a német birodalmi „testvérekkel", a németországi professzorok vagy egyéb feketénlátó egyének utazásai s látogatásai az erdélyi részekben, mind megannyi eszköz volt a sok fonák informáczió megtételéhez. Már Lőher tanártársa a magyarfojtogató Wattenbach heidelbergi tanár, a Schulverein titkára dr. Vormeng s' többen nemcsak javasolták az állandó összeköttetést a nagyszebeni szászokkal, hanem tényleg folytonos agitatorius viszonosság is fejlődött ki Berlin, Nagyszeben és Brassó között. A Schulvereintól kiadott illusztrált havi közlöny „Die deutsche Post", az újabban megindult egyleti közlöny, „Das Deutschtum im Auslande", „Mittheilungen des allgemeinen deutschen Schulvereins zur Erhaltung des Deutschtums im Auslande" temérdek czikkjei bizonyítják, hogy nagyon sok hátmögi „tudósító" akadt hazánk területéről, ki nem restelte a saját fészkét berondítni a „Correspodenz" hasábjain. A magyar középiskolai törvény foganatba vételénél a berlini Schulverein vezéremberei nagy tollerővel rontottak nekünk és a tolakodásnak páratlan példáját adták többféle „Aufruf"-okban. Más népek jogainak respektálására akartak bennünket tanítani azon pangermán agyvelők, kik saját országukban a legparányibb franczia, dán vagy lengyel megnyilatkozást is „Staatsverbrechen"nek minősítenek. A kiáltványok elsejében a többi között nevezetes eme részlet: „Mindenekfelett Magyarország és Erdély németjei szükséglik segítségünket. Á nyelvek egyenjogosításának törvényes biztosítása daczára, az uralkodó magyar kisebbség évek óta következetesen oda működött, hogy a magyar korona országokban a német művelődést tönkre tegye. A német népiskolák számát évről-évre csökkentik ; a német gimnáziumok, az erdélyi szászokéi kivételével, magyarosíttattak s az egyetlen német egyetem se létezik immár". — Itt esett meg ama famozus felsülés, hogy a „sachsise Universitat" politikai értelmét, valami tudományegyetemmel cserélték össze s keservesen panaszkodnak, hogy (1881-ben) a magyar barbárság az „egyetlen német-egyetemet" eltörülte ! A magyar országgyűlésen többször zajos jeleneteket