Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

mintegy jelzéséül annak, hogy ez a protestáns Sionnak egyik szerény bár, de idővel hatalmassá válható őr­helye . . . Mennyire örültem, hogy e falak közt hitrokon testvérre, egy ügyért küzdő szolgatársamra találtam, ki kollegiális szeretettel fogadott kedves otthonába; örömmel beszélte el kis egyházának múltját, jelenét s mutogatta meg a csinos imaházat és díszes felszereléseit. Öröm­mel hallottam tőle, hogy a protestánsok száma Egerben mintegy hét-nyolszáz lélekre rug, tehát hogy hitroko­naink már is elég tekintélyes missziói egyházat alkotnak itt. A felekezetünkhöz tartozó s különböző tanintézetekbe járó tankötelesek száma felül haladja a másfél százat, kiknek vallásos oktatását ez idő szerint ketten végzik, t. i. a gyülekezet lelkésze (Kovács Károly) és egy állami iskolai, de református tanító. Az az épület, melyben az imaház s azonkívül a lelkész lakása és hivatala van, magának a kis egyháznak a tulajdona, melynek föld­szinti helyiségei bérbe lévén adva, ez a bérösszeg jó részt fedezi az egyház közszükségeit. Életre való, ipar­kodó kis egyház ez, mely már is sokféle alapot gyűj­tött, a többek közt templom-alapra 286 koronát, egy katekhetai állás szervezésére 1600 koronát. De hogy messze világító tornya legyen az evangéliumi világos­ságnak, ahhoz bizony az egyetemes egyháznak sokkal nagyobb mérvű támogatására volna szüksége. Időm kimért levén, siettem a város közvetlen köze­lében emelkedő várhegyre, kollegám szives kalauzolása mellett. A szédítő meredekségű s még mindig szilárdan álló várfalakról elmélázva tekintek -az. alattunk- s előt­tünk gyönyörűen elterülő városra s elbájoló vidékére. S különös érzéssel gondolok vissza azokra a rég letűnt zivataros időkre, midőn e most oly nyugodt táj csend­jét bősz harczi zaj verte föl s a hazájukért hősi halálra kész bátor férfiak oldalán nem kevésbé vitéz amazonok, a liires egri nők vívtak élethalál-harczot a várfalakat ostromló 300 ezernyi pogány törökkel . . . Ah, hogy az ellennel való harcznak ma sincsen s nem is lesz talán sohase vége ! Édes magyar hazánk ezredéves falait, evangéliumi egyházunk több százados kerítéseit ma is száz meg száz ellenség ostromolja. Öltözzük fel azért az Istennek minden fegyverét! . . . Csatlakozzunk a harczolók seregéhez ! Sorakozzunk köze­lebbről minél számosabban ama zászló alá, melyen a M. P. I. T. munkára, küzdelemre hivó jelszava ragyog, s melyet egyesült erővel és lelkesedéssel elvégre is győ­zelemre juttathatunk! Azzal végzem hát igénytelen feljegyzéseimet: Légy híve rendületlenül hazádnak s egyházadnak óh magyar! Lévay Lajos. egyház. Értesítés és kérelem. A karácsonyi legáczióvá­lasztás a budapesti ref. theologiai akadémián deczember 5-én lesz. Kérem azért azokat a lelkész urakat, a kik karácsonyra legátust nem kívánnak, hogy erre vonat­kozó elhatározásukról deczember 4-ig értesíteni szíves­kedjenek. Budapest, 1901.,'november 18. Szabó Aladár, theol. akad. igazgató. Lelkószválasztás. A berhidai reform, gyülekezet Vargha Kálmán segédlelkészt választotta meg lelki­pásztorává. Lelkészbeiktatás. A mátyusi ref. gyülekezet folyó hó 10-én iktatta be hivatalába új lelkipásztorát, Illyés Mihályt. Templomalapkö-letótel. A vadászerdöi ref. gyüle­kezet, 10 éves fennállása évfordulóján, a polgári és az egyházközség együttes ünneplése mellett f. hó 14-én tette le temploma alapkövét. Kétszázéves jubileum. Az Abauj-Torna vármegyei fancsali evang. egyházközség folyó hó 17-én ünnepelte meg fennállásának 200 ik évfordulóját. A szép jubiláris ünnepélyen Zelenka Pál tiszakerületi püspök is meg­jelent. Koncz Imre vértesaljai esperes, a dunamelléki egyházkerületben a széniorok szeniora, e hó 6-án töltötte be életének 80-ik évét, a mely alkalommal egyházmegyéje papsága és a budapesti theol. akad. tanári kara [részé­ről szives megtisztelésben részesült. — Mi is tiszta szi­vünkből kívánjuk az „örök ifjú esperes"-nek, hogy jelen­legi testi s szellemi ereje frisseségében a jó Isten kegyelme még igen-igen sokáig éltesse ! Felháborító eset. Különös, szinte hihetetlen dol­got hoz nyilvánosságra a Debr. Prot. Lap legutóbbi számában Tiszaháti. Olvasva e leleplezést, igazán szé­gyenpír futja el arezunkat s az a szent harag támad fel lelkünkben, a melylyel a Megváltó kiűzte a jeruzsá­lemi templom tornáczából a kufárokat. Azt írja ugyanis Tiszaháti és a mit ír, ajánlja a f.- szabolcsi egyházme­gye esperesének és papi testületének figyelmébe, hogy Cs. J. zsurki ref. lelkész a f.-szabolcsi egyházmegye egyik nyugdíjazott lelkészének általa örökbe fogadott leányát, B. P.-át nemcsak hogy egy r. kath. férfihez adta nőül, hanem azt is megengedte, hogy fogadott leánya reverzálist adjon férje egyháza javára; sőt a mi még ennél is felháborítóbb, az új párt a csapi r. kath. pap által a zsurki ref. parókhián eskettette össze. — Ha ez csakugyan így történt, akkor a legsürgősebben meg­indítandó Cs. J. ellen a hivatalos fegyelmi vizsgálat és a legszigorúbb mérték alkalmazandó a magát a lelki­pásztorságra méltatlanná tevő emberrel szemben. A zsinati törvények revíziója és a debreczeni egyházmegye. Folyó hó 8-án, rendkívüli közgyűlésében tárgyalta a debreczeni egyházmegye a zsinati törvények revíziójának kérdését. A gyűlés felterjesztése, a mint a Debr. Prot. Lapban olvassuk, általános elvi és a rész­letekre vonatkozó határozatokat tartalmaz. Az elvi hatá­rozatok lényege a következő : Az öt egyházkerület a szó legszorosabb értelmében egyesüljön és egy egyház­házkerület se élvezzen kiváltságos kedvezményeket. A zsinat-presbiteri rendszer minden ponton szigorúan vites-

Next

/
Oldalképek
Tartalom