Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

mintegy jelzéséül annak, hogy ez a protestáns Sionnak egyik szerény bár, de idővel hatalmassá válható őrhelye . . . Mennyire örültem, hogy e falak közt hitrokon testvérre, egy ügyért küzdő szolgatársamra találtam, ki kollegiális szeretettel fogadott kedves otthonába; örömmel beszélte el kis egyházának múltját, jelenét s mutogatta meg a csinos imaházat és díszes felszereléseit. Örömmel hallottam tőle, hogy a protestánsok száma Egerben mintegy hét-nyolszáz lélekre rug, tehát hogy hitrokonaink már is elég tekintélyes missziói egyházat alkotnak itt. A felekezetünkhöz tartozó s különböző tanintézetekbe járó tankötelesek száma felül haladja a másfél százat, kiknek vallásos oktatását ez idő szerint ketten végzik, t. i. a gyülekezet lelkésze (Kovács Károly) és egy állami iskolai, de református tanító. Az az épület, melyben az imaház s azonkívül a lelkész lakása és hivatala van, magának a kis egyháznak a tulajdona, melynek földszinti helyiségei bérbe lévén adva, ez a bérösszeg jó részt fedezi az egyház közszükségeit. Életre való, iparkodó kis egyház ez, mely már is sokféle alapot gyűjtött, a többek közt templom-alapra 286 koronát, egy katekhetai állás szervezésére 1600 koronát. De hogy messze világító tornya legyen az evangéliumi világosságnak, ahhoz bizony az egyetemes egyháznak sokkal nagyobb mérvű támogatására volna szüksége. Időm kimért levén, siettem a város közvetlen közelében emelkedő várhegyre, kollegám szives kalauzolása mellett. A szédítő meredekségű s még mindig szilárdan álló várfalakról elmélázva tekintek -az. alattunk- s előttünk gyönyörűen elterülő városra s elbájoló vidékére. S különös érzéssel gondolok vissza azokra a rég letűnt zivataros időkre, midőn e most oly nyugodt táj csendjét bősz harczi zaj verte föl s a hazájukért hősi halálra kész bátor férfiak oldalán nem kevésbé vitéz amazonok, a liires egri nők vívtak élethalál-harczot a várfalakat ostromló 300 ezernyi pogány törökkel . . . Ah, hogy az ellennel való harcznak ma sincsen s nem is lesz talán sohase vége ! Édes magyar hazánk ezredéves falait, evangéliumi egyházunk több százados kerítéseit ma is száz meg száz ellenség ostromolja. Öltözzük fel azért az Istennek minden fegyverét! . . . Csatlakozzunk a harczolók seregéhez ! Sorakozzunk közelebbről minél számosabban ama zászló alá, melyen a M. P. I. T. munkára, küzdelemre hivó jelszava ragyog, s melyet egyesült erővel és lelkesedéssel elvégre is győzelemre juttathatunk! Azzal végzem hát igénytelen feljegyzéseimet: Légy híve rendületlenül hazádnak s egyházadnak óh magyar! Lévay Lajos. egyház. Értesítés és kérelem. A karácsonyi legáczióválasztás a budapesti ref. theologiai akadémián deczember 5-én lesz. Kérem azért azokat a lelkész urakat, a kik karácsonyra legátust nem kívánnak, hogy erre vonatkozó elhatározásukról deczember 4-ig értesíteni szíveskedjenek. Budapest, 1901.,'november 18. Szabó Aladár, theol. akad. igazgató. Lelkószválasztás. A berhidai reform, gyülekezet Vargha Kálmán segédlelkészt választotta meg lelkipásztorává. Lelkészbeiktatás. A mátyusi ref. gyülekezet folyó hó 10-én iktatta be hivatalába új lelkipásztorát, Illyés Mihályt. Templomalapkö-letótel. A vadászerdöi ref. gyülekezet, 10 éves fennállása évfordulóján, a polgári és az egyházközség együttes ünneplése mellett f. hó 14-én tette le temploma alapkövét. Kétszázéves jubileum. Az Abauj-Torna vármegyei fancsali evang. egyházközség folyó hó 17-én ünnepelte meg fennállásának 200 ik évfordulóját. A szép jubiláris ünnepélyen Zelenka Pál tiszakerületi püspök is megjelent. Koncz Imre vértesaljai esperes, a dunamelléki egyházkerületben a széniorok szeniora, e hó 6-án töltötte be életének 80-ik évét, a mely alkalommal egyházmegyéje papsága és a budapesti theol. akad. tanári kara [részéről szives megtisztelésben részesült. — Mi is tiszta szivünkből kívánjuk az „örök ifjú esperes"-nek, hogy jelenlegi testi s szellemi ereje frisseségében a jó Isten kegyelme még igen-igen sokáig éltesse ! Felháborító eset. Különös, szinte hihetetlen dolgot hoz nyilvánosságra a Debr. Prot. Lap legutóbbi számában Tiszaháti. Olvasva e leleplezést, igazán szégyenpír futja el arezunkat s az a szent harag támad fel lelkünkben, a melylyel a Megváltó kiűzte a jeruzsálemi templom tornáczából a kufárokat. Azt írja ugyanis Tiszaháti és a mit ír, ajánlja a f.- szabolcsi egyházmegye esperesének és papi testületének figyelmébe, hogy Cs. J. zsurki ref. lelkész a f.-szabolcsi egyházmegye egyik nyugdíjazott lelkészének általa örökbe fogadott leányát, B. P.-át nemcsak hogy egy r. kath. férfihez adta nőül, hanem azt is megengedte, hogy fogadott leánya reverzálist adjon férje egyháza javára; sőt a mi még ennél is felháborítóbb, az új párt a csapi r. kath. pap által a zsurki ref. parókhián eskettette össze. — Ha ez csakugyan így történt, akkor a legsürgősebben megindítandó Cs. J. ellen a hivatalos fegyelmi vizsgálat és a legszigorúbb mérték alkalmazandó a magát a lelkipásztorságra méltatlanná tevő emberrel szemben. A zsinati törvények revíziója és a debreczeni egyházmegye. Folyó hó 8-án, rendkívüli közgyűlésében tárgyalta a debreczeni egyházmegye a zsinati törvények revíziójának kérdését. A gyűlés felterjesztése, a mint a Debr. Prot. Lapban olvassuk, általános elvi és a részletekre vonatkozó határozatokat tartalmaz. Az elvi határozatok lényege a következő : Az öt egyházkerület a szó legszorosabb értelmében egyesüljön és egy egyházházkerület se élvezzen kiváltságos kedvezményeket. A zsinat-presbiteri rendszer minden ponton szigorúan vites-