Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

lakás átellenében s egy deszka a tetemvári sírkertben, a hol azonban csak sátoros ünnepek alkalmával tartanak istentiszteletet. A másik két templomban ellenben minden vasárnap, sőt hétköznap is van istentisztelet, délelőtt úgy mint délután. A templomi szolgálatot (a püspökkel együtt) három rendes és három segédlelkész végzi felváltva. A hívek elég buzgósággal látogatják a templomokat — mint értesültem. A legutóbb, 1899-ről kiadott évkönyv szerint, a reformátusok lélekszáma még csak 9470 volt, e szám azonban néhány év alatt 12,000-re emelkedett. E népességénél fogva nagy és tekintélyes egyház ez idő szerint 10 elemi iskolát tart fenn, azonkívül egy főgimnáziumot, mely utóbbi fentartásához azonban az állam évenként 15 ezer forinttal járul s ennek fejében joga van az egyház által felterjesztett pályázók közül hat tanárt, kinevezni. A felekezeti elemi iskolákon kivül van néhány községi iskola s van egy ingyenes iskola is, melyet a ref. női filléregylet 1887-ben 20 éves fennállása emlékére állított fel. Mindezekbe az elemi iskolákba összesen 808 ref. iskolás gyermek jár. A főgimnázium tanulóinak létszáma 377, de e közt csak 139 a református. Nem régen épült fel a Szinva partján a díszes új főgimnáziumi épület, melynek költségeihez Borsod vármegye 15 ezer, Miskolcz városa 30 ezer s az állam 80 ezer forinttal járult. Ezenkívül az egyház az utóbbi időben több új elemi iskolatermet s a püspök számára új lelkészlakot építtetett 28 ezer forint költséggel. Mindezen kiadások, valamint ez idő szerint az új templom renoválása miatt az egyház 1899-ik évi költségvetése 30 ezer forintra rúgott; mindazáltal az egyházi adó maximuma nem több 26—28 forintnál, vagyis annyi, hogy itt Dunamelléken a legtöbb falusi gyülekezetben egy egyszerű polgár ember, kinek egy telek földje van, tényleg többel járul egyháza fentartásához, mint a miskolczi földbirtokosság és intelligenczia. Az emberbaráti intézmények közül különös felemlítésre méltó az 1864-ben alkuit református női filléregylet, melynek alapítója s első elnöke Szatmáry Királyi Pálné volt; jelenlegi buzgó elnöke pedig ugyanennek édes leánya: özv. Patay Gyuláné, szül. Szatmáry Királyi Anna, kinek vezetése mellett e szép múltú nöegyesület áldásos tevékenységet fejt ki, s újabban a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület példájára s Dessewffy Emma felolvasása nyomán belterjesebb belmissziói munkásságra határozta el magát. Feljegyzésre méltó a nöegyesület életéből a jelenlegi elnöknek, Patay Gyulánénak, testvérével, Szathmáry Királyi Pállal egyetértŐleg 1895-ben a filléregyesület javára tett azon 5 ezer forintos alapítványa, melynek kamatai évről-évre a karácsonyi szeretetünnep alkalmával az egyesület által alapított ingyenesiskola szegény leánygyermekei felruházására fordíttatnak. Ez egyesületet anyagi tekintetben is szépen virágzik; vagyona meghaladja a 33 ezer forintot. Sok ily nőegyesület kívánunk a hazai református és protestáns egyházaknak! . . . Az evangélikusoknak szintén van Miskolczon nőegyesületök, mely áldásosán működik, de működéséről közelebbi adatoknak birtokába nem juthattam. Miskolczon járván, nem mulaszthattam el meglátogatni azt a jó hírű leánynevelő-intézetet, mely a tiszáninneni ref. egyházkerület által létrehozva s folyton fejlesztve immár egyike az ország legnevezetesebb leánynevelő-intézeteinek. Negyed század óta, hogy először láttam, megszépült, megerősödött. Külsőleg ugyan nem valami monumentális, de a czélnak teljesen megfelelő épületben nyertek elhelyezést a tantermek és az internátusi helyiségek. Díszterme, melyben az egyházkerület is gyűlésezni szokott s hol naponként istentiszteletre gyűlnek össze, igen nagy és szép. Az intézet udvara tágas, árnyékos; középütt az igazgató kellemes lakásával, hova mi is betértünk, hogy kezet szorítsunk az intézet derék igazgatójával, az ismert nevű Tóth Pállal, kinek vezetése e felsőbb leányiskolát oly magas szinvonalra emelte. Lelkemből örültem a látottakon ós mégis lehangolódva távoztam, arra gondolva, hogy egyedül csak mi, dunamelléki reformátusok vagyunk annyira hátra maradva, hogy még mindig nem tudtunk leányaink számára egy magasabb képzést és evangéliumi szellemű nevelést nyújtó leánynevelő-intézet felállításáról gondoskodni. A miskolczi szép ünnep véget érvén, következett az apostolok oszlása. Sokan már szeptember 20-án a délutáni* és esteli vonatokkal eltávoztak; maga világi elnökünk a díszebédről egyenesen a vasúti állomásra hajtatott, hogy miután egyházunk ügyének egy napot szentelt, újból az ország fontos dolgainak intézéséhez lásson. Egyházi elnökünk azonban csak másnap reggel utazott el, s mi is többen vele együtt vettünk búcsút a minket oly szives vendégszeretettel fogadott Miskolcztól, őszinte szívből kívánva neki, hogy vívat, crescat, flo reat! . . . • - • Az úti társasággal én csak Fiizes-Abonyig mentem, s ott kiszálltam, nem tudván ellene állani a vágynak, bogy hacsak néhány órára is, Dobó hirneves várát, az ide nem messze fekvő Egert megnézzem. A viczinálisra ültem tehát s egy rövid óra alatt oda értem Egerbe, e 25 ezer lakost számláló, nevezetes történelmi múlttal dicsekvő városba. Csakhamar szemembe tűnt a hatalmas székesegyház s vele szemben a nem kevésbé impozáns külsejű érseki liczeum, a híres csillagvizsgálóval, mely épületek mellett a közvetlen közelben levő érseki palota csaknem egészen eltörpül. Első gondom volt felkeresni e nagy r. katholikus fészekben azt a kicsiny kis imaházat, melyet az itteni hitrokonok buzgósága, áldozatkészsége emelt a tengernyi r. katholikusság közepette, védvárául az evangéliumnak. Rá is találtam csakhamar a várost keresztül szelő Eger folyó partján, nem is valami eldugott helyen s nem is valami jelentéktelen épületnek az első emeletén. Talán, hogy annál könnyebben reá lehessen akádni, még valamelyes kis tornyot is építettek ez imaház fölé, 94*