Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

Egyházkerületi számadások megvizsgálására: dr. Kolozsvári Sándor, dr. Sárkány Lajos és Gáspár János. A Központi nyugdíj-kezelő bizottságba : Kenessey Béla, dr. Sárkány Lajos és Pokoly József. Az egyházkerületi fegyelmi bíróságba: Simon Ferencz tanár. Konventi egyházi rendes képviselő: Kenessey Béla főjegyző. Marosi egyházmegye algondnoki állására: gr. Bethlen István. Sepsiszentgyörgyi egyház főgondnokává: Gödry Ferencz, a görgényi egyházmegye algondnokává: gr. Teleki Arthur. A nagysajó egyházmegye algondnokává: dr. Csernátonyi Gyula. Áz orbai egyházmegye algondnokává: dr. Séra Lajos. A kézdi egyházmegye algondnokává: dr. Damokos Ödön. A marosvásárhelyi koll. főgondnokává: gr. Toldalaghy László. A m.-vásárhelyi egyházközség második főgondnokává: br. Kemény Ákos. A marosvásárhelyi gimnáziumban a magyar latinnyelvi tanszékre megválasztatott Trosner Lajos. Szászvárosi Kun kollégium vallástanári tanszékére Tankó Béla. Ugyanoda a történelem-földrajz tanszékre dr. Szabó Márton; ugyanoda a mértani rajz, szépírási tanszékre Yajna Gábor. Zilahi kollégiumnál a magyarnémetnyelvi tanszékre Kovács Ferencz. Végül a marosvásárhelyi kollégium algondnoki állására Deák Lajos. en. Naplójegyzetek. —* Emlékezés a M. P. I. T. miskolczi vándorgyűlésére. — (Folytatás és vége.) A magnuin áldomás természetesen Miskolczon sem maradhatott el. A vándorgyűlés tagjai (itt is, mint Pozsonyban s Debreczenben) abban a kedves meglepetésben részesültek, hógy a jó miskolcziak igazán nagy köszönetet érdemlő áldozatkészségéből dúsan terített asztalok mellé ülhettek le. Nagyon lekötelező ránk nézve e jól eső -figyelem és szives gondoskodás, de legyen szabad ez alkalommal is kifejezést adnunk ama szerény nézetünknek, a melyet társaink és barátaink közül bizonyára számosan vallanak, hogy t. i. mi, a magyar protestáns irodalmi társaság tagjai, egyáltalában nem igényeljük azt, hogy a vendéglátó egyházak hívei, talán magokat megadóztatva, oly sokba kerülő díszebédeket rendezzenek számunkra. Beérjük mi a legegyszerűbb fehér asztallal is, a mely mellé nem azért telepedünk le, hogy lakmározzunk, hanem hogy egy-két kedélyes és szellemes felköszöntőtől fűszerezett órát tölthessünk el egymásnak barátságos, fesztelen társaságában . . . Kitűnő hangulatban voltunk a miskolczi banketten is, a melyen lehettünk mintegy 500-an s ezek között volt néhány, a Társaság tagjaihoz tartozó hölgy is. (Sajnos, a kegyelmes asszonyhoz, világi elnökünk hitveséhez ez úttal nem volt szerencsénk). ízletes és igen sok fogásból álló volt az ebéd; szellemesek és élvezetesek voltak a szaporán megindult pohárköszöntők s kivált az ezek -bevezetéseként Hegedűs miniszter által a királyra mondott lelkes felköszöntő, melyet szokás szerint állva hallgatott végig s zajosan megtapsolt a lojális és vidám asztaltársaság. Ebéd után a programm szerint a kirándulások következtek, a minthogy voltak számosan, kik nem vehettek búcsút Miskolcztól a nélkül, hogy a híres Diósgyőrt vagy a Hámor gyönyörű szép vidékét fel ne keressék. Többünket azonban visszatartott e kirándulástól a délutánra összehívott belmissziói értekezlet, a melyről semmiképen el nem maradhattunk s a melytől azt vártuk, hogy azon végre meg fog alakulni az országos belmissziói egyesület. Igen szép számmal jöttünk össze ez alkalommal is, úgy hogy a főgimnázium díszterméből, melyet a miskolczi intelligens hölgyközönség csaknem egészen megtöltött, kénytelenek voltunk átvándorolni a közeli tágas tornaterembe s ott folytatni az Antal Gábor püspök imájával s Szilassy Aladár megnyitó beszédével a díszteremben már megkezdett értekezletet. A hölgyeket természetesen az a felolvasás vonzotta ide leginkább, melyet a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület buzgó titkára Dessewffy Emma úrhölgy volt tartandó e czím alatt: „Mit tehetnek a protestáns nők egyházukért?" Gyönyörűséggel hallgattuk végig úgy ezt, mint utána a kiváló vallásos buzgóságáról ismert Szilassy Aladárnak igen érdekes előadását az amerikai ifjúsági egyesületekről. Mindkét felolvasás eszméltető, tanulságos, tettre lelkesítő volt, és semmi kétség, hogy azok közül, a kik hallották, vagy nyomtatásban elolvasták, bizonyára mind többen szegődnek a belmisszió munkásai közé. Es így lassanként majd csak eljő az országos belmisszió egyesületre nézve is az idők teljessége, a mikor az, a mi most csak buzgó óhajtás és törekvés végre megvalósul és testet ölt. En hát legkevésbbé sem féltem az ügyet az elbukástól, annyival kevésbbé, mivel újabban mind több egyházmegye nyilatkoztatja ki az ahhoz való rokonszenvét és csatlakozását. Egy év múlva remélhetőleg mindenünnen beérkeznek majd a vélemények ; addig az eszme is mind jobban érlelődik, látásunk is mindinkább tisztulni fog, a most még meglevő aggodalmak is lassanként elenyésznek, s így semmi sem fogja útját állani annak, hogy ez az égetően szükséges és annyira áldásosnak ígérkező belmissziói egyesület hazánkban is végre valahára létrejöjjön. * Mielőtt Miskolcz városától búcsút vennék, el kell mondanom egyet-mást róla, illetőleg az ottani két protestáns egyházról. Maga a város, mint említém, rohamosan fejlődik minden tekintetben, s így valószínűleg nemsokára eljő az ideje annak is, hogy a most még rendezett tanácsú város a törvényhatósági joggal biró városok sorába lép. Lakosainak száma az újabb népszámlálás adatai szerint 42 ezer körül van. Ezek közül református vallású mintegy 12 ezer, róm. kath. vallású ugyanannyi; evangélikus mintegy 5 ezer. A többi majdnem mind izraelita, a kiknek száma e szerint vetekedik a reformátusokéval s újabban igen szép zsinagógát építettek az uj református templom közelében. Az evangélikusoknak egy templomuk s Zelenka püspökön kivül még egy papjok s egy káplánjok van. Anyagi viszonyaik, mint mondják, igen rendezettek. A reformátusoknak az avasi ódon templomon kivül van még egy szép nagy új templomuk, az új püspöki