Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-24 / 47. szám
kölcsönnel a kollégium kor- és czélszerűen átalakíthatja és berendezheti helyiségeit. Az elemi iskolák és internátus kitelepítése által jut hely mind a négy fakultásának, a könyv- és szertáraknak, melyek közül némelyek, pl. a nagy anyakönyvtár, most szégyenletes állapotban van. Fölépülhet továbbá, a mint tervezve van, a kollégium melletti füvészkertben, pavillonrendszerben az együttes internátus s vele kapcsolatban legalább 600 növendékre a tápintézet. A debreczeni mozdíthatatlanság mellett mindez szinte álomnak, a jövő zenéjének tűnik még most is fel; de úgy látszik, hogy ezúttal megmozdult a hegy. Ideje is, hisz pl. a főiskola internátus elégtelensége miatt 67 tanítóképezdei növendéket kell a kollégiumnak a városban kint elszállásolnia s űzetnie értök a saját pénztárából jókora összeg parázspénzt. A tanároknak határozatilag megszabott 200 frtos korpótlékára sincs ez időszerint pénz a főiskola kasszájában. Az igazgatótanács azonban úgy véli, hogy 1093júl. 1-től meglehet kezdeni az egész vonalon a korpótlékok fölemelését, ha nem egészen is, de legalább 50, esetleg több perczenttel, a pénztár állapotához képest. Az Elek Lajos távoztával megüresedett 3600 koronás fizetési fokozatba Orosz István tanítóképezdei tanárt osztották be; az ő helyére, a 3200-as fokozatba dr. Nagy Zsigmond gimn. tanárt, s az ő helyére a 2800-as fokozatba dr. Peczkó Ernő, gimnáziumi tanárt. — Nagy József tanítóképezdei tanárnak föltételhez szabott tanári vizsgálatait elengedni javasolta a tanács. A főiskola oratóriumába a jövő 1902. szeptember 1-ére új orgonát állíttat be. Ezek voltak a gyűlés fontosabb tárgyai. (J.) tárcza. Nehéz idők, könnyű emberek. Felolvastatott a vértesaljai egyházmegye egyházi értekezletén. (Folytatás és vége.) De ha az idők nehezek, az emberek annál könynyebbek. E kettő együtt szokott járni. Hiányzik belőlük az erkölcsi súly és az a belső erő, melyből ha valakiben egy mustármagnyi van, hegyeket mozdíthat el helyéből; hiányzik a hit, a mi az ember földi életében három pénzzel telt Wertheim-kasszánál többet ér. A gaztetteknek, szédelgéseknek, svihákságoknak elijesztő tömege bizonyítja, hogy milyen könnyűek az emberek. Mind tömegesebben találkozunk a társadalom elfajulásának legkülönbözőbb nemeivel; szüntelenül növekszik a sikkasztok, tolvajok, gyilkosok, betörők, csalók, szélhámosok tábora. Szaporodik megállapodás nélkül a legmegátalkodottabbak díszes névsora. Nincs hét, melyben egy hét országra szóló szenzácziós leleplezés, nagyszabású sikkasztások, óriási betörések, lopások, tömeges kaucziószédelgések, hamis kártyások, bankóhamisítások nyomára ne jönnének. A törvény sujt, büntet, igazságot oszt, s a bűn mégis halad a maga útján. Az emberek pehelykönnyűek, mert belül üresek; nem az agyban, mert az raffinirozott, hanem a szívben. S miután hitiik egyáltalában nincs, lelküket olyan szívesen elírják az ördögnek bármely anyagi haszonért. Még a hol bűn posványáig nem jutnak is, a hol az erkölcsre, vagy mondjuk: az illemre sokat adnak: a műveltebb körökben is uralkodik ez a könnyűség, az a mélyebb tartalom nélkül való divatos szellemesség, a melyen a legfőbb könnyelműségig és szőrszálhasogatásig finomított társaság értelme rágódik és tengődik, mint sok gyönge teremtés is csupán csak süteménynyel és czukros habbal él. Könnyűek az emberek itt is. Megmosolyogni való, mikor egy-egy fenhéjázó, de épen azért éretlen halandó hangsúlyozza, hogy mit higyjen ő a vallás tanaiban, melyek misztériumok ? Hisz a természet törvényeiben, a melyeket ismer. A ki így beszél, hasonlít a régi naiv földrajzi írókhoz, a kik a világot ábrázoló térképükre Herkules oszlopaihoz (a Gibraltár szoros) oda írták: Hic deficit orbis: „itt végződik a világ", — nem is sejtve, hogy ezen a nyugati részen kétszer annyi föld van, mint a mennyit ők ismertek. Ismerni a természet törvényeit sohasem fogja teljesen a tudomány; hanem az igazi bölcs, a hol bölcsesége véget ér, leborul a titkok titka előtt. „Több dolgok vannak földön és az égen Horáczió, mintsem bölcselmetek álmodni képes", mondja Hamlet. Sőt népünk is, a mely pedig felfogásában, életmódjában, vallásos érzületében fölöttébb konzervatív, mozdulataiban nehézkes, erkölcsét, lelki világát tekintve annyira könnyű, hogy pöhölyként ragadtatik az újabb idők kiforratlan mozgalmai által. A szocziálizmus férge már ott őröl soknak a szivében. Egy-egy jó beszélőképességgel bíró fővárosi csaló tömegesen bolondította el őket pár év előtt, s ha a pap kijózanítani, felvilágosí tani próbálta éretlen és átkos mozgalmaikról, hát még fenyegető állást is foglaltak el vele szemben. (Sajnálatos dolog, ha így van. De hogy a lelkipásztorokat, a kik évek hosszú során át álltak a gyülekezetek élén, egypár nap alatt elüthette néhány műveletlen szocziálista agitátor a vezető szereptől, sőt annyira tönkre tehette tekintélyüket, hogy még fenyegető magatartást is tanúsítottak ellenök a saját híveik, — az azt mutatja, hogy a lelki gondozásban valami fogyatkozásnak kellett lennie, s hogy azok a lelkipásztori munkák, a melyekre szerző reámutat, mint a lelkészek által lelkiismeretesen elvégzettekre, — a mai világban már nem elegendők arra, hogy híveink szivét, lelkét mi irányozzuk és a néplélek ki ne csúszszék kezeink közül. Szcrlc.) Szerfölött könynyűek; a hit, mely az apáknak erkölcsi súlyt adott ós hazához, valláshoz erősen kötötte őket, a fiakban bizony nagyon elhalaványodott. (Ez igaz; de hogyan történhetett ez meg, ha mi megtettük mindazt, a mit meg kellett és meg lehetett volna tennünk? S hogyan illik össze ez a panaszos hang azzal a büszke örvendező hanggal, a mely e felolvasás további részében felcsendül, s a mely azt hirdeti, hogy gyülekezeteink nem állanak hátrább buzgóságban, erkölcsben, tudományban, hitben, mint ezelőtt húsz vagy több évvel? Szerk.) E miatt, de meg a szegénység miatt vitetnek ezek olyan könnyen bármely irányba. Bizonyára az idők nehezek s az emberek könnyűk. És most ezen felolvasásnak, mely mint emlitém, csak a levegőt mozgatja meg, a forduló pontjára értem. Ha valaki azt gondolja, hogy ilyen nehéz időkben az emberek könnyűsége mellett, szemben az óriási hatalommal rendelkező r. katholiczizmussal én a magyar református egyházunk jelenét kétségbeejtőnek s jövőjét reménytelennek tartom: az nagyon csalódik. Sőt jogosulatlannak és helytelennek is vélem azt a rekedt pathosz-