Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Klndtf-hivatal : Hornyánszki/ Viktor Mni/vkereshedése (Akadémia bérháza), hová az elöli/,, és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden yasárnap. Előfizetési Ara : Félévre: O kor.; egész évre: IS korona. Egyes S'ám ára 40 ftl. Az Énekeskönyv revíziója. Megjelent végre-valahára az a várva-várt Gyűjtemény, a mely a reformátusok megújítandó Énekeskönyvének versenyre szánt ének-anyagát tartalmazza. Egy negyed század óta van szőnyegen az énekügy revíziójának kérdése. Az egyházkerületek már 1875-ben elhatározták, hogy az Énekeskönyvet meg kell javítani, s az első énekügyi bizottság Nagy Péter volt erdélyi püspök elnöklete alatt és Kovács Albert előadósága mellett meg is kezdte az előmunkálatok készítését. A debreczeni zsinat 1881-ben (225. sz. végzés) szintén elhatározta, hogy az Énekeskönyv revízióját folytatni kell, s e végből kimondotta, hogy »az énekügyi munkálatok további intézésével a konvent megbizatik s egyszersmind arra is felhatalmaztatik, hogy a mint az énekügyi bizottság munkálatai befejeztetnek, a konvent az új Énekeskönyvet kiadhassa«. Ámde a nyolezvanas években az előmunkálatok pihentek. Közbejött Nagy Péter halála, s ezután jó ideig semmi sem történt a fontos ügyben. De midőn 1890-ben Fejes István s.-újhelyi lelkész elnöklete alatt újból szerveztetett az egyetemes énekügyi bizottság, ez ismét fölvette az előmunkálatok elejtett fonalát. 1890-ben részletes Programrnot bocsátott ki, a mely mindazokat az alapelveket és gyakorlati kívánalmakat felöleli, a melyek úgy az ének-szövegek, mint a dallamok kiválogatásában és kiigazításában zsinórmértékül veendők. E mellett egymásután kiadott hat füzet énekszöveget, a melyekben egy csomó átdolgozott zsoltár- és dicséretszöveg, továbbá számos új ének bocsáttatott a közönség kritikája alá. Végre most néhány héttel ezelőtt kiadott egy terjedelmes Gyűjteményt, amely a megújítandó Énekeskönyvnek versenyre szánt szöveg- és dallam-anyagát foglalja magában. E Gyűjtemény közrebocsátásával az előmunkálatokat be akarja fejezni az egyetemes énekügyi bizottság, s a Gyűjteményhez csatolt Tájékozásban reményét fejezi ki az iránt, hogy a régóta húzódó ügy végre már megoldást nyer; mert ennek a Gyűjteménynek a nyilvános bírálat tűzpróbáját kiálló darabjaiból, a beosztás elveinek meghatározása mellett, meg lehet majd szerkeszteni az új Énekeskönyvet. A bizottsági tájékoztatás maga is kéri, de a fontos ügy különben is nemcsak megérdemli, hanem egyenesen megköveteli a nyilvános bírálatot. Ez okból kívánok én is néhány észrevételt tenni a Gyűjteményre ós másokat is kérek, hogy szóljanak hozzá a revízió általános érdekű kérdéséhez. I. Azokat az általános elveket, a melyek az Énekeskönyv revíziójának alapjául szolgálnak, egészben véve én is helyeslem. Nevezetesen : Helyeslem, hogy a bizottság nem, egészen új Énekesköny vet tervez, hanem csak revideálja a régit. Helyeslem ezt azért, niert a magyarországi református Énekeskönyvnek mind a zsoltáros, mind a dicséretes részében számos örök szépségű remek darabjai vannak, a melyeket irodalmi és vallási vétek volna újakkal pótolni, Ugyan miért kellene kihagyni az oly klasszikus zsoltárokat, minők pl. a 23., 25., 30., 33., 35., 38., 42., 65., 77., 84., 90, 102., 105., 135., 138., 146. stb. zsoltárok, vagy az 1., 7., 13., 19., 37., 40., 45., 63—69., 70., 74, 84., 88., 93., 108, 116, 130, 137, 162—164., 173., 179., 236—236. számú remek dicséreteket? Aztán meg czélszerűsógi tekintetből is helyeslem a bizottság eljárását, mert az énekes közönségtől a lehető legnehezebb vagy talán teljesen lehetetlen dolog elvenni az ő megszokott kedves énekeit. A javított Énekeskönyvnek irodalmi szempontból is előnyére, czélszerűsógi tekintetből is hasznára válik, ha régi jó Énekesünk gyöngyeit magában foglalja, ma-