Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-03 / 44. szám

kel pedig oly örömest kötöttünk volna új ismeretséget, avagy csak pár barátságos szót is válthatni. Ezt csak azért hozom fel, hogy mintegy demonstráljam, miként vándorgyűléseink látogatóinak száma Istennek hála, rohamosan megszaporodott, annyira, hogy ismerkedési estélyeinknél már is beállott az az állapot, a mire ez a franczia kitétel alkalmazható: embarras de richesse. Ha ily örvendetes módon hatványozódik számunk, nem csoda, ha zavarba hozzuk majd a vándorgyűléseinket kebelökbe fogadó városok és egyházak rendező, szállásoló, fogadó és ellátó bizottságait. No és aztán zavarba jön a krónikás és naplóiró is, hogy e közül a tengersok „jelenlevő" közül kiknek a neveit jegyezze hát fel, hogy ha mindannyiét teljes történelmi hűséggel fel nem jegyezheti, ne mondjon-e le egészen egy csak hiányosnak mondható névsor összeállításáról. (Mert megjegyzendő, hogy e tekintetben a kiadott névjegyzék után nem lehet elindulni, mivel számosan elmaradtak a jelentkezők közül, s még számosabban jöttek el olyanok, kikről nincs említés a hivatalos lajstromban.) Mégis megpróbálom a nem könnyű feladatot megoldani akképen, hogy az ismerkedési estélyen és a másnapi díszgyűlésen megjelent tagtársakat bizonyos kategóriákba osztva névszerint, bármily hiányosan is, elősorolom. Az első, úgynevezhető 4-es csoportba tartoznak, kik az eddig tartott mind az öt vándorgyűlésünkön ott voltak. Ezek között is az első helyet foglalja el Társaságunk fáradhatatlan világi elnöke, Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter úr; utána következik buzgó titkárunk, Szőts Farkas, utána jön két theol. tanár: Zoványi Jenő és Masznyik Endre, és három gyakorló lelkész: Vargha László alsó-némedii, Földváry László váczhartyáni és Lévay Lajos sárkereszturi ref.. lelkészek. A második csoportba tartoznak azok, kik a miskolczival együtt már négy vándorgyűlésen vettek részt, és pedig: Gyurátz Ferencz egyházi elnökünk, ki egyik összejövetelünkről, a kolozsváriról, betegeskedése miatt volt kénytelen elmaradni; püspökeink közül Antal Gábor és Bartók György ref. püspökök állanak még e csoport élén. Közéjök sorakoznak továbbá: Révész Kálmán, Bodor Géza esperesek, Szabó Aladár, Kecskeméthy István, Stromp László theol. tanárok, Benke István, Zayzon János gimnáziumi tanárok, Hornyánszky Viktor és Ernő s Bendl Henrik pénztárosunk. A harmadik kategóriába azokat sorozom, kikkel a miskolczi összejövetelünkön kivül már egy vagy két vándorgyűlésünkön volt szerencsénk találkozhatni. Ezek : Kiss Áron, Kun Bertalan, Baltik Frigyes és Zelenka Pál püspökeink; Farkas József, Petri Elek, Hamar István, Balogh Ferencz, Erőss Lajos, Radácsy György, Tüdős István, Nagy Károly, Raífay Sándor, Mayer Endre, Szlávik Mátyás, Hörk József, theol. tanáraink; Sütő Kálmán, Szabó János, Fejes István, Görömbei Péter, Szél Kálmán, Szikszay Zoltán, Vén Mihály espereseink. Lelkészeink közül: Benkő István rákospalotai, Mády Lajos újpesti, Gergely Antal mezőtúri, Szabolcska Mihály temesvári, Soltész László szoboszlói, Paikoss Endre beszteri, Szobonya István györkei, Ujj József kézsmárki, Vargha József szikszói, Budai János berek-bösz örményi, Kálmán Farkas gyomai, Papp Imre hódmezővásárhelyi, Réz László homonnai, Balogh Elemér pozsonyi, Sedivi László nyitrai, Bárdy Pál hévizgyörki, Szalóczi Pál tiszavalki, Andrásy Kálmán buji lelkészek; Székely József budapesti hitoktató. Kiss Áron budai pedagógiumi igazgató, Nagy Zsigmond, Barta Béla, Rácz Lajos, Buza János gimnáziumi tanárok. A világiak közül báró Prónay Dezső, Zsilinszky Mihály, Laszkáry Gyula, Ihász Lajos, Szilassy Aladár, Puky Gyula, György Endre, Deák Lajos, Bernáth Elemér, Kiss Károly, Takács László. Az utolsó csoportba jönnek azok. kik most először szerencséltettek megjelenésükkel, mint Baksay Sándor, Medgyaszai Vincze, Vadászi Pál, Tóth Dániel, Bortnyik György esperesek. A lelkészek közül: Nagy Ignácz miskolczi, Szeremley Samu hódmezővásárhelyi, Zombori Gedő megyaszói, Czinke István rimbaszombati, Gulyás Benő mezőcsáti, Haypál Benő budai, Papp István mórágyi, Csiskó János kassai (evang.), Szuhay Benedek kápolnai, Illyés János átányi, Ruszkai Gyula jánosi, Szabó Endre minaji, Csekei István szolnoki. Sörös Béla budapesti gyűjtőfogházi, Pósa Lajos radnóthi, Ujágh Károly merényi (evang.), Kertész István, petrahói lelkészek. Továbbá Schneller István kolozsvári egyetemi tanár, Nóvák Lajos sárospataki, Joó Imre nagykőrösi, Bernáth Lajos halasi, Papp Tibor máramarosszigeti tanárok. A világiak közül: Tisza Kálmán, br. Vay Béla és Elemér, gr. Vay Tihamér, br. Podmaniczky Géza, br. Radvánszky Géza, Lévay József, Miklós Ödön, Soltész Nagy Kálmán, Radvány István, Padrah Sándor, Markó László és számosan Miskolcz város és Borsod vármegye közéleténekelőkelőbb férfiai közül. Ez, ismétlem, nem teljes és nem szabatos névsort ki kellene még egészítenem a tiszáninneni ref. egyházmegyékből nagy számmal megjelent lelkészek és világiak neveivel. Es végül e díszes koszorú bájos virágairól sem szabad megfeledkeznem ; a miért is kedves kötelességemnek tartom feljegyezni, hogy (talán a tavalyi megjegyzésünktől is indíttatva) idei vándorgyűlésünkön már nem egy kar- ós paptársunk párosával, sőt volt olyan, ki leányait is magával hozván, hármasával vett részt, a mi ha jövőre még fokozottabb mértékben történik, csak növelni fogja összejöveteleink érdekességét, kellemességét nem is említve. Nem hallgathatok el azonban két körülményt. Az egyik az, hogy a nagyobb egyházak tehetősebb lelkészei, sajnos, még mindig távol tartják magukat ez összejövetelektől; míg a szerényebb javadalmazású kollégák, talán szájuktól is megvonva a falatot, örömmel ragadják meg az alkalmat, hogy kartársaikkal találkozzanak s a felemelő ünnepségen lélekben, munkakedvben megújuljanak. A másik pedig az, hogy ágostai hitvallású testvéreink megint csak gyérszámmal vettek résztatestvéresíilés e szép ünnepén, hol pedig a két evangéliumi egyház