Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

Az új században a magyar protestantizmusra, az evangéliumban visszaállított súlypontja folytán dicső jövő várakozik. A belterjes evangéliumi növekedés jövője. A külterjes szaporodás jövője. A hitbeli megújulás jövője. Az egyházi reorganizáczió jövője. Az erkölcsi megtisztulás jövője. A kulturális, a szocziális, a filantropikus hatások jövője. Sőt a felekezetközi és egyházpolitikai tisztítás jövője is a protestantizmusra vár; mert az evangéliumi magaslatra emelkedett egyház szelicl és türelmes, mint az isteni Mester, a ki nem felekezeteskedett és nem szította a vallási viszályt. x\z evangélium magaslatán álló egyház nem merül a napi politikába s ezzel nem teszi ki magát az elvilágiasulás veszedelmének, hanem azt a magasabb politikát követi, a mely megadja a császárnak, a mi a császáré és az Istennek, a mi az Istené; s az igazi evangéliumi egyház nem úszik a » világ « zavaros árjával, nem merül ennek kárhozatos örvényeibe, sem mammon kultuszába, sem hatalom-kultuszába, sem érdek-kultuszába, hanem felöltözvén isteni alkotója erkölcsi vértezetét, rendületlenül és biztos diadallal küzcl e világ minden gonosz hatalmassága ellen. Ezt a fényes jövőt azonban csak az az egyház remélheti, a mely szigorúan követi az egyház örökkévaló fejét, a ki valóban meggyőzte a világot. Sz. F. ISKOLAÜGY. Keresztyén latin és görög irók a gimnáziumban. A nyár folyamán minden ref. gimnázium megkapta az egyetemes tanügyi bizottságnak középiskolai tantervjavaslatát, azzal a felhívással, hogy a tanárkarok ezt a tervezetet a gyakorlati tanférfiú álláspontjáról vitassák meg s megállapodásaikat terjeszszék fel. Sok becses anyag fog igy a bizottság rendelkezésére állani. Alkalma lesz a legjobbat kiválasztani s megvalósítani. Kapuzárás előtt azonban, — mert azt hiszem, az egyetemes tanügyi bizottság még csak ezentúl fogja az eló'adói javaslatot s a tanárkarok véleményét tárgyalás alá venni, — szeretnék a tanügyi reform e kérdéséhez még egyszer hozzászólni, s az iletékes tényezők figyelmét egy körülményre fölhívni, ha ugyan szavaim megszívlelésre érdemesek. A középiskolai tanterv-javaslat előadója keresztyén latin és görög irókat is kívánna a gimnázium latin és görög óráin olvastatni. Az eszme fölvetése maga olyan életrevaló cselekedet, hogy a megvalósítása előtt érdemes vele ismételve foglalkozni, nehogy az, a kitől származott, elkedvetlenedjék a más nézetben levők ellenvéleményei miatt s elejtse vagy elhalaszsza a kivitelét. A mi tanárkarunk, a pápai, akképen vélekedik a középkori latin és görög egyházi irók behozatala tekintetében, hogy a klasszikus nyelvek mostani tantervének megbontását nem látná czélszerűnek. Ezek az irók tartalmilag igen becsesek ugyan, de alaki megértésük olyan nehézségekbe ütközik, hogy a főczélt, a klasszikus nyelvek elsajátítását veszélyeztetné. Hogyan is olvastassunk középkori latin és görög irókat eredeti nyelvükön, mikor ebbeli irodalmunk majdnem teljesen parlagon hever? Vannak-e ilyen auktoraink iskolai használatra kiadva? Van-e középkori latin vagy görög nyelvtanunk, irodalomtörténetünk. vagy csak szótárunk is ? Mert a Bartalféle „Középkori latinság szótára" még nem hagyta el a sajtót. Már pedig ilyen előmunkálatok nélkül a tanítást elrendelni annyi volna, mint a megvalósításról előre is lemondani. Klasszikus latin és görög nyelvi ismeretekkel beérni itt nem lehet. Ki ért meg egy középkori latin nyelvű oklevelet vagy egy új görög balladát, ha előbb nyelvüket külön nem tanulmányozta? Tanulnia kellene annak a gimnázistának is, klasszikus latin nyelvtan mellett középkori latin, illetve görög nyelvtant is. De van-e arra idő ? Vagy ha szorítanánk is időt a tanítására, képes volna-e a tanuló még két idegen nyelv idiomáival megbirkózni. Nem zavarná-e össze azt a kicsi idegen nyelvi ismeretét is, a mire nagy nehezen szert tett? így értelmeztük és formuláztuk, mi pápaiak, a klasszikus nyelvek tantervének megbontását. Nem lehetséges, de nem is kívánatos a középkori latin és görög auktorokat eredeti nyelvükön olvastatni. De az alaki nehézségek miatt talán nem kell a tartalmilag becses, érdekes, hasznos Írókról lemondanunk. Sőt talán tennünk is kellene valamit. A kolozsvári piarista főgimnázium igazgatója, dr. Erdélyi Károly már másfél év előtt értekezett „Ker. latin és görög szerzők a gimnáziumban" czím alatt, intézetüknek 1898. évi értesítőjében egy ilyen anthológiának a tervezetéről; mutatványokat is közölt a tartalmából, s mihelyt az anthológia elkészül, az erdélyi r. kath. státus iskoláiban alkalmazni fogják, magánolvasmányul. Az erdélyi r. kath. iskolák s utánuk valószínűleg a magyarországiak is ezekkel a gimnáziumaikba indukált r. kath. olvasókönyvekkel a franczia-belga püspökök mozgalmához szegődtek, ha nem is fogadták el egészben azt az indítványukat, hogy a pogány irókat ki kell lökni a gimnáziumból s helyükre tenni a róm. katholikus irókat. (L. Erdélyi értekezésének ismertetésében az adatokat, Egyet. Philolog. Közlöny 1900. decz. füzetében.) Latin, illetve görög nyelvű lesz-e ez a r. Jcaih. olvasókönyv ? — nem tudom. Hogy csak magánolvasmányul fog szolgálni, azt még szerencsének tartom. Azt gondolom, ilyen protestáns olvasókönyvre nekünk legalább is annyi szükségünk van, mint a róm.