Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-27 / 43. szám

háza, Mátis Márton s. 1. Kis-Csány, Jurányi Gusztáv h. 1. Maradék, Forgács Gyula külföldön, Nyáry Pál s. 1. Szalkszentmárton, Kozma László h. 1. Büssü. Theológusok a következő helyekre: Horváth Lajos M.-Mecske, Gerenday László Szabadszállás, Dúzs Dezső Jászkisér, Szigethy József Kórogy, Kováts Béla Kocsér, Szakáts Albert Ujvidék-Piros, Szánthay Sándor Tápió-Szelle, Hegedűs Ferencz Nikicze, Nagy Yincze Ocsa Czuczar János S.-Endréd, Varjas József Szánk. Egyházkerületi segélyezések. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése, folyó hó 24-én tartott ülésében a következő segélyeket szavazta meg: I. Az államsegélypénztárból. a) A dunabogdányi egyháznak 5000 korona törlesztéses kölcsönt. b) Segélyképen kaptak. Egyházak: Baja 400 korona, Nikincze 600, Csehi 160, Túrony 200, Rónádfa 200, Sámod 200, Szava 200, Szenterzsébet 300, Uj-Mindszent 200, Czinderi-Bogád 190, Zenta 500, Tószeg 200, Hatvan 300, Kisoroszi 200, Szentendre 200, Nyim 300, Kőröshegy 300, Kapoly 300, Bonyhád 300, Pécsvárad 400, Gyúró 400, — összesen 6050 koronát Lelkészek: Széles Áron 200, Szabó Gyula 100, Sedivi Frigyes 200, Szabó Géza 200, Erdős Lajos 200, Benedek Ede 50, Kálmán Gyula 200. Nagy Benő 200, Szigethy Bálint 200, Kur Kálmán 300. Biczó Zsigmond 300, Varga Sándor 200, - összesen 2350 koronát. c) A theológia akadémia szükségleteire megszavaztatott 600, a közpénztárnak 1000, theol. konviktusnak 2000, a misszióra 500, az egyházmegyék közigazgatási költségeinek pótlására 1600 korona H. A Baldácsi-alapból. Egyszersmindenkori segélyt kaptak: a) Egyházak: Czún 300 korona, Dráva-Szabolcs 200, Gyöngyös 800, Törtei 300, Bábony 400, Kispest 400, Őrszentmiklós 200, Dunaföldvár 400;

Etyek 400, összesen 3400 koronát. b) Lelkészek: Kulifay István 400, Molnár István 200, Kossá János 100, Dobos Ferencz 200, Kudar Kálmán 200, id. Csekey István 500, Vasadi Balogh Lajos 400, — összesen 2000 koronát. III. A közpénztárból és Baldácsi-alapból„ a) Lelkész-özvegyek: Juhász Béláné, Hubay Lászlóné, Kozma Lajosné, Vinczy Ferenczné, Békásy Antalné, Berki Józsefné, Főző Lászlóné, Német Jánosné, Paksy Gedeonné, Szentgyörgyi Józsefné, Svarkay Lajosné, Tóth Ferenczné, Vágó Dánielné, Nagy Sándorné, Czelder Mártonné, Gyenizse Antalné, Király Imréné, Kiss Dezsőnó, Konta Lajosné, Molnár Jánosné, Sebők Józsefné, Tóth Ferenczné, Tömösközy Sándorné, Kallós Károly né, Munkácsy Dánielné, Szabó Nándorné, Sedivi Jánosné, Szilágyi Benőné, Végh Ferenczné, Baksay Lászlóné, Búzás Istvánné, Hajdú Ignáczné, Kálosi Gézánó, Koczóh Ferenczné, Kővéry Lászlóné, Szőllősi Pálné, Szűcs Józsefné, Torday Istvánné, Csuthy Zsigmondné, Farkasdy Károlyné, Gaál Lajosné, Zólyomi Györgyné, Kovács Jánosné, Szánthó Gáborné — a közpénztárból 16—16, a Baldácsi-alapból 25—25 koronát kaptak. b) Lelkész-árvák : Hubay László, Bekő Hermin, Bekő Júlia, Főző Jolán, Főző Mária, B. Mészöly Erzsébet, Berki Gyula, Újvári Eszter, Kiss Pál, Tatay Erzsébet, Tatay Juliánná, Tatay Mária, Megyercsy Kornélia, Varjas Eleonóra, Varjas Ida, Bajé Ilona, Szabó Emilia, Mészáros Matild, Mészáros Juliánná, Kőváry László két árvája, Dobos Lidia — a közpénztárból 10 —10, a Baldácsy-alapból 10—10 koronát kaptak. IV. A közpénztárból. Huszonöt tanítói özvegy és árva kapott 10—10 koronát. A megszavazott kölcsön és segélyek utalványozására az egyházkerületi pénztárnok felhatalmaztatott. Naplójegyzetek. — Emlékezés a M. P, I. T. miskolczi vándorgyűlésére. — Mikor ezelőtt négy esztendővel vándorgyűléseink elsejét Pápa városában megtartottuk, talán a legvérmesebb reményűek sem gondoltak arra, hogy rövid időn annyira beleszeretünk ezekbe a „protestáns búcsúk"-ba, hogy évről-évre fokozódó mértékben mind többen fogják érezni kebelükben a vágyat, sőt mint egy szent kötelességet: részt venni e magasztos érzelmekre hangoló hitrokoni összejöveteleken. 1897 májusa óta a magyar protestáns Sionnak sok szép és felejthetetlen emlékű helyeit kerestük már fel ihletett lélekkel, a melyekre való visszaemlékezés, úgy hiszem, éltünk fogytáig mindenkor édesen fogja megrezegtetni szivünk húrjait. Es Pápától kezdve, a mint Erdély gyönyörű bórczein s kincses városán keresztül az Isten áldotta magyar alföld kálvinista Rómájába s onnan a mult év őszén a hajdani Magyarország fővárosának ódon falai közé zarándokoltunk vala el, e több mint négy esztendei utazásunk alatt zarándok-csapatunk a helyett, hogy kifáradt és megfogyatkozott volna, erőben úgy, mint számban hovatovább örvendetes módon megszaporodott, annyira, hogy mire ötödik állomásunkra, a szinva-parti Miskolcz városába érkeztünk, számunk már, Istennek hála ! nem is egy, de több légióra rúgott . . . S mivé nőheti ki még e kezdetben oly kicsiny sereg magát akkorra, mikor majd e szép haza minden nevezetesebb pontján zászlóját diadalmasan meghordozva, mint győztes hadsereg vonul be végre országunk szivébe, a magyar protestáns Sionnak akkorra talán már leghatalmasabb erősségébe! ... E sikeres hadjáratok, vagy mondjuk csak szerényen : e hittestvéri összejövetelek történetét évről-évre 86*