Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-27 / 43. szám
nem igyekeznék azon, hogy osztályában, vagy az általa előadott tantárgyban, vagy tárgyakban minél nagyobb, szebb sikert mutasson fel, a mikor minden érdeke azt kivánja ? Tehát nem a tanárokban, hanem a tanulókban kell a hibát, illetve az okozatnak, a kevés eredménynek okát keresnünk. Es ha keressük, meg is találjuk. Nem először, s azt hiszem, nem is utoljára hangoztatom, hogy elemi iskoláink nem állanak azon a magaslaton és nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, a melyen állaniok és melyeknek megfelelniük kellene. A középiskola első osztályába járó akárhány olyan növendéket találunk, a kik sem írni, sem olvasni helyesen nem tudnak. Hát még hogy a nyelvtanban, számtanban és a többi tantárgyban, milyen fogyatékosságot mutatnak az elemi iskola négy osztályt elvégzett növendék, azt azok tudják, a kiknek hivatásuk, hogy az ilyen gyermekeket a tudomány magasabb körébe vezessék. Az elemi iskola tehát nem ad biztos, szilárd alapot ; nem adja meg azokat az ismeret-elemeket, a melyekre építeni lehetne. Es miért? Azért, mert az elemi iskolákat is olyan tudományos intézeteknek tekintik, a melyekben tanítani kell a tudománynak minden ágát, hogy az elemi iskola négy osztályát végzett növendék előtt ne legyen semmi olyan, a miből legalább valamit nem tudna. Ezzel aztán tökéletesen elérik azt, hogy a gyermek egy tárgyból sem tud semmit, s ezzel a semmivel lép át középiskolába. De ugyanez a baj megvan a középiskolákban is. Annyi a tanulnivaló, hogy a legtehetségesebb gyermek is csak a legnagyobb erőfeszítéssel tud úgy a hogy megfelelni kötelességeinek. Bizony itt is hangoztatnunk kell, hogy kevesebbet, de jobban, különben annyira felszaporodik a tanult, de kevés tartalommal bíró emberek száma, hogy nem lesznek képesek az élet harczában megállani, a kötelességekkel megküzdeni. A következőkben ref. középiskoláinkat kerületenként szándékozván ismertetni, — ismertetésemet a hozzánk legközelebb álló dunamelléki középiskolák adatainak és eredményeinek feltüntetésével kezdem. A dunamelléki ref. egyházkerület gimnáziumai a következő statisztikai adatokat szolgáltatják: A budapesti főgimnáziumban jeles 38, jó 70, elégséges 257, egy tárgyból elégtelen 70, két tárgyból 53, több tárgyból 57; összesen 545. A gyönki algimnáziumban jeles 4, jó 10, elégséges 45, egy tárgyból elégtelen 8, több tárgyból 5; összesen 72. A halasi főgimnáziumban jeles 17, jó 50, elégséges 209, egy tárgyból elégtelen 42, két tárgyból 18, több tárgyból 21; összesen 357. A kecskeméti főgimnáziumban jeles 10, jó 46, elégséges 159, egy tárgyból elégtelen 23, két tárgyból 19, több tárgyból 6; összesen 263. A kun-szent-miklósi algimnáziumban jeles 8, jó 22, elégséges 45, egy tárgyból elégtelen 6, két tárgyból 2, több tárgyból 6; összesen 89. A nagykőrösi főgimnáziumban jeles 38, jó 67, elégséges 209, egy tárgyból elégtelen 29, két tárgyból 18, több tárgyból 16 ; összesen 377. Az öt gimnázium 1703 (a megelőző évben 1658) tanulója között jeles volt 115 (a megelőző évben 121), jó 255 (393), elégséges 924 (814), egy tárgyból elégtelen 178, két tárgyból elégtelen 110, (mult évben egy és két tárgyból összesen 189), több tárgyból 111 elégtelen (tavaly 114). Az érettségi vizsgák következő eredményt mutatnak Budapesten jeles 5, jó 8, egyszerűen érett 13, szóbeli javításra utasíttatott 8, ismétlésre 2 ; összesen 36. Halason jeles nincs, jól érett 7, egyszerűen érett 22, visszavettetett 18; összesen 47. Kecskeméten jeles 1, jól érett 8, egyszerűen érett 8; összesen 17. Nagykörösön jeles 4, jól érett 9, egyszerűen érett 16 ; összesen 29. Összesen jeles 10 (tavaly 8), jól érett 32 (19), egyszerűen érett 59 (60), visszavettetett 28 (a mult évben 4); összesen 129 (mult évben 99.) Bizony, csekély eredmény! Az összes tanulóságnak több mint 5 /t í része elégséges és elégtelen. S ha még csak az alsóbb osztályokban volna így; de így van a felsőbb osztályokban, sőt az érettségit tetteknél is. 129 növendék közül visszavetve 28, bizony, nagyon sok. Hát csakugyan nincs a mai fiatalságban kötelességtudás? Mi lesz belőlük az életben, ha iskolai dolgaik teljesítését oly könnyedén, oly hanyagul veszik? De hát úgy van az, ha a tanulók nagy zömét nem tudományszomj, hanem csak a kenyérkereset, a megélhetés eszközének inegszerezhetése viszi a tudományos pályára! A tanulók száma felekezetek szerint: Budapesten ev. ref. 274, ág. ev. 33, róm. kath. 118, gör. kel. 1. unit. 3, izr. 116; összesen 545. Gyönkön ev. ref. 35, ág. ev. 12, róm. kath. 12, izr. 13; összesen 72. Halason ev. ref. 144, ág. ev. 31, róm. kath. 90, gör. kel. 6, izr. 72; összesen 357. Kecskeméten ev. ref. 182, ág. ev. 18, róm. kath. 30, gör. kel. 6, izr. 27; összesen 263. Kunszentmiklóson ev. ref. 43, ág. ev. 4, római kath. 20, gör. kel. 1, izr. 21; összesen 89. Nagykörösön ev. ref. 269, ág. ev. 10, róm. kath. 50, gör. kel. 1, izr. 47; összesen 377. Az 1703 tanuló között volt 887 ev. ref., tehát a tanulók fele. A vallásos és hazafias nevelésre mindenik iskolában nagy gond fordíttatott. A tanárkarok gondoskodtak arról, hogy a növendékek egy, vagy több tanár vezetése mellett az istentiszteleteken megjelenjenek. De nem volna-e jobb és építőbb, ha az istentiszteleteket, mint a budapesti főgimnáziumban történik, vasárnaponként az iskola
