Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

s a szent szív nővéreinek visszatéréséről, a tudomány, iskola, tanítás, sajtó, művészet, szoeziális kérdés és charitas klerikalizálásáról, a r. kath. tanulók felsőbb oktatásáról, a r, kath. gimnáziumok és reáliskoláknak Berlinben, Hannoverában, Hamburgban és más német nagy városokban való létesítéséről, az ifjúság és a munkások gondozásáról stb. A nyilvános üléseken a r. kath. egyház ellen intézett támadásokra való tekintettel az apologetikai érdekek voltak a túlnyomók. így maga az elnök, Trimborn is egy „új kulturharezot" helyezett kilátásba, mivel szerinte nem ugyan egy újabb májusi törvény, hanem a Los von Romhoz hasonló agitáczió fenyegeti a r. kath. egyházat. Ezeknek az apologótikai tárgyú előadásoknak az élén Gröbcr előadása áll „a szent, katholikus és apostoli egyházról". Sorra ismertette a pápás egyházra való alkalmazással az egyház emez ismertető jeleit, természetesen specziális pápás értelmezéssel. Előadása folyamán az atheizmust is ismertette, mely ellen „az összes keresztyéneknek küzdeniök kell". De hát hogyan és miért küzdjenek az akatholikusok, ha'.azok nem tartoznak „a szent, r. kath. és apostoli egyházhoz?" A szónok végül a prot. theol. fakultásokat jellemezte, s kissé izetlenül „a hitetlen tanárok evangelizácziójáról, s dr. Luther, Kálvin, Hackel és Harnack evangéliumáról" deklamált. A politikai tárgyú előadások közül Dasbach képviselőé tűnt ki, a munkásokhoz intézett 1891-iki pápai encziklikáról. A munkások legigazabb barátja — úgymond — a czentrumpárt, s leghevesebb ellensége volt Bismarck herczeg. Egyedül a szent atya és a császár a legigazabb szövetségese a czentrumnak. Íme a császár a czentrumpárt ós az ultramontanizmus szolgálatában. Majd Licber képviselő a pápai szék helyzetéről beszólt, a mely „nem sérti sem a hármas szövetséget, sem pedig Európa és a világ békéjét". A nagygyűlés ideje alatt több r. kath. egylet is ülésezett, név szerint a munkások egylete, a r. kath. diákszövetség, a Bonifácz-egylet, a sajtó-egylet stb. Legnagyobb ezek között a nép-egylet, a melynek ma 181,744 tagja van, és pedig a rajnai tartományokban 61,464, Westfáliában 33,617, Hannoverában 16,456, Hessen-Nassauban 7199, a szász tartományban 128, Brandenburgban 121, nyugati és keleti Poroszországban 701 654, Pozenben 6, Pommerániában 41, Sziléziában 10,647, Hohenzollernben 1301, Bajorországban 14,742, Württembergben 20,819, a szász királyságban 920, Badenben 8034, llessen-Darmstadtban 3655, Oldenburgban 1192, Braunsweigban 16, s Elszászban 31 tag. A hallgatók száma igen nagy volt, úgy hogy párhuzamos üléseket is kellett rendezni. A pápához és a császárhoz üdvözlő táviratokat küldtek. A jövő évi nagygyűlés helye Mannheim, s az arra következőé Köln. A bölcselet legújabb irodalmából közöljük a következő adatokat. A közel mult évek bölcseleti irodalma Németországban meglehetősen gazdagnak mondható, a mi csak azt igazolja, hogy a bölcseleti problémákat ismét felkarolta az újabb tudományos bírálati buzgalom. így p. o. Chamberlain bécsi tanár „Grundlagen des XIX. Jahrh." cz. műve (München, 1900. 3 kötet) rendkívül mélyen és óriási tudással, olvasottsággal és vonzó alakban ismerteti a tudomány, a művészet és a vallás régebbi és újabbi mozgalmait úgy, hogy a mű méltán „a világtörténelem freskóképének" mondható. Erős híve a germán népszellem teremtő erejének, s ellensége a zsidó, román és szláv népszellemnek. Még érdekesebbnek és tanulságosabbnak Ígérkezik magát a XlX-ik századot tárgyaló műve. Ürömmel regisztráljuk továbbá a jól ismert Überwcg-féle bölcselettörténet első 2 kötetének 8-ik, 3-ik kötetnek 9-ik s 4-ik kötetének ugyancsak 9-ik kiadásban való megjelenését, mely főleg bibliográfiái szempontból páratlanul áll a bölcselettörténet irodalmában. Utolsó kötete az egyes népek és nemzetek bölcseletét s igy a magyarét is felöleli. Sajátos a maga nemében Schaltze „Stammbanm der Philosophie" cz. műve (Lipcse, 1901. 2-ik kiadás), mely tabbellás alakban ismerteti a régebbi és újabbi bölcselőknek az Istenről, a világról s a szellemről szóló nézeteit. Ritka hatalmas és tanulságos mű Éneken jénai filozófus „Die Lebensanschaungen der grossen Denker" (3. kiad. 1900.) és „Der Wahrheitsgehalt der Religion" (Lipcse 1901.) cz. műve, a melyben a mélységes tartalom elegáns előadással is párosul. Előbbi műve több európai nyelvre és le van fordítva; utóbbi a keresztyénség igen sikerült apológiája. A világirodalomban „klasszikus műnek" van föltüntetve Gonperz: „Geschichte der griechischen Denker" (I. kiadás 1896.) cz. müve, mely. a tudományos művek között első helyet érdemel s méltán Curtius, Mominsen, Virchow és Darwin művei mellé helyezhető. A problémák rendszeres tárgyalását adja a históriai mellett Spitta „Recht auf Leben" (Tiibingen, 1900) cz. műve, mely az élethez való jogon építi fel a pantheizmus, spiritizmus, pesszimizmus és orthodoxiával szemben a vallásosság ós erkölcsiség főbb problémáit, bár itt-ott az egyházi keresztyénséggel szemben nem eléggé méltányos. Ugyancsak a szellemi kultura érdekeit szolgálja Joel „Philosophenwege" (Berlin, 1901.) cz. műve, a melyben vitatja az ethika jövőjét a szociológiával szemben. De az általános kérdések irodalma mellett a specziális problémákról is jelentek meg kiváló művek. Ilyen p. o. Stcin hazánkfia s berni tanár: „Die sociale Frago ím lichte der Philosophie" (2. kiad. 1901.) cz. műve, a melyet méltán neveztek „a szoeziális kérdés klasszikus kézikönyvének". Bő történeti alapon tárgyalja a kérdést, a melyre aztán fölépíti a szoeziális optimizmus rendszerét. Fejtegetései a szoeziális művészetről, vallásról, jogról és renaissanceről nagyon tanulságosak. Stein szerint a szocziálizmus a legfőbb kulturprobléma, s a szoeziális világnézeté a jövő. E szocziáfilozófia mellett a kulturfilozófiát nyújtja „An der Wende des Jahrhunderts" (Freiburg, 1900) cz. műve, a melyben essay-szerű alakban ismerteti a világtörténet főbb korszakait, a görögöktől és araboktól kezdve Nietzscheig. Egyik legszebb fejezete az örök béke filozófiájáról szól. A műben rendkívül gazdag a történeti, bölcseleti, nemzetgazdasági, pedagógiai és irodalmi tartalom. Hasonló czél szolgálatában áll Pjleiderer „Das Ideál eines goldenen Zeitalters" (Berlin 1901.) és Símmel: „Die Probleme der Geschichtsfilosophie" (Lipcse, 1896.) cz. műve. Végül még megemlítjük Förster: „Lebens ideale" és Paulsen: „System der Ethik" (5. kiad. 1901.) és „Einleitung in"die Philosophie" (6-ik kiad. 1901.) cz. műveit. Förster „életideáljai" az ókorban Platón, a vallás terén Izrael, az evangélium, a középkor és Luther, a felvilágosodás terén Rousseau, s a történet terén Carlyle. Paulsennel ellentétben nem eléggé szerencsésen domborítja ki az ókori életideálnak azt az oldalát, a melyhez a humanizmus és a klassziczizmus oldala csatlakozik. Paulsen „ethikája" az emberi tökéletesedés rendszere; míg a bölcselethez szóló „bevezetésében" mesterileg rajzolja a metafizikai, ismeretelméleti és ethikai problémákat. Melegen ajánljuk e műveket a bölcseleti problémák iránt érdeklődő művelt prot. közönségünknek. A würt.tembergi ev. tartomány egyház köréből jelenti az „Alig. Ev.-Luth. K.-Ztg", hogy ott a theológiára készülő ifjak létszáma az utolsó években nagyon alászállott.