Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-20 / 42. szám
ságot felekezetenkiviili vőlegénynyel; megegyezés nem létesült. Keresztyén és izraelita között július havában összesen 41 házasság köttetett, melyből 11 megegyezés létesült, mind a keresztyénség javára. Keresztyén és felekezetenkiviili között egy, megegyezés nélkül. Izraelita és felekezetenkiviili között kettő, megegyezés nélkül. Az összes 191 megegyezésből 79 esik az apa, 112 az anya részére; 119 a róm. kath., 9 a gör. kath., 7 a a görög keleti, 20 az ág. h. ev. és 36 az ev. ref. egyház javára. — Megjegyzem, hogy a július havi füzetben a gör. kath. vőlegények által kötött vegyesházasságok megegyezésénél tévedés van, a mennyiben a fő rovatban 22 megegyezést tüntet fel, melyet a részletekben nem mutat ki, hogy mely egyház javára történtek a megegyezések. Horvát-Szlavonországokban ez év július havában élve született: 7407, halva: 166; elhalt hót éven alul • 2412, hét éven felül: 2060; összesen: 4472. Népszaporodás : 2935. Házasság köttetett: 652; ebb ől vegyesházasság : 21, %'b3 -11 : 3'22. Tiszta róm. kath. házasság 471, gör. kel. 132; ág. hitv. evang. 8, evang. ref. 3, izraelita 11. Július havában 2 ág. h. ev. vőlegény és 2 menyasszony kötött házasságot róm. kath. menyasszonynyal, illetve vőlegénynyel. Csak az előbbinél létesült megegyezés 2 esetben, a róm kath. egyház javára. Veszteség: 2. Két ág. h. ev. vőlegény ós egy menyasszony kötött házasságot ev. ref. menyasszonynyal. Megegyezés csak az utóbbinál létesült egy esetben, az ev. ref. egyház javára. Evang. részről egy veszteség, reform, részről egy nyereség. A róm. kath. egyház a gör. kel. egyháztól nyert 6 esetben. — A többi vegyesházasságnál megegyezés nem létesült. E szerint a f. évi július havában az ág. hitv. evang. egyház vesztesége a róm. kath. egyházzal szemben Magyarországon : 17, Horvát-Szlavonországokban vesztesége 2, összesen: 19. Nyeresége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon 1. Horvát-Szlavonországokban vesztesége 1. Más hitfelekezetekkel szemben nyereségvesztesége összesen: 0. Összes vesztesége tehát július havában 19. Az evang. reform, egyház vesztesége a római kath. egyházzal szemben Magyarországon : 36. — Nyeresége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon 1, Horvát-Szlavonországokban 1, összesen: 2. — Összes vesztesége tehát július havában: 34. Kassa. Homolct István, evang. lelkész. Védkötelesek pontos kimutatása. (Lelkészek védelme, a nem érdemelt megrovás ellen.) A Prot. E. és I. Lap 36. számában, a különfélék rovata alatt egy miniszteri leiratról tétetik említés, a melyben „az újabb időben tapasztalt pontatlanság megszüntetése végett utasítani kéri a lelkészeket arra, hogy a védkötelesek kimutatásánál ne elégedjenek meg csak a születés kitüntetésével, hanem az arra szolgáló rovatba, a halotti anyakönyvek alapján, az esetleges elhalálozást is vezessék be". Hozzá teszi a rovatvezető: „Bizony nem valami szép dolog, hogy még ily leiratokkal is kell némelyeket törvény által előírt kötelességeik teljesítésére utasítani". Itt nyilvánvaló tévedés forog fenn, melyre rá akarunk mutatni, s rovatvezető ,úr nem veszi rosz néven, ha a megrovást elfogadni hajlandók nem vagyunk. Soha a miniszter ily panaszszal a lelkészek, mint anyakönyvvezetők ellen nem fordult, s akárkinek is szemébe tűnhet, hogy ez a mulasztás „újabb időben" tapasztaltatik. Újabb időben biz1 az, s hova-tovább mind nagyobb mérvben fog tapasztaltatni. Mi, a kik az állami anyakönyvvezetéssel ismerősök vagyunk, ezt előre láttuk és meg is jósoltuk. Tehát azonnal kimondom : nem a lelkészeknél, hanem az anyakönyvvezetőknél — jegyzőknél — keresendő s található meg a baj forrása. Régibb időben a jegyző megküldte a védkötelesek íveit, s mi azokat pontosan betöltöttük; s akárki előtt feltűnhet, hogy a születések kitüntetése tárgyában panaszt most sem emelnek. Ne feledjük azonban, hogy 1895. október 1-én a mi anyakönyveink lezárattak, közokmány jellegével bírni megszűntek; az azokba tett bejegyzéseink egyházi használatra valók, bizonyító erővel nem bírnak, azokból kivonatokát nem adhatunk, s az abból származó jövedelmeinktől is elestünk. Mégis, mit tapasztalunk? Tankötelesek összeírásánál hozzánk fordulnak adatokért (óvókötelesek), s ha azt megtagadjuk hivatalból, kikunyorálják, barátságból. A védkötelesek halálesetét sem bizonyíthatjuk 1895. október 1. óta, hanem csak addig a napig jegyezzük be; a további bevezetést, bizzuk az anyakönyvvezetőkre, mit azok elhanyagolnak, s íme ezért nekünk jár ki a dorgatorium. A dolog lényege abban áll, hogy az állami anyakönyv szerfölött komplikált. Bevezetni is nehéz, de ez csak megy valahogy; azonban kikeresni valamit, csak most 5 év után is, egész könyvtár átbuvárlását feltételezi. Általános nézet is az az állami anyakönyvvezetőknél, hogy 30—40 év múlva egy családív kiállítása szinte a lehetetlenséggel leend határos. Talán majd azt is mi állítsuk ki'?! A minisztérium eltévesztette az adresse-t. Ha újabb időben a védkötelesek kiírásánál hibák tapasztaltatnak, — a mi eddig alig történt — annak forrását a belügyminiszter a saját közegeinél keresse s ne kerestesse azt nálunk a kultuszminiszter útján; mert bizony, mondom, ez úton a baj orvosolva nem leend. A dolog t. i. így áll: Nekünk, mint anyakönyvvezetőknek, kikeli adnunk egy bizonyos évben született — népfelkelésre kötelezett — fiuk neveit. Utána a rovatba azt is be kell írnunk, ha netalán és hogy mikor halt el 1895 október l-ig, t. i. a meddig anyakönyvünk közokirat hitelességével bír. Ellenben ettől, tehát a hat év óta meghalt hadkötelesek halálesetét hitelesen már csak az áll. anyakönyvvezető tanúsíthatja; mert nem teljes hitelű okiratból teljes hitelességű bizonyítékot nyújtani képtelenség. Epen így vagyunk a hadköteles korban elhunyt, de nem nálunk született ifjak kimutatásával. Mi, most már, csak 1895 októberig nézzük végig az ilyenek végett az anyakönyvet. Azóta pedig ez a kötelesség az anyakönyvvezetőkre nehezedik. Hogy e végett egy egész kerület — nem is egy pillanatra áttekinthető — anyakönyvét átböngészni, s az általunk beadott névsorral egybevetni nagy és nehéz feladat: azt elismerjük. De hát nem mi teremtettük ezt a helyzetet. Nem adott nekünk az állam egy fillért sem, mégis hiven kimutattuk mindezeket. Most fizeti milliókkal az anyakönyvezést, s elvette tőlünk az anyakönyvi ki-
