Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

megalkották a most ott számban és erőben legelőkelőbb, legtekintélyesebb egyházat, az ausztráliai presbiteri egyházat. Dr. Horton kiváló londoni lelkész egy érdekes felolvasásban ismertette a hírneves berlini tanár, Harnack „A keresztyénség lényege" czímű 16 felolvasását híveivel. E felolvasások során Harnack analizálja a r. katholiczizmus és protestantizmus történetét, ezeknek hatását és befolyását. „Legutóbbi nyári utazásaim alatt, mondá Horton, meggyőződtem a nagy német tudós érdekes fejtegetéseinek igazságáról. Voltam Olaszországban a nagy katholikus tradicziók hazájában. Ott az emberek erkölcsi érzéke, megbízhatósága nagyon alacsony fokon áll. Voltam egy más országban, a hol a reformáczió, mint egy élő, hathatós erő működik a nemzet kebelében, — voltam Norvégiában. Bár ott nincsenek fényes templomok, nincs fényes liturgia; bár a nép és az ország szegény, úgy hogy minden természeti szépsége mellett az elhagyatottság gondolatát ébreszti fel a szemlélőben, mégis bárhol jársz és kelsz a reformáczió e kedves északi hazájában, megbízhatsz az első emberben, a kivel találkozol". Nagy világi és egyházi pompával leplezték le az ősrégi püspöki városban, Winchesterben a nagy angolszász uralkodó, Alfréd hatalmas érczszobrát, halálának ezredéves évfordulóján. Roseberry lord volt a nemzeti szónok, a ki gyönyörű beszédben jellemezte e nagy ós nemes uralkodót, kit már a „Király-idillek" koszorús költője oly remekül megénekelt, mint a lovagiasság, vallásosság, erkölcsi tisztaság örök példányképét. A liverpooli püspök pásztoiievelében keményen megleczkéztette azon papjait, kik a szószéket, állásukat, befolyásukat politikai czélokra használják fel. A papnak joga van e vagy ama politikai nézetek vallásához; de nincs joga, ezeket hirdetni a szószékről, mert az egyház nem egy pártnak, hanem az egész nemzetnek egyháza. Isten őrizz attól, úgymond, hogy az egyház valamely politikai párttal azonositsa. magát. Egy érdekes könyv jelent meg az angol könyvpiaczon Hall Caine hires regényíró tollából „The eternal City" czímén. Czélzatos nagy problémákkal, ethikai kérdésekkel foglalkozó irányregény ez. Kettős czélja van. Elbeszélése keretében fel akarja tüntetni a pápa világi uralom utáni vágyakozásának, a pápai csalhatatlanságnak, a fülbegyónásnak, papnőtlenségnek abszurditását, Másik czélja, hogy feltüntesse a jövendő kor ideális társadalmát, melyet a regény főhőse, egy Mazzini-féle alak akar megvalósítani. A nemzeti elzárkózottság lerombolása, az ellenségeskedés, háború megszüntetése, az emberek egyesülése egy nagy demokratikus uralom alatt, melynek székhelye az „örök város" Róma, szóval Isten országának eljövetele lebeg mint elérendő és elérhető czél az író lelki szemei előtt, a melyért érdemes élni, küzdeni és elesni. Az angol római katholikus egyház feje, Vaughan bibornok nagyon felindította maga ellen az angol domináló protestáns közvéleményt. A hírhedt „La Croix" czímű franczia klerikális lap szerkesztőjének, Bailly jezsuitának Londonban egy gazdag parókhiát ajánlott fel az angol közvélemény tiltakozása daczára is. Egyik beszédében pedig a királyi eskümintáról úgy nyilatkozott, hogy az káromló és értéktelen. Értéktelen, mert ha a király tudatára jön annak, hogy egy ígéret, a mit tett, igazságtalan és erkölcstelen, úgy az megszűnik reá kötelező lenni. Vagyis azt akarta ezzel ez a jezsuita észjárású érsek mondani, hogy az angol király leteheti az esküt arra, hogy hü leszen mostani hitéhez, de ez az eskü nem bírhat reá nézve kötelező erővel, Lehet titokban római katholikus akkor, a midőn neki tetszik. Ugyané beszédében azonban egy oly kijelentést tett, a a melyet nem igen fognak neki megköszönni Rómából. Azt mondá u. i. hogy a „szent ereklyék" hitelessége szigorú történelmi kutatások alapján állapítandó meg. Ugyan hány ereklyéje maradna meg a római katholikus egyháznak a valódi történelmi kutatás és kritika tűzpróbája után? B. Pap István. régiség. Három eredeti levél. Néhány napig szerencsém volt a gr. Lónyay-család deregnyői levéltárában búvárkodni. Ez alkalommal több, egyházunk történetét érdeklő adat jutott kezemhez, a melyek közül jelenleg bemutatok három régi levelet. Az elsőt Rákóczy írta Galambos Ferenczhez, Deregnyő egykori urához, ki a felkelés idején Rákóczynak tanácsosa, hadvézére, bizalmasa és igen kedves embere volt, E levél az eperjesi ev. ref. és a losonczi ág. egyházak történetére vet némi világot. A másodikat Galambos írta „Vezérlő fejedelméhez". Becses adat ez a kor történetéhez, különösen pedig az ungvári jezsuiták működésére nézve, a kiket az egyik Homonnai Drugeth, a konvertita, a reformátusból lett pápista, a zempléni és ungi református egyházaknak nagy ellensége telepitett meg Ungváron, A harmadik levél Budai Ezsaiástól származik, s azon Lónyay Gábor, a kihez Íratott, ez időben ungi és beregi főispán s a sárospataki főiskolának nagynevű főkurátora s erős protestáns érzelmű főúr vala. E levél, elejét eltekintve, — mely családi vonatkozású, — Budai Ézsaiás jelleméhez és a tiszántúli egyházkerület történetéhez, a presbiterianizmus lassú megszilárdulásához nyújt némi csekély adatot. Ki azon, e levélben említett „gr. RL.„ és ama másik „Tiszt. F."? — az egyházkerület közelebbi ismerete nélkül el nem dönthetem. A levelek így következnek: I. II. Rákóczy Ferencz — Galambos Ferenczhez. Spectabilis ac Generose fidelis Amice Syncere Nobis dilecte. Salutem ac principális gratiae proponsionem. Tudva lévén magának is klmednek Nemes szabad királi Eperjes városában a Helvetica és Lossonczon Augusztana Confessiokon lévő Híveinknek errigalandó Templomok, Oskolájok és Parochiájök iránt való alázatos instantiájok s az szerint, hogy in senarius consilionis mind két részről helyesnek agnoscáltatott. Arra nézve klmednek kegyelmesen Committaljuk, vévén innen Losoncz felé utyját ottan tantisque subsistaljon, praesistalván az ott revideáló Helvetica Confession lévő Híveinknek az iránt való kegyelmes parancsolatunkat, admonealja magha is, mutassanak klmed jelen létében mindjárt is minden tergiversatio nélkül az ott lakos Auguszta Confessión lévő Híveink számára intra Oppido Limites Templomjoknak, Parochiájoknak és Oskolájoknak való elegendő és Competens Helyt; tudtokra adván azt is, hogy ha ebben tergiversalkodnak, ugy procedaltatunk ellenök, mint az kik magokat Contra publicum regni statum et initam confoederationem opponálják. Minthogy klmednek ezen excisiónak elsőben is Lossonczon kölletik végbe menni,