Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

azt végbe vévén, klmed adgyon mindgyárt irtésire annak Machinatióját Teként. Nemzetös Vitézlő Bertóthy Ferencz seiíator urnák, oly instructiója lévén 0 kimének, liogy Eperjest nem előbb, hanem a midőn Lossonczon megyen véghez az excisio progrediáljon. Dátum in Castris ad Érsekújvár Posinis Die 23 July 1706. Ejusdem Benevoli Fr. Rákóczy s. k. II Galambos Ferencz II. Rákóczy Ferenczhez. Méltóságos Vezérlő Fejedelmünk nékem is erdemem felet való Jó kegyelmes Uram. Ez elmúlt siralmas Esztendőkben több igaz hazafival edgyütt az midőn énis édes Hazánknak lelki s testi szabaságáért fegyvert fogtam vólna, sokszori életem koczkáztatásával, éjjeli nappali törcdelmekel, minden javaim s jószágom elvesztésével számos Esztendőket töltöttem volna édes Hazámon kivül, ettem az bujdosásnak keserű kenyerét: Járult hozzá, hogy az akkori Ungvári Páter Rector Sigrai uram postára ülvén; az másképen is Nemzetünk ellen felindult Austriai házat sinistra informatiokkal gerjesztvén ellenem, azzal nemcsak causalta nékem ezerekbűl álló expensáimot, hanem amaz irtósztató Carafa hiniénájának idején, kétséges kimenetelű rabságot szenyvédvén (holotprofensiamban negyvenhét szemellyeket vontanak az torturara) igyekezet és igyekeztek azon az páter Jezsuiták Ő kglmek, hogy hóhérnak írtosztató fegyvere által érjék véget nyomorult életemnek, mej meg is lett volna másképen, ha az nagy irgalmú úristen, szentséges kezeivel nem védelmezett volna, eléggé compromittaltam magamat, ha csak egy pénz érőt javakban részt vettem is, százat adok érette, sem senkit személyekben ő kglmek közül soha meg nem bántottam, az Ő kglmök Ungvári Collegiumát peniglen, az kozák ellenség belészorulván, jó emlékezetű Semsey Pál uram commandója alatt, elsőben is álgyukkal az collegiumot rontotta s fel is égetette az ellenség nyakában, annak utána fogot az Várnak obsidiójához, és az mikor én Ungvár várában bémentem, jóval is annak előtte pusztán álott az 0 kglmök Collegioma; mindazon által minden mérgeket ellenem kiöntvén, midőn már egyebet véghez nem vihettenek volna, addig raboskodtattanak, miglen az Epperjesi négy ezer forintos házamat ő kglmeknek cedaltam volna. Mivel pediglen az elmúlt Szécsény conventusban az Nemes Magyarországi confederalt statusok egyező akaratbul deliberálták, hogy az Páter Jezsuitáknak ő klmeknek az Magyar hazábul ki kellessék menniök, azt is experiáltam, hogy Nagyságod kegyelmesen szokott atyai kegyelmessége szerint az ő klmek jószágokbul is Conferalt egynek is masnak igaz hivei és Hazánknak fiai közül. Vagyok teljes hiedelemmel, hogy nekem is, maga igaz hívének s méltatlan szolgájának megtekintvén hazafiuságomat, nem nézi szolgálatomnak eddig való csekély voltát, béhunyt szemmel nem nézi ezerekbűl álló terhes köles égemmel összeköttetett siralmas sorsomat s fogságomat (melyen üdvözülendő lelkemre irok tiz anyi jószágokért is a mi volt ő kglmeknek fel nem vállaltam volna) méltóztatik énnekem s Maradékimnak Donatioval konferálni az ő klmek Nagy és Kis Kemencze, Mudra, Konczháza, ugyan Kemencze nevű falujokat avagy azon falukban való részeket cum appertinentibus; ugyan az Ungvári; szeregnyei Promontoriumokon lévő szőllőjeket és ha mi lábas marhák találtatnak is, alázatosan kérem azokat is parancsolja nekem kegyelmesen assignáltatni, hasonlóképen ne terheltetessék Ngod kegyelmes Uram Eperjesi biró Uramnak kegyelmesen committalni, jobb részre pusztulásra jutott Eperjesi házamnak visszaadattatását. Mely ebbeli Nagyságod hozzám megmutatandó Gratiáját kérem utolsó cseppjeig kívánom nagy alázatossággal és Homagialis obligatiom szerint igaz hűséggel Nagyságodnak megszolgálnom. Maradván Nagyságodnak Jó Kegyelmes Uramnak alázatos igaz hive és méltatlan szolgája Galambos Ferencz. III. Budai Ézsaiás Lónyay Gáborhoz. Méltóságos Főispány Ur! Nagy kegyességű Uram! A Jánoska állapotja engem ugy megzavart, hogy mióta meghallottam, alig tudok belé jóvá lenni. Hálá Istennek, hogy jókor kitudódott, ós már valamennyire orvoslódott a baj Minden módot elő fogunk venni, hogy a többekre nézve is a contagiónak eleje vétessék. Hogy és miképen tsuszott bé, azt is igyekezem minden cautióval kitapogatni. Gyanakszom, hogy P.-ról ragadt ra, a ki mellette ült és gyermek létire idős ábrázatot mutat. A' mult gyűlésben történt dolog is, nékem nem kevés epekedést okozott. De hiszem, hogy az alacsony boszuállást nem veszik el büntetlen azok, kik civilis runcorjokért az egyházi forumon gyakorolják boszujokat. Hietlen dolog, a consis toriumot boszuállás helyévé változtatni. Borsodvármegyei Ord. Vice Ispány Tek. Ragályi István ur erre a dologra egynehánynak jelenlétében azt mondta: „Micsoda sicariusi döfés az ilyen'? Miért nem beszélnek nyilván? Miért nem mondják ki az igazat így : Minthogy gr. RL nálunknál nagyobb úr, nagyob Famíliából való, mint mi; minthogy a Fels. udvar előtt kedvessége van, nekünk pedig semmi betsületünk nincs; minthogy olyan Fő hivatalt visel, melyre mi hiába igyekezünk, mert soha meg nem nyerhetjük: tehát nem körinkbe való. De itt látom mysteriose megy a dolog". Valósággal atallani kell egész felekezetünknek ezt a dolgot. Az effélék tették és tehetik ma is, sokak előtt gyűlöltté erre a presbyterianismust; jó alkalmatosság lóvén az ilyen dolog Ellenségeinknek arra, hogy rólunk balvélekedéseket szerezzenek. De nem terhelem tovább nagyságodat az ilyen szomorú tudósításokkal; noha a közelebbi gyűlésünknek mai végzéseiről is írhatnék olyat, hogy azok nem suo tempore és egyszerre rakással hozattatván s nyakra főre vétettetvén effectusba, csekély látásom szerint sententiat fognak okozni, némely Ecclésiák talán még fel is rúgnak? En noha Tiszt. F. Urammal együtt, a ki Nagyságodat általam alázatosan tiszteli, Hierarchián igyer kező embernek hirdettettem ki: az ilyenekről irtóznám, kivált egyszerre a mostani környülállások között megpróbálni a világért sem merném. Nagyságodnak ezúttal is megmutatott Kegyes Gratziáját alázatosan megköszönvén, és akármely dologban részemről teljesíthető szolgálatra nézve a Nagyságod Parancsolatjától várvánn ; a kis Jánoskában pedig Nagyságodnak teljes örömet kivánvánn, mélységes alázatos tisztelettel vagyok Nagyságodnak Debreczenben Nov. 19-én 1818. alázatos szolgája. Budai Ézsaiás m k. A gr. Lónyay család deregnyői|levéltárában levő eredeti után közli: Péter Mihály, gálszécsi ev. ref. lelkész.