Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

külföld. Angol egyházi szemle. Az elhunyt Westcott durhami püspök helyét méltó utóddal töltötte be az angol kormány, dr. Moulc cam­bridgei egyetemi tanár személyében. Mint két hírneves elődje, úgy ő is ez ősrégi egyetem kathedrájából emelkedett e fontos, fényesen dotált püspöki székbe, s mint azok, úgy ő is az újszövetségi írásmagyarázat terén vívott ki hírnevet és elismerést. Az angol püspöki egyház rokonszenves, concilians, evangéliumi pártjának oszlopos embere; a felekezeti béke és keresztyéni együtt­működés hatalmas szószólója és ápolója volt a múltban és leend bizonyára a jövőben is egyházának e kitűnő fia és legújabb főpásztora. Szeptember hó közepén folyt le Londonban a me­thódist ?/, lü évenként tartatni szokott világkongresszusa Gyűléseiket azon történelmi nevezetességű templomban tartották, a melynek alapkövét 1777-ben Wesley János helyezte el. Hatalmas protestáns felekezet ez a metho­dista, 24 millió hívével, 48 ezer lelkészszel, 104 ezer evangélistával s 860 ezer vasárnapi iskolai tanítóval. A methodisták, nemzetiség és egyházkormányzási elveik szerint számos felekezetre oszlanak. Az alapító Wesley is tudvalevőleg kétféle methodista felekezetet alkotott. Mint volt anglikán pap mindvégig barátja maradt a püspöki egyházszervezetnek; de Ángliában az őt vissza-és kiutasító anyaegyházzal szemben híveinek presbi­teri, Amerikában ellenben püspöki egyházszervezetet adott. Amerika számos felekezetei sorában egyik leg­nagyobb úgy az északi, mint a déli államokban a metho­dista püspöki egyház. Grant, Lincoln, Mac Kinley elnö­kök a methodista püspöki egyház buzgó hívei voltak. A 10 év előtt tartott methodista kongresszus ülései azon történelmi nevezetességű washingtoni tem­plomban folytak le, a melyben az Egyesült-Államok e nagyhírű, szomorú véget ért elnökei imádták az Urat. Képzelhető, mily leverőleg hatott a világ minden részé­ről felgyülekezett 200 főnyi kongresszusra az egyház legnagyobb fia halálának híre. Az emlékére rendezett gyászünnepélyen dr. Bristol, az elnök-lelkész, megható szavakban emlékezett meg a buzgó keresztyén férfiúról, ki egy vasárnapon sem hiányzott Istennek házából. Az új elnök, Roosevelt a „Duteh Reformed Churcli" buzgó tagja. Érdekes, hogy e methodista kongresszuson 6 néger püspök volt jelen. A keresztyén négerek u. i. úgy ameri­kában, mint Afrikában legnagyobb részben a methodista püspöki egyház hívei. A londoni nagy misszió társaság évről-évre küld ki a különböző telepeken működő misszionáriusokhoz kiváló férfiakat az anyaországból buzdítás, hiterősítés czél­jából. így küldte ki a Syriában működő misszióhoz Mayer hírneves londoni lelkészt, a ki érdekesen számolt be küldetéséről. A syriai, palesztinai missziók központja Beirutban van. Bámulatos működést fejtett itt ki az amerikai misszió. 1820-ban kezdődött meg az áldásos munka e városban, a hol mindig kiváló kópzettógű em­berek működtek. Legkiválóbb volt köztük Thompson a „Land and the Book"1 czímű könyv szerzője. E könyv ma is nélkülözhetetlen forrásmunka a Szentföld megisme­réséhez. 1848-ban alakult meg az első syr protestáns egyház; 1857-ben fordította le Van Dyck az egész bib­liát arab nyelvre, s 1865-ben nyitották meg a beiruti protestáns kollégiumot, melynek ma már 500 tanulója van. Ujabb időben a quitkerek állítottak fel a Beirut melletti Brummánában nagyszerű keresztyén szeretethá­zat, kórházat, iskolát. Itt gyülekezett össze mintegy 200 keleti misszionárius, hallgatva Mayernek építő tanítását „a Krisztusban való élet lehetőségéről és előnyeiről". A „ühurch Missionary Society" legutóbbi közgyűlé­sén a cantenbury-i érsek hevesen tiltakozott az angol kor­mány azon intézkedése ellen, a melylyel opportunisztikus szempontból kitiltotta a csak ném rég angol főuralom alá került Szudánból a missziót. A vallás szabad gyakorlata, illetve propagálása elleni vétségnek minősítette a kor­mány e „gyáva" intézkedését, a melylyel vétkezett a nagy keresztyén hős, Gordon emléke ellen. Alig múlik el nap, melyen a nagyhírű milliárdos, Carnegie, ne éreztetné jótékonyságát valamely egyházi vagy társadalmi intézménynyel szemben. Most legutóbb, egy nagy bányaszerencsétlenség alkalmával 4 önfel­áldozó mentőnek egyenként 2000 korona jutalmat adott; mert, mint a jutalom kiadása alkalmával mondotta, csak azokat tekinti igazi hősöknek, a kik mások megmentése, megtartása czéljából teszik koczkára életüket. E nagy emberbarátról érdekes czikkét közöl egy angol folyóiratban dr. Watson hírneves angol lelkész, ki gyakrabban volt vendége Carnegienek a skót felföl­dön levő gyönyörű kastélyában. A jótékonyság gyakor­lásában efőelv vezérli Carnegiet: minél több ember részére hozzáférhetővé tenni a boldogulás, önképzés főeszközeit, t. i. az iskolát és könyveket. Mikor még szegény kezdő fiatal ember volt, egy úri ember megengedte neki könyv­tára használatát. O volt, mondja, legnagyobb jóltevőm; mert e könyvtárban megtanultam olvasni és gondolkozni. Azért állíttat fel most annyi közkönyvtárt; azért tette nagy alapítványnyal majdnem ingyenessé a skót egye­temi oktatást, hogy a kinek kedve és hajlama van, az elől ne legyenek az önképzés forrásai elzárva. Neki magának persze nagyszerű könyvtára van, a melynek még mindig szorgalmas olvasója. Legkedvesebb olvas­mányai : Shakespeare és Herbert Spencer. Az irodalom mellett a zenének is nagy inaecenása Carnegie; aminek azzal adott az utóbbi időben kifejezést, hogy 300 skót templomban állíttatott fel orgonát. Bámulatos tevékeny­ségű és eszű ez a kis „szürke" skót ember. Hatvanszor hajózott át az Oczeánon, s egyszer az egész föld körül. Járt az északi sarkon, Klímában, Japánban és Mexikó­ban ; nem külön hajón, külön vonaton, hanem a „Trium­pliant Democracy" czímű müvében hangoztatott elv sze­rint, mint közönséges, egyszerű utas. Sikerének fő titka, úgy mondja, az, hogy fel tudta ismerni alkalmazottaiban az észt és jellemet, és e kettőt minden másra való tekin­tet nélkül kellően kitüntette és megjutalmazta. A köz­mívelődés és keresztyén intézmények még sokat várnak és várhatnak e dús kezű buzgó keresztyén ember jó szivétől és indulatától. A skót szabad egyházak örvendetes egyesülésének egy kellemetlen epizódja ért véget a mult hó folyamán. A felföldön több szabad egyházhoz tartozó gyülekezet nemcsak hogy megtagadta az egyesült egyházhoz való csatlakozást, hanem magának követelte a szabad egyház összes ingó és ingatlan vagyonát, A legfőbb törvény­szék egy nagy elvi jelentőségű határozatban, a mely praecedensül szolgálhat az ilyen kényes kérdések elbírá­lásánál, elutasította e gyülekezeteket követelésükkel s kimondta azt, hogy a két egyház többségének joga volt kimondani az egyesülést, ennek minden jogi következ­ményeivel. Nagy örömöt okozott az anyaországban, hogy az Ausztrália szigetein ós különböző tartományaiban eddig külön egyházakat alkotó presbiteriánusok egyesülve,

Next

/
Oldalképek
Tartalom