Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-06 / 40. szám

sal, a mint azt a r. katholikusok nagy része hiszi, s a miből aztán sérelmet magyaráz ki. Klasszikus tanuk erre nézve a már emiitett oxfordi püspök, a ki hivatalosan így írta körül e szó valódi értelmét: „Én nem esküdtem meg arra uraim, hogy minden pápista bűnös Isten előtt az idolatriában. Én, uraim, ifjú korom nagy részét a galli­kán egyház római katholikusai körében, derék, jóravaló emberek körében töltöttem, kiknek lelkei rég átköltöz­tek abba az országba, a melyből azok, kik Isten előtt idolatriában bűnösök, ki vanak zárva. Némely cseleke­deteik lehettek idolatrikusok, de tudva és szándékosan nem voltak bűnösök az idolatriában, nem voltak bűnö­sök, nézetem szerint, az Isten előtti idolatriában. Nem fogadom el, hogy ők idolatrák, habár megengedem, hogy egyes tényeik vallásuk czeremoniáiban ilyenek voltak. Minden idolatrának Isten előtt kell idolatriában bűnösnek lennie. Nem hiszem, hogy a r. katholikusok ilyenek". Világos ezekből: 1. hogy az Úr teste átváltozá­sára és a szent miseáldozatra vonatkozó passzusok az angol koronázási deklaráczióban valóban lényegesek; 2. hogy az „idolatra" kifejezés a római katholikusokra nézve egyáltalán nem sérelmes. A protestáns declara­tiónak nem czélja bármely más felekezet bántalmazása, de igenis czélja a protestáns államegyház históriai alapjainak fentartása, daczára az ellene intézett táma­dásoknak. V. S. belföld. A M. P. I. Társaság közgyűlése. (Folytatás és vége) Másnap reggel V. 9 órakor az evang. templom ud­varán gyülekeztünk, hogy testületileg vonuljunk fel a ref. egyház avasi ősrégi templomába istentiszteletre. Szinte alig akart vége szakadni a hosszú sorban fel­vonuló ünnepi seregnek, és az ódon templomnak nem marad üres egyetlen zugocskája sem. A társaság tagjai a földszinti padokat foglalták el; a karzatok pedig telve valának Miskolcz intelligens hölgyeivel. Az avasi temp­lom láthatott már sok szép gyülekezetet; de oly hatal­masat, oly illusztrisát, mint ez vala, még aligha. A kezdő ének és a miskolczi egyesült dalárdák szép karéneke után Sárkány Sámuel evang. püspök állott a szószékre, hogy örömmel, buzgósággal megtelt lelkeinket Istenhez vezérelje. Majd Lányi Ernő zene­akadémiai igazgató remek orgonajátéka után az ünnepi szónoknak, Novak Lajos sárospataki theol. tanárnak pre­dikácziója táplálta lelkünket az örök élet beszédével és mutatta fel bajaink orvosszerét Krisztusban és a Krisztus által való élő hitben. Beszéde alapigéi Máté 17: 14-21 valának. A beszédet méltatni nincs terünk e helyen; de annyit jól esik kimondanunk, hogy mind tartalmát, mind előadását tekintve méltó volt a szóp alkalomhoz. Sajnosan nélkülözve a prédikáczió után a záró imát, Miatyánkot és az áldást, közénekkel ért véget az ünnepi istentisztelet, s újra hosszú, szinte beláthatatlan sorban vonultunk vissza az evang. templomhoz a díszgyűlésre, a melyen, valamint az istentiszteleten is már örömmel láttuk közöttünk Hegedűs Sándor világi elnökünket. A mint az avasi, úgy az evangélikus templom is színültig telve volt földszintjén és karzatain a társaság tagjaival s Miskolcz és a vidék érdeklődő közönségé­vel. Fenn, az oliár előtt felállított asztal körül láttuk egyházi és egyháztársadalmi életünk kitűnőségeit, a kik közül megemlítjük a következőket. Az elnöki székekben Gyurátz Ferenczet és Hegedűs Sándort; körülöttük Kun Bertalan, Zelenka Pál, Sárkány Sámuel, Haltik Frigyes, Kiss Áron, Antal Gábor és dr Bartók György püspökö­ket; Tisza Kálmánt, báró Prónay Dezsőt, báró Vay Bélát, Zsilinszky Mihályt, báró Radvánszky Bélát stb. stb. Elhelyezkedve a szép új templom padsoraiban, Gyurátz Ferencz lelkészelnökünk emelkedett szólásra, hogy diszgyűléstinket megnyissa, Beszéde ismét egy kis szónoki remek vala, a melyben különösen azt hangoz­tatta, hogy Társaságunk arra igyekszik, hogy azt az összeköttetést, a mely közte és a prot, egyháztársadalom közt van, mind bensőbbé és közvetlenebbé tegye. Ezért tartjuk díszgyűléseinket,hogy fontos egyháztársadalmi kér­déseket hozván szőnyegre, lelkesedést, egyházszeretetet vigyünk be az érdeklődő nagyközönség lelkébe is. De tartjuk díszgyűléseinket azért is, hogy mi magunk is lelkesedést, bátorítást nyerjünk a nagy közönség részvé­teléből és érdeklődéséből. Irodalmi társaságunk e tekin­tetben a méhek szerepét tölti be. Mint a méhek, ő is száll tovább, vidékről-vidékre és a szivek élő kertjéből gyűjtögeti az élő hitnek drága hímporát és az isten­országa iránti meleg érdeklődést, hogy áldozatul mutat­hassa be a közös czél szent oltárán. Ázzál az óhajtással, hogy az Irodalmi Társaság egyfelől minél áldásosabb hatással legyen Miskolcz érdeldődő közönségére, más­felől pedig, hogy a társaság a szivek élő kertjében minél gazdagabb aratásra találjon, — megnyitotta a díszülést. A megnyitás után báró Vay Béla főgondnok a tiszáninneni ref. egyházkerület, Zelenka Pál püspök pedig a miskolczi két prot. egyház nevében üdvözölték szives szavakkal a társaságot. Üdvözlő szavaikra Hegedűs Sán­dor társelnökünk adta a szívből jött választ, s tartotta meg ama szép, eszmékben gazdag és eszméitető beszé­det, a melyet lapunk mult heti számában egész terjedel­mében közöltünk, hogy azok is gyönyörködhessenek benne és vegyenek lelkesedést belőle a munkára, a kik gyűlésünkön részt nem vethettek. A szép beszédet zúgó taps és éljenek kisérték, s látszott az arczokon, hogy nemcsak a kezek és az ajkak mozdultak meg, hogy a tetszésnek kifejezést adjanak, hanem a szivek és a lelkek is. Bizonyára sok lélek telt meg lelkesedéssel és nyert elhatározódást annak a szent munkának a folytatására, a melynek fontosságát és szük­ségességét oly hatalmasan mutatta fel lelkes világi elnö­künk. Adja Isten, hogy a megindított lelkek meg is őrizzék a nyert lelkesedést és álljanak a munka terére, a melyen annyi a végezni való, s a melyen oly sok édes gyönyörűség várakozik a híven munkálkodóra! Majd a titkári jelentés felolvasására került a sor. A jelentésből örömmel hallottuk, hogy a lefolyt esztendő társulatunk újabb erősödésére szolgált s hogy a foko­zódó szellemi és anyagi támogatás mindinkább képessé tesz bennünket szélesebb munkatér fogásra. Folyóiratos kiadványunk, a Szemle 1400 példányban nyomatott. Tudományos könyvsorozatunkban kiadattak Révész Imre pátenskori iratai, s készen van a herczegszőllősi káno nok magyarázatos kiadása is és mint a tavalyi és az idei könyvilletmény pótléka fog még ez évben megkül­detni atagoknak. A Koszorú-füzetekből már 80 szám jelent

Next

/
Oldalképek
Tartalom