Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-06 / 40. szám

ház azért hódít hazánkban, mert nagy buzgósággal térít, néha még nemtelen eszközökkel is. A fürge szekták (baptisták, nazarénusok) azért hódítanak nálunk, mert egész passzióval, néha fanatizmussal is térítgetnek. A hitbuzgó baptistának szive térítési zélussal, zsebe vallásos iratkákkal mindig tele van, csakúgy mint egy hittérítő szerzetesnek vagy egy protestáns misszionáriusnak, Viszont a téríteni nem akaró vagy nem tudó egyházak azért nem hódítanak, mert lanyha hiterejökben s tétlen egyháziasságukban nincs terjeszkedő erő, nincs hódító hatalom. A magyar protestáns egyházak, sajnos, nem gyakorolnak pogány külmissziói, sem számottevő belmissziót nem űznek. Nálunk tétlen hitetlenségnek és a lomha közönyösségnek uralma dívik még az evangéliumi egyházakban. A pogányokat térítő külmissziót valósággal perhorreskáljuk ; a hitetlenek és közönyösek ellen küzdő belmissziót, az evangéliumi hitébresztóst és erkölcsnemesítést még mindig csekélyre becsüljük. Nincs missziói érzékünk, buzgóságunk és áldozatkészségünk. A hitközöny tunya jelszavát hangoztatjuk: »haclcl hulljon a férgese !« és feledjük hogy a megszaporodott férgesek az épeket is rontják, sorvasztják. Míg e szekták emberei ós a pápa papjai mindent elkövetnek, hogy egy hitetlen lelket megtérítsenek s egy züllésnek indult lelket megmentsenek : addig nálunk a legtöbb gyülekezetben aggasztólag növekszik a kitértek száma, mindennapos a gyermekek eligérgetése, folytonos a felekezetnélkülisóg karjaiba tévelyedés ós tömérdek a hitközönyösségben sínylődök száma. Tele vagyunk holt tagokkal. Míg ebben a szép országban széltében hódít a pápás egyház, szaporodnak a szekták hívei és a nyakunkra nőnek az izrael ivadékai : addig az evangélium hívei évről-évre állandóan fogynak, a protestáns egyházak szemlátomást sorvadnak, zsugorodnak,sőt immár pusztulnak is. És a sorvadás eme kétségtelen ténye annál feltűnőbb és elszomorítóbb, mert külföldön meg Európa-szerte ellenkező jelenség tárul szemeink elé. A protestantizmus külföldön egész Európában mindenütt hódít, terjeszkedik, szaporodik. Terjed Francziaországban, a hol pedig az evangélium egyháza csak egy csepp a pápás oczeánban. Terjed Spanyol- és Olaszországban, a hol néhány évtizeddel ezelőtt oly ritka volt a protestáns keresztyén, mint a fehér a fekete hollók között. Terjed, rohamosan terjed Ausztriában, a hol a »Los von Roma mozgalma ezrenként viszi át a lelkeket az evangélium egyházaiba. S nem csökken, sőt emelkedik híveink száma a régi protestáns országokban : Német- és Angolországban, Svájczban és Hollandiában is, noha az ellenséges irányú sajtó gyakran az ellenkezőt hangoztatja. Kétségtelen tény, hogy az evangéliumi egyházak külföldön mindenütt terjeszkednek ós hódítanak, nálunk ellenben csaknem mindenütt fogynak, néptelenednek, erőtlenülnek. Ok emelkednek, mi hanyatlunk évről-évre. Mi az oka e sajátságos jelenségnek? Honnan ez a különös dolog? Erről a fontos kérdésről máskor mondom el a nézetemet. Figyelő. tárcza. Az angol koronázási eskü. Az angol alkotmány kevés irott rendelkezései közt az 1689-diki Bili of Rights egyenesen megszabja, hogy: „mindenek, a kik a római szentszék kötelékében élnek, éltek, vagy fognak élni (hold commission), pápista vallást követnek, vagy pápistával lépnek házasságra, örökre kizárva maradnak ezen királyság és Irland, valamint az alájok tartozó területek, vagy azok bármely részének koronája és uralma örökléséből, birtokából és élvezetéből; képteleneknek nyilváníttatnak azokban királyi hatalmat, tekintélyt, és jogkört gyakorolni s minden oly esetben vagy esetekben e királyságok népe föl van mentve a hűség és engedelmesség alól, s a nevezett korona és kormányhatalom időről-időre oly protestáns személy, vagy személyekre lesz átszállandó, a kik ezt abban az esetben örökölték volna, ha a nevezett kötelékben élő, hitet valló és házasságban élő egyének természetes halállal haltak volna". S még ez nem volt elég a korona jogczíméül szolgáló protestáns trónutódlás biztosítására, melynek egyik folyománya volt az is, hogy a jelenlegi uralkodó, család a koronát I. Károly jogutódai kizárásával birja. A Bili of Rights alkotói módot akartak nyújtani a nemzetnek a felől is meggyőződni, hogy az uralkodó valóban protestáns-e ? Ebből a czélból állapították meg, hogy tartozzék aláírni és hangosan elmondani a most említett ünnepélyes deklarácziót. A római katholikusok természetesen felförmedtek arra a gondolatra, hogy a több mint kétszázéves tradiczió mint élő alkotmányéiv nyerjen alkalmazást ezúttal is az uralkodó szájában, és sértőnek találták azt felekezetökre nézve. A r. katholikus egyház főméltóságai, az ír és kanadai r. katholikusok, a felsőház peer-jei s az alsó ház ír tagjai egyformán méltatlankodva tiltakoztak az úgynevezett „protestáns formula" életre támasztása ellen. Bray lord a felsőházban, Redmond az alsókamarában egyértelmű indítványt terjesztettek elő a sérelmesnek vélt nyilatkozat törlésére, s a kormány nem is tett ellenvetést arra nézve, hogy a szöveg megfelelő módosítására egy bizottság küldessék ki. Bonyolítja a kérdés helyes szemügyre vételét itt