Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-29 / 39. szám
theol. igazgatóhoz intézetten, levélben kifejezni szíveskedjék. (H.) * Jezsuita tempó. Dr. Tüdős István sárospataki tanár-kollegánk a nyár folyamán „Levelek a jezsuiták erkölcstanáról0 czím alatt hosszú czikksorozatot közölt a Magyar Szóban, leleplezve, nagyhírű moralistáik művei s tanításai alapján a sötétség eme fiainak istentelen erkölcsi (?!) elveit. Az ultramontán sajtó tajtékzott a dühtől eme leleplezések miatt; de, a mint dr. Tüdős Istvánnak a nevezett lapban megjelent befejező leveléből olvassuk, a jezsuita kéz nem elégedett meg azzal, hogy lapjaiban szórja a tudós és bátor professzorra fekete lelke undok sarát, hanem még ocsmányabb eljárásra is ragadtatta magát. Névtelen levelet intézett Zemplém-megye főorvosához és ügyészségéhez, a melyben Tüdős kollegánkat közveszélyes Őrültnek minősítve orvosi megvizsgálását kérte; ha pedig ép elméjűnek találtatnék, vallásellenes izgatás miatt perbe fogatását követelte. Ezt az ocsmány levelet Tüdős István egész terjedelmében közzéteszi a Magyar Szó f. hó 19-ki számában, jellemzéséül a fekete jezsuita léleknek. Tüdős István persze nem ijedt meg e miatt; nincs is oka reá, mert a mit írt, mind szín igazság, s a jezsuiták gonoszságairól írt czikkei igazságát legjobban bizonyítja ez az ocsmány névtelen feljelentés. Utálattal furdulunk el tőle, s a magunk részéről is kijelentjük, hogy a mikor csak tehetjük, mi is méltóképen fogunk elbánni a jezsuitákkal, a Krisztus vallása emez örök gyalázatával. * Nyilatkozat. Az alábbi sorokat vettük és adjuk egész terjedelmében, a kérdéses ismertetést írt kritikus megj egy zéseivel. Tisztelt Szerkesztő Úr! Kérem következő sorok közlését: A „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" f. évi 33-ik számában egy kritikus Úr megjegyzéseket tesz a „Jó Pásztoriban megjelent czikkemre. E megjegyzések csak most jutottak kezeimhez, csak most felelhetek reájok. Válaszom a következő: 1. Az illető kritikus Úr olvassa el még egynéhányszor figyelmesen I. Kir. 21-et, talán rá fog jönni, hogy vájjon Ahab „felköttette"-e alattvalóit? 2. Hogy Ahab mennyire coinnie il faut ember volt, legjobban bizonyítja maga az Elia forrás (I. Kir. 17—19 és 21). Ez az elfogult és Ahab alakját meghamisító tudósítás se tud semmi „gonosz bűnt" a királyról. Ahab nemeslelkűségét pedig eléggé bizonyítja az az eljárás, mit a hevesen támadó Eliával szemben tanúsított. Ahab jellemére vonatkozólag különben olvassa el az illető ur a következő helyeket: Smend, Lehrbuch des altestt. Religionsgeschichte 1899. 2-ik kiadás p. 176. Cornill, der izraelitische Prophetizmus 1894. p. 30. Stade, Gescli. des Volkes Izrael I. p. 532. 3. Hogy mi „az igazi tudomány" és mi „a felületes hyperkritika", — azt eldönteni nem a tudatlanság van hivatva. Szerkesztő Úr kész szolgája. Pozsony, 1901. szeptember 14. Hornyánszky A. * * * E sorokra a következőket jegyzem meg. Az a kifejezés: „felkötteti alattvalóit" 1. nem Ahabra vonatkozik, hanem általánosított kifejezés olyan királyokra vonatkozólag, mint Ahab. 2. Azt, hogy Ahab felesége végeztette ki Nábotot, Hornyánszky úr is elismeri, s hogy mégis „nemeslelkű"-nek nevezi Ahabot, aki szerinte is feleségének bűntársa, azt mutatja, hogy olyan ember állíthat képtelenséget, a ki magát úgy látszik tudósnak tartja. 3 A mit a 3-ik pont alatt állít azt én is aláírom. A szép általános mondásba ugyan kő van takarva, de a kő ezúttal az ő fejére esik vissza. Mert a ki a német írók tévedéseit vakon követi, és a helyett, hogy állításáért helyt állana, azok tekintélyével takaródzik: az tudósnak épen nem nevezhető. Kritikus. Szerkesztői üzenetek. H. I. K—a. Megkaptuk, köszönjük; mihelyt helyünk engedi, közölni fogjuk. M. J. P—a. A kérdéses nyilatkozatnak utána néztünk lapunk nyári számaiban; de nem találtuk meg. Hogy a kézirat hol van ? jelenleg nem tudjuk megmondani, mivel a nyári két hónapban mások kezében volt a lap szerkesztése és az illetőktől még nem tudakolhattuk meg, hogy kézhez vették-e a kéziratot, s ha igen: hol van? A legrövidebb idő alatt azonban utána nézünk. K. P. Békés-Caba. Becses levelét, miután annak érdemleges elintézése kiadónk hatáskörébe tartozik, átadtuk Hornyánszky úrnak. Tőle méltóztatik majd a választ megkapni. Sz. Gr. G—n. Tudósítását későn kaptuk. Már akkor egy kapott rövidebb tudósítást beadtunk. így sajnálatunkra nem közölhetjük. Pályázati hirdetmény. A szentesi ev. ref. egyház pályázatot hirdet a halálozás által megüresedett egyik orgonista-kántori állásra. A megválasztandó kántor évi fizetése előleges havi részletekben fizetendő 1200 azaz egyezerkétszáz korona, szabadlakás ós a stóla jövedelem őt illető felerésze. Az egyház híveinek száma 16,651. Kötelessége: Minden második héten orgonista-kántori szolgálat a templomban; kántortársával fölváltva a halottak temetése s végre az egyház által kijelölendő iskolákban heti két órán a kottaismeret ós énekek tanítása. A pályázók kellően felszerelt kérvényeiket október 20-ig az egyház elnöklelkészi hivatalához tartoznak beküldeni. Az állást elnyerni óhajtók próbaéneklésre ós orgonálásra 1901. évi november 6-án reggel 8 órakor jelentkezhetnek az egyház tanácstermében. Útiköltségeiket önmaguk tartoznak viselni. A megválásztott kántor állását 1902 január 1-én köteles elfoglalni és a békés-bánáti ev. ref. egyházmegye nyugdíjintézetének jogos és kötelezett tagja lesz. Szentesen, 1901. szeptember 16-án. Balogh János, Gerőcz Lajos, főgondnok. 1—2 ev. ref. lelkész. Felelős szerkesztő : Szöts Farkas. Főmunkatárs : Hamar István. HORNYÁNSZKY VIKTOR CS. ÉS KIR. UDVARI KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN.
