Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-29 / 39. szám

és 5 világi. Neveiket is felsoroljuk, hadd legyen feljegyezve. Jelen voltak : Baksay Sándor esperes, Farkas József, Petri Elek, Szőts Farkas, dr. Szabó Aladár és Hamar István theol. tanárok, Bárdy Pál hévízgyörki, Benkő István rákospalotai, B. Pap István mórágyi, Csekey István szolnoki, Földváry László váczhartyányi, Haypál Benő budai, Lévay Lajos sárkeresztúri, Mády Lajos újpesti és Vargha László némedii lelkészek, Sörös Béla gyüjtőfogházi lelkész, Székely József budapesti vallástanár, Bernáth Lajos halasi gimn. tanár, dr. Kiss Áron áll. preparandiai igazgató, Hegedűs Sándor, Szilassy Aladár, Takách László, dr. Kiss Károly és Puky Gyula világiak. A Miskolczra érkező vendégeket az egyházak és a városi elöljáróságok előkelő tagjaiból alakult bizottság fogadta a vasúti állomásokon több ízben is. A legimpozánsabb volt azonban a fogadtatás a délelőtt 10 óra 53 perczkor Pestről érkező vonatnál, a mely a társaság egyházi elnökét Gyúr átz Ferenczet, továbbá Sárkány Sámuel evang., dr. Bartók György ós Antal Gábor ref. püspököket, Zsilinszky Mihály államtitkárt, Laszkáry Gyula felügyelőt és a Pest felől érkező vendégeket hozta magával. Az első „Isten hozott"-at a város nevében Soltész Nagy Kálmán polgármester intézte a társaság elnökéhez, utána pedig Radványi István kir. tanácsos szólott a két protestáns egyház nevében. A meleg üdvözlő szavakra Gyurátz Ferencz felelt, ismert ékesszólásával, mondván a többek között a következőket: „Mi, az irodalmi társaság tagjai, oly testületet képezünk ugyan, a mely egyházi téren bocsátja le gyökereit; de gyümölcsül ez a fa nem hoz sem türelmetlenséget, sem nem felekezeti kizárólagossággal munkál. Bizonysága ennek az a tény, hogy testvéri kezek ültették azt és hogy a szeretet őrködik a mellett, a mely az elfogultság és a felekezetek korlátain feliil emelkedve tartja maga előtt a magas czélt: a testvériség ügyét . . . Szent ügy érdekében munkálkodunk, mert a valláserkölcsi élet szolgálata nemcsak egyházunkra, hanem a társadalomra, nemzetünkre ós hazánkra is igen fontos. Örvendünk, a mikor oly érzületre találunk, a mely velünk együtt építi azt a közös oltárt, a melynek neve: honszeretet !"* Majd az üdvözlések elhangzása után a rendelkezésünkre bocsátott magán-fogatokra helyezkedtünk el és beláthatatlan kocsisorban vonultunk be a gazdagon fellobogózott és az ünneplő sokaság által sűrűn megrakott Széchényintczán az evang. egyház templom-udvarába, a hol a már korábban érkezett vendégek és a két egyház elöljáróságának élén protestáns püspökeink nesztora, Kun Bertalan püspök fogadott bennünket, hogy mint szives házigazda üdvözölje vendégeit. Kenetes ajkán meleg bensőséggel csendült meg a szeretet szava és valóságos áhítattal hallgattuk szép beszédét, a mely nem csupán egyszerű üdvözlet vala, hanem méltó jellemzése és felmagasztalása az Irodalmi Társaság nemes munkájának. „Munkára jöttünk össze — mondá — a szó legteljesebb értelmében; a legszebb, a legmagasztosabb munkára, hogy az evangéliumi életben anyaszentegyházainkat, a melyeket a mi dicső elődeink nagy buzgósággal, több küzdelemmel s még több szenvedéssel megépítettek, mi az evangélium tiszta tudománya és a protestantizmus szellemével tovább építsük. Nagy munka ez uraim! építeni, megigazítani azokat a szegelet-köveket, a melyeket a nagy idők százados viszontagságai vallásos buzgóságunk oltáránál megmozgattak, hogy azokat újítsuk és megerősítsük! Nagy munka ez; teljes vallásos buzgóság, áldozatkészség szükséges ennek véghezvitelére. De bízhatunk abban, hogy az Úr is jónak, igaznak tartván törekvéseinket, áldását fogja adni munkáinkra !" Kun Bertalan üdvözlő beszédére Gyurátz Ferencz püspök felelt, hasonló ékesszólással és lelkesen. Örömét fejezte ki a felett, hogy a Társaságot a miskolezi két protestáns egyház közösen fogadja vendégéül; mert e tényben édes és megnyugtató visszhangja kél annak a protestáns testvériségnek, melyet az Irodalmi Társaság magában hordoz és féltő szeretettel ápol kebelében. A testvériség virága — mondá — az evangéliumban gyökerezik s azt a közösen átélt szenvedések könyei, sokszor vére szentelték meg. Kötelességünk e szép virág gondos ápolása mert hiszen nemcsak a mult próbált meg bennünket, hanem a jövő is hozhat nehéz időket, a melyek közben vállt vállhoz vetve, a hit paizsát közösen emelve ós az evangélium fegyvereit egyesült erővel forgatva állhatunk csak meg diadalmasan. Kötelességünk ez, „mert érzi, tudja, tudnia kell minden elfogulatlan embernek, hogy a mit mi védünk, a miért lelkesedünk: az élő hit, az erkölcsiségnek temploma, hivatott védője, fentartó oszlopa a nemzetnek, a haza szent ügyének. Es a midőn ezért fáradozunk, áldozunk: szolgáljuk a társadalmat, szolgáljuk hazánkat és nemzetünket. S midőn a lelki szabadság védelmében fáradozunk; midőn azt mint közös kincset tartjuk szemeink előtt, akkor is hazánknak legelső, legszentebb érdekénél állunk őrt; mert hiszen a magyar nemzetnek, a magyar hazának léte bizonyos, elszakíthatatlan kapcsolatban áll a szabadsággal!" A kölcsönös üdvözlések elhangzásával véget ért a fogadtatás, s aztán oszladoztunk szét szállásainkra, hol a legtöbbünket legközvetlenebb házigazdáink fogadtak szives szeretettel hajlékaikba. A pihenésre azonban nem sok idő jutott. Délután 3 órakor már ülésre gyűlt össze a társaság igazgatóválasztmánya az evang. egyházi épület nagy tanácstermébe, hogy elintézze a szorosan hivatalos ügyeket; meghallgassa a titkári jelentést, megállapítsa a jövő évi költségvetést és a munkaprogrammot. Tárgysorozatán volt ugyan a társaság alapszabályainak módosítása is; azonban az ügy nem levén még teljesen előkészítve, annak érdemleges tárgyalása a jövő évi gyűlésre halasztatott. Mialatt a választmány tanácskozott, a tagok és az érdeklődők mind sűrűbb csoportokban gyülekeztek az egyházi épület tágas udvarán, hogy résztvehessenek az 5 órára kitűzött közgyűlésen. Majd véget érve a választmányi ülés, megindult a közgyűlésre felvonulás. Tágas, nagy terem volt kijelölve a gyűlés helyéül; de bizony, ha kétakkora lett volna, akkor is megtöltöttük volna, így, bár zsúfolásig volt a nagy terem, mégis sokan kiszorultak ós csak a lépcsőházból ós egy kisebb oldalteremből voltak kénytelenek hallgatni Gyurátz Ferencz püspök remek elnöki megnyitó beszédét ós a gyűlés tárgyalásait. Gyurátz püspök úr, bár immár a harmadik nagyobb beszédet mondotta, megnyitójával újra elragadta sziveinket s bámultatta velünk gyenge testben lakozó, hatalmas hévvel s lelkesedéssel, szerettei teljes lelkét. Nagy sajnálatomra nem tudtam megkapni beszéde szószerinti szövegét, s így csak töredékes jegyzeteim alapján adhatom annak halvány vázlatát. Örömét fejezve ki ama tény felett, hogy a miskolezi két protestáns egyház együtt fogadta vendégéül a társaságot s ezzel megnyugtató bizonyságát adta annak, hogy kebelében nem vert gyökeret a felekezeti széthúzás vagy féltékenykedés, az Irodalmi Társaság magasztos czéljairól szólott legelső sorban is. Czélja — mondá — nem anyagi érdek, hanem a valláserkölcsi élet ápolása és felvirágoztatása. Erre