Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-29 / 39. szám

sárkereszturi lelkész) indítványára és munkálkodására az akkori időbeli theol. ifjak alakítottak, — eredményében most hol állana, ha azok, kik a theológiáról az életbe kiléptek, azután is csekély díjjal fizető és közreható tagjai lettek volna vagy ma is azok lennének!) A kör elhatározta, hogy az ügy propagálását jövő évi munkakörébe fölveszi és szélesebb akcziót indít a többi körök s az anyaegyesületnél. A Tanáregyesületi Közlöny szerkesztője (35. sz.) a Gridófalvy-tól fölvetett eszmét annál fogva is nagy örömmel üdvözölte, mert az iskolán kivül álló körből jött. „A társadalom előkelő köreinek — mondja a nevezett forrás — az iskola belső élete iránt tanúsított érdeklődése nálunk nagyon ritka, annál örvendetesebb tehát, ha egy-egy nyilvánulásával találkozunk. A szép és nemes czél, melyet dr. Gridófalvy István kir. közjegyző előadásában kitűzött, nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is meg van valósítva. Iskolatársak Egyesülete alakult Budapesten Hofer Károly intézetében az V. ker. reáliskolán már évekkel ezelőtt (tán 10 év előtt) dr. Beke Manó kezdeményezésére, és ennek mintájára létesült 1894-ben Temesvárott a reáliskolán ugyanilyen intézmény, mely pár év óta áldásosán működik . . . Hogy a tanulók egymás segélyezésére tőkét alkossanak, megoldást nyer az iskolák segélyezőalapjában, melyre a minisztérium a beírásnál engedélyezett egy csekély összeget. Az évi egy korona összeget e ezélra akár havi .10 filléres részletekben is nehéz lesz beszedni, ha a szülők kötelezve nincsenek a megfizetésére, kényszer alkalmazása pedig meg nem engedhető. Az Iskolatársak Egyesülete megvalósítja a másik igen szép és nemes czélt: egyesíti az intézet tanítványait az „intézeti napon" ós évi csekély 2 kor. járulékból tőkét teremt, melynek kamataiból egy szegény jeles tanuló az egyetemi első évben teljes ellátásban részesül. A Temesvári Iskolatársak Egyesületének közgyűlése, illetve „intézeti napja" június 29-én van. A 7 év óta fennálló egyesületnek 4000 kor. vagyona van; 4 év óta 200—200 kor.val segélyez, és az iskolatársak egymást erkölcsileg is támogatják". 3. Az udvarhelyi körben Bod Károly ev. ref. koll. tanár a középisk. tanulók egyenruhájának kérdéséről értekezett, s ezzel kapcsolatban egy középiskolai ruhaegylet alapításának eszméjét pendítette meg. Értekező már csak az együtt lakással egybekapcsolt intézetek családias jellege miatt is melegen óhajtja az egyforma ruházat készítő egyesület létrehozását, főkép, ha általa honi és lehetőleg helybeli iparosokat pártolunk. O azonban nem rajong semmiféle uniformisért, mert ez a polgári és társadalmi életben való egyenlőség eszméjével úgy sem igen egyeztethető össze. Mégis egy helybeni ruhaegyesület létrehozása a jelzett módon örvendetes jelenség, hasznos és üdvös kezdeményezés lenne. De az egyforma ruházkodást kötelezővé tenni a tanulókra: elhibázott lépés lenne, és a szülőkre is ilyen czímén jogtalan terhet mintegy ráerőszakolni nem szabad. Az iskolák szerint való megkülönböztetés különböző karszalagok által könynyen történhetnék, de fölösleges; míg az osztályok és talán az előmenetel szerint külső jelvények által való kitüntetés helytelen és elítélendő. Mint szintén kerülendő a czifra és fényes uniformis, mely a hiúság istápolója ós meleg ágya lévén, a,z ifjúság díszét alkotó szerénységgel nem fér össze. Általában pedig a tervezett egyenruhát olyannak képzeli, mely a polgári ruhától nem nagyon különbözik. A javaslat élénk eszmecserére adott alkalmat, melyben pro et contra sokan szóltak hozzá a kérdéshez, s melynél dr. Solymossy Lajos elnök azon nézetben volt, hogy míg a budapesti egyetemi ifjúság részéről az egyenruha behozatala ügyében indított mozgalom el nem dől — melybe az összes középiskolákat is bele akarják vonni — addig el lehetne odázni. Végre abban történt megállapodás, hogy a kérdés tanulmányozására 9 tagú bizottság választatott, Sepsi-Szentgyörgy. Betike látván, (Vége köv.) ev. ref. főgimnáziumi tanár. TÁRCZA. Az apostolok. A M. P. I. T. miskolczi gyűlésén felolvasott költemény. Forr a világ! s én forrongó zajában A szent hajdan korára gondolok; Előttem a távol ködfátyolában Feltűnnek a szegény apostolok. Harcz vár reájuk, a harcz végtelen; Számuk csekély, kezük fegyvertelen. A mester lelke ott lebeg körültök S szózatja hangzik: óh, „ne féljetek ! A hol ketten vagy hárman egybegyűltök Nevemben: ott leszek közöttetek " S elárad rajtatok egy csodás erő, Lelket bátorító, sziveket nyerő. S el nem tiporja Róma s Jeruzsálem, Sötét pogányság rémes börtöne, Se kínpad, se szörnyű halál-nem : Virraszt felettök Istennek őrszeme, Porukból új meg új élet fakad, És szül örökké hű utódokat. Még halljuk a zúgó szól zendülését, Mely hajdan őket úgy megihleté, Tüzes nyelvek hatalmas csendülését Nagy eszmék harczain mindenfelé. S mikor hitünkért a láng fellobog: Köztünk járnak az apostolok. Bennünket óh! bizony nem hagytak ők el! Itt él velünk látatlan szelleinök, A zsarnok önzés elvakult erővel Hiába kél csatára ellenök : Magvát a szellem biztosan veti, Azt földi fegyver el nem ölheti. Apostol a földhöz tapadt szegény is, Kire a sors nehéz igát rakott; Verejtékes minden órája, mégis Az Úrnak bír szentelni egy napot, Apró családját körbe ülteti S a bibliából olvasgat neki. A költő is, ha lantja nem hízelgés, Üres ábránd s hiuság hangszere,