Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-22 / 38. szám

belföld. A felső-baranyai ref. egyházmegye közgyűlése. Harkányban, mult hó 28-án folyt le a felső-baranyai egyházmegye közgyűlése Adám András gondnok és Dányi Gábor esperes kettős elnöklete alatt. A gyűlésnek közérdekűebb tárgyairól a következőkben kívánunk a nagy közönség előtt beszámolni: Megalakulván a gyűlés, a napirend előtt esperes úr pót jelentéséből (mert rendes évi jelentése már júl. elején kiadatott) előterjesztést tett, megható szavakban emlékezvén meg arról a nagy csapásról, mely Szilágyi Dezső halálával a hazát s abban a magyar kálvini sta-ságot, s közelebbről a mi egyházkerületünket, s egyházmegyénket érte, kik 13 éven át voltunk szerencsések őt, mint gondnokot, a magunkénak nevezhetni. Egyszersmind felemlítette azt is, hogy mint a boldogult említette, ő a XVIII. században ólt Szilágyi Sámuel tiszántúli püspöknek dédunokája volt. Az egyházmegye mély fájdalmának, részvétének jegyzőkönyve külön gyászkeretes lapján ad kifejezést. Még gondnok úr szólalt fel a napirend előtt. Figyelmeztetve a rövid időn következő képviselőválasztásokra, s arra hogy lassanként a politikába keverik a vallást, mely pedig jóra soha nem vezethet s mindenkor megboszulja magát, rámutatva, miszerint nem egy hang emelkedik, hogy a protestánsok is a néppárt példájára a politikai életben tömörülni s érdekeiket védni törekedjenek : csakis elitélőleg nyilatkozhatik az ily törekvések felől. Az egyházi életbe vitele a politikának, ugyanis, előbb-utóbb megboszulja.magát, — meg fogja azt bánni a reakczionárius ultramontanizmus, s helytelen dolog lenne, ha a protestantizmus ez útra lépni megkisériené. Hiszi is, hogy az ily nemű törekvések kedvező talajra nem találnak s eleve óvja is attól a lelkészi karc, sőt reméli, hogy a választások harczában kellő mérsékletet tanusítand, a mellett, hogy politikai meggyőződését kiki teljes szabadsággal követendi. A papság, mely a politikai életben a kellő határt meggyőződése nyilvánításában mindig megtudta tartani, vegyes érzelmekkel hallgatta az intelmeket. Á napirend előtt való felszólalás azonban valamint vita, úgy határozat tárgyát sem képezhette. Hogy prot. néppártra gondolni sem jó: abban különben, mindnyájan egyet értünk. Az esperesi jelentés felolvasottnak vétetvén, annak alapján következő közérdekű határozatok hozattak: 1. Egyházmegyénk sérelmesnek tartja ezt, hogy míg az a lelkész, ki 1600 koronáig kongrua kiegészitést nyer, az 500 korona káplántartási összeget levonásba hozhatja, addig az, kinek egy koronával is több a fizetése, e segélyre nem számíthat, kívánja azért, hogy a káplántartásra adott segély mindazoknak megadassók, a kik ennek levonásával 1600 korona fizetést nem élveznek, tehát hogy ezek fizetése is 1600 koronára legyen kiegészítve. 2. A kegyes adakozóknak köszönet szavaztatott. 3. Abból az alkalomból, hogy a most megüresedett szerdahelyi egyház a lelkész választás előkészítésére hivatván fel, a már néhány év óta szokásba jött rossz szokás szerint díjlevél váltóztartást, illetve leszállítást követel: egyházmegyénk kimondotta, hogy az efféle kérvények a lelkészválasztást nem késleltethetik; mivel ha törvényes alapon kérelmeznek, annak sikerét a lelkészválasztás után is remélhetik, törvénytelen kívánságaikat pedig a felsőbb hatóságok úgy sem teljesítik. A nagy-geresdi egyezséget új alakjában az egyházmegye vita nélkül elfogadta. A felső-borsodi egyházmegye köriratával kapcsolatban a zsinati tárgyakról való határozat főbb pontjait a következőkben ismertetjük: 1. Az egyházmegye fentartja magának a jogot, hogy konvent által kijelölendő zsinati tárgyak alkotmányos tárgyalás végett hozzá idejében letétessenek, hogy azokat — esetleg rendkívüli gyűlés Összehívásával is — tárgyalhassa. 2. Az egyházi törvény újra átdolgozását nem kívánja, mert a törvény tekintélye bizonyos állandóságot követel; hanem az eddigi két zsinat csaknem kizárólag az adminísztraczionális kérdésekkel foglalkozván, óhajtja, hogy eddig elhanyagolt feladatával, a „jus reformandi"-val is foglalkozik. A fennálló törvényen csakis kisebb novelláris változtatásokat engedne meg, a melyeket annak idejében kijelölni nem késik. Elfogadjuk a „Zsinatunk legfontosabb teendői" körirat 1. pontjában foglaltakat, kiemelve belőle a valláserkölcsi oktatás s különösen a konfirmáczió oktatás egységét. Kívánjuk az egységes magyar liturgiát, mivel az e téren uralkodó szabadosságot károsnak ítéljük. Az egység adja az erőt. Kívánjuk, hogy az egyházi adózás rendszere a vagyon-aránylagosság alapján újból és gyökeresen legyen átdolgozva és megállapítva, attól a szempontéi vezéreltetve, hogy hitrokonaink közül senki állami adójának 50%-ánál több egyházi adóval meg ne legyen terhelhető. Mivel pedig ez, sok helyt, saját erőnkön keresztit! nem vihető, nemcsak óhajtjuk hanem követelendőnek tartjuk, hogy az 1848: évi XX. t.-cz. szellemében az államtól oly budget-szerű évi rendszeres segélyt eszközöljön ki a zsinat, a mely a hívek adóképességének, az imént említett elvek alapján megfelelő megadóztatása után mutatkozó egyházi szükségletünknek megfelel, hogy azt a magyar ref. egyház, autonomikus jogainak sérelme nélkül, az egyházi terhek által túlságosan sújtott egyházi adózók terhének könnyebbitésére a jelzett mértékben fordíthassa. Méltatlan és jogtalan — ugyanis — hogy, míg ugyanazon haza egyik felekezetű polgárainak, egyházi szükségletei közálladalmi javakból fedeztetnek, ugyanakkor, ugyanazon haza hűségben sohasem kisebb polgárai a létfentartást veszélyeztető önfentartás terére utaltassanak. Ezért kérjük, sőt követeljük az 1848: XX. t.-cz. 3. §-ának a mai viszonyoknak megfelelő megvalósítását s ezt a zsinat legelső teendői közé sorozzuk, az aránylagos egyházi adózás keresztülvitelének kapcsolatában. A lelkrsz-választásra vonatkozó törvények nem váltak be, sőt a visszaélések meggátlását czólzó része szinte hasznavehetetlennek bizonyult: ezért ezek gyökeres újjáalakítását várjuk. Ellenben leik. nyugdíjintézet tervét csak annyiban pártoljuk, ha és a mennyiben arra valami alap mutatkoznék; ellenben sem a lelkészek, sem a gyülekezetek e czélra való súlyos megadóztatását megengedhetőnek nem tekintjük. Kívánjuk az országos közalap tőkéi kezelésének deczentralizáczióját; mert nemcsak jogosnak, hanem méltányosnak is tartjuk azt, hogy a mely híveink filléreiből az alap összegyűl, ugyanazok, kellő biztosíték mellett, ennek előnyeiben is részesüljenek. Az egyházi adóreform ügyében egy Dányi Gábor esperes, Morvay Ferencz papi, Benkő Gyula világi fő-