Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

g) Még egy nevezetes külföldi egyesülésről kell tudomást vennünk, hogy rátérhessünk az érzékiség elleni küzdelemre irányult mozgalomra. Ugyanis a húsvétkor Bécsben tartott VlI-ik Német-Ausztriai Középiskolaiegyesülés (Mittelschultag) alkalmával Kemény Ferencz főreáliskolai igazgató (a kit mult számunkban összetévesztettünk a hasonnevű dr. Kemény F. szintén bpesti főreáliskolai tanárral) egy előadás keretében a kérdésnek több ágú, részletes fölfejtésével foglalkozván, kijelölte — az idevágó irodalom bő felsorolása mellett — az érzékiség leküzdésére szolgáló utakat és módokat, akként, hogy az a tanférfiú, a ki a saját hatáskörében ezen lappangó baj csökkentésére vagy elhárítására magában kedvet és buzgalmat érezne: az, a felolvasó szerint nem csekély szolgálatot tenne a hazának és az emberiségnek egyaránt. Az előadás kapcsán a felolvasó két határozati javaslatot terjesztett elő, melyeket az ülés egyhangúlag elfogadott: „1. A Mittelschultag bizottságot küld ki azon eszközök és módok tanulmányozására, a melyek alkalmasak arra, hogy az ifjúságnak ellenálló-képességét az érzéki kisértésekkel szemben fokozzák és a korai kísértésektől lehetőleg megóvják. Ez a bizottság konkrét javaslatokat terjeszt a következő Mittelschultag elé. 2. A Mittelschultag egyidejűleg felhívja a vallás- és közoktatásügyi minisztérium figyelmét ezen, a nevelésre olyannyira fontos tárgyra." Ugyancsak Kemény Ferencz úr az érzékiség elleni küzdelmében a Magyar Paedagogia decz. számában talpraesett megjegyzésekkel kel ki a képes-levelezőlapok ellen, mint a melyek az érzékiséget a hírhedt pikáns photographiáknál is jobban terjesztik; mert a in. kir. posta a tilalom daczára is sok ezer olyat továbbít, a min méltán meg lehet ütközni. „Tessék néha a pedellus szobájában fekvő postát átnézni, és ki ki megütközéssel győződhetik meg róla. hogy ez a baczillus ilyen szalonképes köntösben már az iskola szentélyébe is beszemtelenkedik s hirdeti és terjeszti az amúgy is túl-léha szellemet és korai érettséget. Az ilyen trágár és erkölcstelen jeleneteket ábrázoló cziklusokat nemrég Párisban láttam s azt hittem, odavaló különlegességek, holott idehaza még szabadabban árulják és terjesztik . . . mert mintegy társadalmi útlevéllel utaznak és a felnőttek asztalfiából könnyen lopódznak az iskolatáskába, A ki majdan megírja a századvég kultúrtörténetét, ezekről a nyomtatott kisértésekről sem feledkezhetik majd meg és utódaink bámulattal olvassák majd, hogy volt idő, a mikor egy rongy-papirra a legnagyobb hitványságot pingálhatták és az szalon-, forgalom- és gyűjtőképes lett, hacsak hátlapján ez volt olvasható : Levelezőlap!" . . . h) A fennebbi három pont egyikének vagy másikának kiegészítéseképen említsük fel a- játék-tanfolyamot is, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter 34,759. sz. alatt rendelt el a végből, hogy az 1900/901. tanévtől kezdve a középiskolai tanulók számára a 40,497—1899. sz. alatt ajánlott játéktereken tanáraik vezetése mellett iskolai játékok alakjában végezhessenek az ifjak testüket edző gyakorlatokat. A tanfolyam júl. 1—8-ig tartott. Gyakorlati és elméleti részből állott. Ötven középiskolai tornatanító vagy tornatanítással megbízott és tornára képesített tanár számára volt rendezve, kik közül az államilag kinevezettek 70 korona segélyben részesültek. Ezen tanfolyam létesítése által a közoktatásügyi kormány mindenesetre lényegesen elősegítette az új tantervben kijelölt játékdélutánok és játékterek beosztását, s illetőleg mind a Középisk. Tanáregyet. Közi. 22. és 26. számában Hadik Richárdtól, mind a Magyar Pedagógiai 3. számában Kovács Rezsőtől közzétett értekezésekben, valamint a tornaügyi szaklapokban emelt nehézségeket és kifogásokat jó részben megszüntette vagy legalább is kevesbítette. Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, koll. tanár. TÁRCZA. Mit cselekedjünk, hogy idvezülhessünk? (Folytatás és vége.) De hogyan nyerjük már meg az üdvösséget ? Erre azt feleljük: A mulandóság aggodalmain csak egyetlen hatalom emelhet felül, az a hatalom, a mely örök és változhatatlan, az a hatalom, a mely úr élet és halál felett. Tökéletlenségünk és bűnös voltunk fájdalmát csak egyetlen hatalom gyógyíthatja meg, az a hatalom, a mely föltétlenül szent s a kiben a tökéletesség teljessége lakozik. De hát mi a legnagyobb az emberi lélekre nézve? Mi ad annak magas értéket és becset. Az erények között melyik a legelőbbkelő ? Mi azt feleljük erre Jézus Krisztussal: a legfőbb erény az őszinte szeretet, a tiszta szívjóság, az önzetlen jó akarat, a mely örül az örülőkkel, ha nincsen is oka örülni egyénileg és szomorkodik a szomorkodókkal. ha neki magának nem kellene is szomorkodnia. Tehát a szeretet a legfőbb mindazon erények között, a miket ismerünk és érzünk. De honnan ered a szeretet ? Lehet-e nekünk valami olyan nagy drága tulajdonunk, a mit nem a minden élet teremtője adott volna ? Tehát szeretet, igazi szeretet lakozik abban is, a ki a világot teremtette, a ki az embereket léteire hívta s ezeket annyi sok minden csodálatos ajándékokkal felruházta, a ki olyan honvágyat ültetett az emberi szívbe, mit a föld ki nem elégíthet soha. Mi tehát átadjuk magunkat ennek a szeretetnek; hiszünk ama nagy titokban, mit értelmünk előtt soha tökéletesen rendbe hozni nem fogunk; ama nagy titokban, hogy a szent, mindenható Isten minket, parányi szegény embereket valóban szeret. Még a legparányibb ember is fel van jogosítva arra, hogy szeretetben szövetségre lépjen vele, a világ mindenható urával! Nagy és merész hit ez. Mint közönséges embereknek nem volna kedvünk és bátorságunk ehhez a hithez, mert mi benső világunkban ingatagok, gyengék vagyunk s nem vagyunk eléggé áthatva ama szentségtől, hogy mi saját érzületünkre támaszkodva, a szeretet és könyöríilet ősalapjában hinni tudnánk. Ep ezért azt mondjuk: a Jézus Krisztus befolyása alá kell adnod magadat, az ő evangéliumába kell belemerülnöd, életének és lényének kell benned munkálkodnia. — Ez a lelki élet egyszerű tapasztalata, a mi felett vitatkozni nem lehet. Igaz, hogy az evangéliumban keleties ábrázatban áll előttünk a Jézus egyénisége és az evangéliumi elbeszélések némely vonását keleti nyelvről nyugatira kell átültetned; de ha komoly elhatározásod az, hogy vele mélységes, benső lelki közösségbe lépj, csakhamar meg fogsz győződni a felől, hogy ő nemcsak keleté,- nemcsak egyes századoké, hanem az egész világé,"minden időké! Es ha már össze kell mérned azt a befolyást, a mit ő benső lelki világodra gyakorol, kénytelen ieszesz beismerni, hogy Jézus olyan hatással van rád, mint a milyet a melegítő, mindent éltető napsugár gyakorol. A hol ez a nap ragyog, ott minden nemes lelki élet felébred, hogy örvendezve viruljon, zöldül-