Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-01 / 35. szám

3§. szárti. protestáns egyházi ÉS iskolai lap. U7 tyóni, egyházias jellegét, nemcsak a vallástaní­tási órákon, hanem a tanítás és nevelés minden ágában. Isten adjon hozzá erőt, kitartást, hitet és szeretetet mindnyájunknak. Adjuk e szent munkára tehetségeink legjavát; főként pedig igyekezzünk, hogy ne a betűt tanítsuk, hanem a Krisztus erejét és szellemét oltsuk be növen­dékeink lelkébe. így érjük csak el, hogy a mire tanítottunk és neveltünk, attól el nem távoz­nak gyermekeink, még mikor megvénhednek is. A mi pedig a világi ismeretek közlésének módját és mértékét illeti, — ne feledjük soha, hogy elemi és középiskoláinkban nem egyetemi hallgatókkal van dolgunk s nem is az a felada­tunk, hogy mindazt bele erőszakoljuk tanítvá­nyaink fejébe, a mi a mi fejünkben, vagy a szakköny­vek vastag köteteiben van; hanem csak az, hogy azokat az okvetlen szükséges ismereteket közöl­jük, a melyek a mindennapi életre ós a további előhaladhatásra nézve nélkülözhetetlenek. E tekin­tetben nagyon reá férne mindenféle iskoláinkra és tanárainkra a bölcs önmérséklés. Folyton fel­hangzik a panasz az iskolai túlterhelés miatt, és nem is ok nélkül; mert sok fiatal szaktanárunk nem számol azzal, hogy mire is képesek növen­dékei ós az ő tantárgyán kivül még hány más­sal kell fejlődő lelkűknek minden napra meg­birkóznia. Azt hiszi, hogy egyetemen tanít és hogy csak az ő tárgya az egyedül fontos, ós mind mennyiség, mind minőség tekintetében oly nehéz dolgokkal terheli meg tanítványait, a melyeket azok megemészteni nem képesek, ós a helyett, hogy ismeretekben gazdaggá tette volna őket: meggyűlölteti és megutáltatja velők a tanulást. Nézze csak meg valaki azokat a vaskos magyar, német, latin, görög nyelvtanokat, azokat a szám­tani ós fizikai kézikönyveket, a melyeket elemi és középiskolai növendékeink naponként két hónaljai hurczolnak fel az iskolába; vegye hozzá azoknak nehézkes, tudományos vagy tudományos­nak látszani akaró nyelven megírt óriási tan­anyagát, a latin nyelvnek az ős szanszkrit nyelvből levezető tanítását, a temérdek iskolai ós házi dolgozatot, a fővárosban a naponként reggel nyolcz órától délután egy, sőt két óráig való iskolában léteit és a megkövetelt feszült figye­lést és a vaskos füzetekre terjedő jegyzetek készítését, — és nem fog csodálkozni, hogy tanulók és szülők túlterhelésről panaszkodnak, s hogy gyermekeink, kikerülve a középiskolából, hallani sem akarnak pár évig a tanulásról, vagy legfelebb is a jogi pályára tódulnak, a melyen, legalább az első két évben, senki sem keresi, hogy hallgatott-e csak egy előadást is, s olvasott-e, tanult-e csak egy betűt is. Ifjú tudós professzoraink vegyék hát komo­lyan fontolóra, hogy mennyit ós hogyan tanít­hatnak. Higyjék el, hogy üdvösebb lesz mun­kálkodásuk, ha nem egyetemi színvonalon tartják előadásaikat ós növendékeikre nem az egyetem mértékét alkalmazzák, hanem tanítják a gyerme­ket az ő módja szerint. Ne feledjék pedig külö­nösen, hogy minden bölcseség feje az Úrnak félelme ós minden tudománynak ismeretnek az Úrhoz kell vezérelnie, »mert az Úr ád bölcse­sóget; az ő szájából tudomány ós értelem szár­mazik (Példab. 2: 6.). Értsék meg és értessék meg, hogy csak az Ur félelme mellett igazi és áldásos a bölcseség, ós a ki féli az Urat, az érti meg az igazságot, a törvényt, a becsületes­séget ós minden jó utat; mert bölcseség megyen az ő elméjébe és a tudomány az ő lelkében gyönyörűséges lószen (Példab. 2: 9, 10). Hamar István. ISKOLAÜGY. A tanárkörök működése a középiskolai új tanterv életbeléptetése óta. (1899. szeptembertől 1901. júniusig.) X. B) Nevelés-tanítás (módszer), tananyag és tankönyvek. (Folytatás.) 10. A kolozsvári körben (1900. nov.) dr. Csengen János egyetemi tanár érdekes és tanulságos felolvasást tartót a dolgozatírás sikerességének feltételeiről. A dolgo­zat czélja az önálló reprodukálás. A formalizmus kerü­lendő. Helytelen az ilyen eljárás: „írjatok puszta-, egy­szerű bővített mondatokat" . . . Vagy: „írjatok levelet; írjátok le a pusztát, a várost, stb". Ez mind formaliz­mus. írni fognak mondatokat, melyekben nincs tartalom; írni fognak levelet, leírják a várost, de frázisokkal. Az ilyen eljárás hazugságra vezet. A siker legfőbb biztosí­téka, hogy kellőképen elő kell készíteni a tanulókat a dolgozatra. El kell végezni a tananyag illető részletét, meg kell értetni az egységet, s csak akkor várható be­cses dolgozat. Helytelen dolog, hogy az előleges mód­szeres konferenczián az írásbeli dolgozatok tárgyának előleges bediktálását követeiik, hiszen csak később, a tanítás folyamában tűnik ki a tanulók szükséglete, tudása, képessége. A feladatok legyenek egyszerűek és ne kom­plikáltak, s necsak a legújabb tananyagra terjeszkedje­nek ki, hanem a korábbiakra is, különösen a nyelveknél. Felsőbb osztályokban a magyar dolgozatoknál nagy sze­rep jut az irodalmi formák, a műfajok gyakorlásának. Helyén vannak az átalakítások: pl. a Socratesi dialógust át lehet alakítani elmélkedéssé, a balladát történeti el­beszéléssé; régi stílust (Pesti, Heltai meséit) mai nyelv szerint átalakítani. Kerülendők a sablon-szerű leírások; de helyes valamely költő kedvelt tárgyairól iratni, pl. az Alföld tulajdonságai Petőfinél; Petőfi családi költe­ményei haza- és szabadságszeretete — az illető költemé­nyek kijelölésével. Főkövetelmény, hogy a dolgozatok a tanítás praxisából nőjenek ki, tekintettel az osztály

Next

/
Oldalképek
Tartalom