Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-01 / 35. szám

individualitására. A dolgozatok sivárságának oka, hogy abból adunk, a mit nem tanultak. Le nem küzdhető nehézségeket támasztani, valamint az alsóbb fokon a helytelen kitételt szankczionálni későbbi kijavítás reményében, nem szabad. A javításnál az egynemű tipikus hibákat a tanár kijegyzi, csoportosítja s ezek alapján — mielőtt a dolgozatokat kiosztaná — a hiányos tudást pótolni igyekszik. A hibákat a növendékek otthon javítják ki s zárójelben megokadatolják, a mit a tanárnak pontosan ellenőrizni kell. — A hozzászóló köri tagok általában azt jegyezték meg, hogy e szép elvek megvalósítását meghiusítja a „törvény", melyet a főigazgatók a tanár fejére olvasnak. 11. Az eperjesi körben (1900. decz.) Jákobéi Dezső a tanárköri működés terén ugyan szokatlanul, de azért általában véve helyeselhetőleg gyakorlati előadást tartott az I. gimn. osztályban a földrajzból. Eme tanításnak kettős czélja volt: egyfelől az illető buzgó tanár be akarta mutatni a több éven át önállóan követett gyakorlati tanításának induktív alapelveit, melyek szerint tanítványait — rajzolás segítségével is — a mindennapi szemléletek körébe eső tárgyak helyzetviszonyaiból kiindulva, fokozatosan bevezetni szokta a földrajzi fogalmak ismeretébe, úgy, hogy ezek a térszemlélésnek biztosabb s világosabb alapját képezzék; másfelől, hogy a köri tagok megjegyzéseikkel az előadás didaktikai s methodikai elveinek tisztázásához közvetlenebbül hozzájáruljanak. A kör, habár az előadó igyekvésének helyességét az induktív módszer minél közvetlenebb alkalmazásában elismerte, mindazáltal kívánatosnak tüntette föl, hogy a tanulók az egyes földrajzi fogalmaknak még összefüggőbb kifejtésében nagyobb fokú Öntevékenységet fejtsenek ki. 12. A szepesi körben Róth Róbert iglói tanár (1901. ápr.): A gimnáziumi tanulók gyakorlati foglalkoztatása a természetrajzban cz. felolvasásában azt fejtegette, hogy ezen a téren miként lehet a tudományost a hasznossal egyesíteni. Idevonatkozólag a következő javaslatokat tette: 1. Az I. és II. osztály tanulói a tanár személyes vezetése mellett lehetőleg többször ránduljanak ki. A növények, valamint az állatok megfigyelésén kivül az I. osztálybeliek gyűjtsenek növényeket, egy tanév alatt 20—30 fajt; a II. osztály tanulói 15 — 20 faj növényen kivül gyűjthetnek még 20 — 30 faj rovart is — lehetőleg a kártékonyak közül, — melyeknek kellő praeparalása, gyűjteménybe való elhelyezése, a tanár útmutatása és közös megbeszélés szerint a tanulók házi feladata. 2. A IV. osztályban a tanulók az I. és II. osztályban szerzett gyűjtemény alapján határozzák meg — a növény-meghatározó és kézi nagyító segítségével — a környékükön előforduló leg- ; nevezetesebb növényeket, számszerint 15—20 fajt. A téli hónapokban a szaktanár dolgozó szobájában készítsenek gomba mintákat, 10 darabot az ehető, 10-et a mérges gombák után. Tavaszszal ismerkedjenek meg a gyümölcsoltás gyakorlati fogásaival. A növénytani tanítás sikeresebbé tételére létesíttessenek iskolakertek. 3. Az V. osztály gyakorlati foglalkoztatása: a tanárral való kirándulásokon szerzett tapasztalatok alapján az állatmegfigyelés, — különösen a madarak és rovarok életmódjának szemmeltartása kertben, réten, erdőben; a II. osztályban kezdett rovargyűjtemény kiegészítése 15 — 20 fajjal, melyek némelyikéből, p. o. cseirebogárból, a fejlődés mind a négy stádiuma (pete, lárva, báb és a kifejlett rovar) bemutatható; a téli hónapokban a tanár dolgozószobájában útmutatás az állatok kitömésére 1—2 madáron.4. A VI. osztály tanulóinak adjunk módot és alkalmat arra, hogy az egyszerű chemiai gyakorlatokat sajátkezűleg is végezhessék, természetesen a szaktanár felügyelete mellett és annak dolgozószobájában; csiszoljanak egy pár ásványt és kőzetet, p. o. malachitot, serpentint; állítsák össze a kristály-rendszerek egyes fontos alakjait, összesen 14 drb kristály-mintát. — A kör a gondos tanulmány alapján készült javaslatokat jkvi köszönet mellett elfogadta. c) Tananyag. A fiumei körben (1901. jan.) Incze Béni főgimn. tanár olvasott fel komoly szaktanulmányra valló felolvasást a klasszikus régiségek tanításáról; egy olyan kérdésről, melyet didaktikai szempontból nagyon fontosnak kell tekintenünk, ha a növendékeket a római és görög nép életének, gondolkodásmódjának felfogására és méltatására akarjuk képesíteni. Erre a legegyszerűbb mód az volna, ha a régiségtant egy alkalmas, világos kézikönyvben tantárgyaink közé beilleszthetnők, a mi azonban a túlterhelésen kivül még más nehézségekkel is járna. A történelem tanárára sem bizhatjuk lényegi és formai okok miatt. Következőleg nincs más út, mint az, hogy az archeológiai fejtegetéseket magukhoz az olvasmányokhoz kapcsoljuk. Az időbeli rendet illetőleg: már az I—II. osztály latin tanításánál szükségesek bizonyos régiségtani magyarázatok; még inkább azonban a III—IV. osztályban, a hol az írók életrajzai kapcsán nem lehetünk el a római állami és magánéletre tartozó magyarázatok nélkül, természetesen általános vonásokban. S miután ekként a tárgyi magyarázatokhoz fűzött ismeretek a történeti tanításban szerzett ismeretekkel az alapot megszerezték, az V. osztálynál megkezdhetjük a rendszeres régiségtani oktatást az állami, hadi, vallási és magánrégiségek csoportjaira való tekintettel és ilyen beosztással: Az V. osztály-ban Cicerónak „De imperio Cn. Pompei" cz. beszédénél a tanárnak bő alkalma nyilik az államrégiségek fejtegetésére. Kapcsolatban Ovidius Fasti-jával a vallási régiségekre lehet kiterjeszkedni, úgy azonban, hogy az itt megszakadt fonalat ismét föl lehetne venni a VI. osztály-ban Vergilius Aeneisénél, melynek főhőse egyszersmind a római nemzet főpapja, a ki házi isteneivel megmenekülve azoknak Itáliában új hazát és tűzhelyet alapít, s kinek alvilági bolyongásaival kapcsolatban a növendékek mythologiai ismeretét kerek rendszerré bővítheti ki a tanár. Az államrégiségekre is megtaláljuk a megfelelő kiegészítést a VIII. osztály-ban Sallustius Jugurthájában, valamint Cicerónak Catilina elleni beszédeiben, melyekkel kapcsolatban a tanuló összefüggő áttekintést nyerhet a római alkotmánytörténetre nézve. A hadi régiségeket a IV. osztály, tananyagához lehetne kapcsolni. Később Livius könyvei közül különösen kedvező alkalom kínálkozik erre a 21 — 22. könyv fejtegetésénél. A magánrégiségekről eddig szórványosan hallottakat rendszerbe lehetne foglalni a VII.— VIII. osztályban. Ha azonban a tanár itt is a tárgyalandó anyagot valami olvasmányhoz akarná fűzni, a kapcsolatot megtalálhatja Cicerónak Verres elleni beszédjénél. A kör a felolvasónak köszönetet nyilvánítva, azon óhajának adott kifejezést, hogy az a kérdés minél sokoldalúbb és alaposabb tanulmányozás tárgyává tétessék a többi köröknél is. 2. Ezt tette a kolozsvári kör, a hol (1901. ápr.) Fogarassi Albert nagy-enyedi tanár egy mély tanulmányról tanúskodó felolvasásban előbbi értekezőnél még szélesebb alapon s világosabb útmutatásokkal fejtegette a kérdést ezen czím alatt: A klasszikus olvasmányokhoz mikor és milyen egymásutánban kapcsolódjék a régiségtan tanítása? Ez az értekezés a kör kívánságához képest a Tanáregyes. Közi. 29—30. sz.-ban egész terjedelemben megjelenvén, itt annak főbb vázlatát csak a következőkben adhatjuk. Tévedés a régiségtan tanítását egyes auk-