Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

kedő mozzanata az apostoli keresztyénségnek, a melynek személyes benső hite csak később csapott át a dogmatika terére. Az a hit, hogy Krisztus nemcsak Izrael, hanem az egész történet, sőt az emberiség feje és ura, csak később volt kénytelen helyet engedni p. o. a helyettes elégtétel eszméjének. Pál apostol az őskeresztyénség történetének legfőbb képviselője. Vallástörténeti nagysága Harnack szerint abban állott, hogy kivezette a keresztyénséget, mint a megváltás világvallását tárgyi és alaki tekintetben egyaránt a zsidóságból, s átvezette azt a görög-római világ talajára. Nagy volt ő mint tanító, pedagógus és organizátor egyaránt, s nagy volt abban is, hogy Krisztusban az emberiség történetének legutolsó és legfelsőbb fokozatát látta. Az apostoli korszakban a keresztyénség elhagyva a zsidóság anyaföldjét, a görög-római birodalom és világnézet talajára lép. Pál volt az, a ki a keresztyénséget a világtörténetbe vezette át, mivel azt az egész emberiség vallásának tekintette. De rövid 120 év alatt nagy változás állott be e keresztyénségben, s ez vezet bennünket a keresztyén vallásnak katholicizinussá való kifejlődése történetére. Egy nagy egyházpolitikai szervezet keletkezik, s mellette számos „keresztyén" szekta. Az evangélium statutáris vallássá lesz, a melynek főbb jellemző sajátságai^ a klérus és laikusok megkülönböztetése, a papság közvetítő tiszte, az igaz tan, az istentiszteleti rend, a szent könyv. Ez átalakító processusban Krisztust a christológia, a jövő reményét a halhatatlanság és istenítés hite, a profécziát a tudós exegesis és a theol. tudomány, a szellem hordozóit a klerikusok, a testvéreket a laikusok, a csudákat és gyógyításokat papi cselekedetek, az "imákat a himnuszok és litániák, s a „szellemet" a jog és kényszer váltják fel. Ez a katholicizmussá kifejlődött egyháznak az útja. Három főbb mozzanat idézte elő azt a nagy átalakulást. Az első az, hogy az érzület s a személyes szívbeli élet keresztyénsége helyére az erkölcsök, a formák és a törvény vallása lépett, vagyis a lényeg háttérbe szorításával előtérbe lép a kiilso forma. A másik mozzanat a görögségnek, a görög szellemnek a keresztyénségbe való behatolása s az evangéliummal való összeköttetése. Igy állott elő a logos dogmája s a spekuláczió tág köre. Ennek természetes eredménye az volt, hogy az egyház a gnoszticzizmussal vívott küzdelmében tanát, kultuszát és fegyelmét merev formákba és törvényekbe foglalni volt kénytelen. A „katholikus" egyház, mint a tan és törvény egyháza („Lehrund Gesetzeskirche") a gnoszticzizmussal való ellentétének köszöni eredetét. A dolgok ily változásai mellett hogyan nyilvánult az evangélium? Sikeresen ellentállott az egyház „az akut hellenizálás proczesszusának", de drágán adta meg az árát. Elvesztette a maga evangéliumát. Nevezetesen a vallásban a szabadság és személyes önállóság helyére a kiskorúság és engedelmesség, a vallás, mint személyes tapasztalati élet helyére a „tan" (görög philos. gondolat, hogy a valódi vallás első sorban „tan" vagyis intellektuális és nem ethikai proczesszus), a hitbeli közösség helyére az egyház szervezeti intézménye s végiil a keresztyén ember egységes életideálja helyére a törvényszerű és rigorisztikus ethika, lépett a maga kettős erkölcsiségével. S mégis e korban is előtör az evangélium egyes képviselőiben. Például az apologétákban, a vértanúkban. Origenesben és Tertullianban, a kiről méltán mondja Harnack, hogy „rechtliaberischer Advokat, Kirchenmann és Enthusiast1

' vala egy személyben. Jobb volt a gyakorlati keresztyénségük, mint arról szóló elméletük. Da haladjunk tovább és nézzük a keresztyén vallást a görög katholicizmusban. A görög egyház kettőt művelt, Országaiban véget vetett a pogányságnak és a polytheizmusnak s letaszította Görögország isteneit az Oly mpúsról; másodszor népeit összeforrasztotta a maga vallasával, úgy hogy ezeknél vallás és egyház nemzeti palládiummá vált. Ez az egyház nagyon komplikált képződés. Megjelenésében a görög vallástörténet folytatása s mint ilyen természetes vallás. Közelebbről jellemzi atradiczió és az orthodoxia merevsége. Tradiczionálizmus és intellektuálizmus egyik legfőbb jellemző sajátsága. Benne az evangélium egy nagy „Gottwelt-philosophie". a melynek álláspontján az egész christológia Krisztus konkrétszeinélyiségén kivül lett megalkotva. Tradiczionális és intellektuális jellegével szorosan összefügg annak rituá-. lizmusa, a miért is méltán nevezhette Schmid a görög egyházat „liturgiái hagyomány-egyháznak". A stereotyp formulák és a symbolikus cselekedetek a dominálok. Gyakorlati keresztyénségének ideálja a szerzetesség. Jól mondja Harnack. hogy ennek a hivatalos egyháziasságnak a maga papjaival, kultuszával, edényeivel, szentjeivel, képeivel, böjtjeivel és ünnepeivel Krisztus vallásához semmi köze. Antik vallással van itt dolgunk, mely kiszipolyozta az evangélium tartalmát. S a tradiczionálizmusnak és orthodoxiának is kevés köze van az evangéliumhoz. A ker. vallás transformácziója ez az egyház, a melyben az ev. vallásosság az antik világnézet niveaujára sülyedett. Még nemesebb alakjaiban is (p. o. Tolstoinál) hibás formája a keresztyénségnek. S milyen a keresztyén vallás a római katholiczizmusban ? A római egyház — mondja helyesen Harnack — a legterjedelmesebb és leghatalmasabb, a legkomplikáltabb s mégis legegységesebb alkotás, a melyet a történelem felmutathat. Epületén az emberi szellem összes . erői fáradoztak, a miért is sokoldalúságánál és szoros összetartozásánál fogva messze fölötte áll a görög katholiczizmusnak. Ez az egyház nevelte keresztyénekké a román-germán népeket, s a ker. kultura terén egészen a XIV. századig anyja és vezetője volt az emberiségnek. S másodszor az 1 állami omnipotencziával szemben érvényben tudta tartani a vallásnak és az egyháznak önállóságát. Három alapeleme van ez egyháznak, ú. m.