Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

XVIII-ik század vértelen nyomásai és zaklatásai között. Az evangéliumhoz való tántoríthatlan hűség vitte máglyára vértanúinkat és gályarabságra hitvallóinkat, valamint ennek a hitnek a szívóssága tartotta meg a XVIII. század folyamán szüntelen üldözött, gyakran templom, iskola, lelkészek és tanítók nélkül] széledező, de a Bibliát és Zsoltárt híven megőrzött híveinket. Viszont ennek a hiterőnek előbb meglankadása, azután fokozatos hanyatlása juttatta a magyar protestantizmust a XlX-ik századnak kivált második felében eleinte lassú és észre sem vett, utóbb az új egyházi rend óta teljes erővel kitört és rohamosan növekedő vallási, erkölcsi ós egyházi sorvadásba. Igazságtalanok lennénk azonban, ha a magyar protestantizmus bajainak feltüntetésével egyben azt is ki nem emelnők, hogy a védekező, az erősítő ós az orvosló munkásság is tényleg megkezdődött. Erősített szervezetileg és egyházilag a zsinati törvényhozás is a kerületek egyesítésével, a misszió szervezésével, a közalap létesítésével. Védekező és erősítő hatású a kilenczvenes években megkezdet intenzivebb egyháztársadalmi tevékenység is, a mely néhány fontos egyházi intézményt (írod. Társaság, Egyházi Értekezletek, belmissziói társulatok stb.) hozott létre ós szórványosan nagyot emelt a hitbuzgóságon. Sokat lendített az országos törvényhozás is, a mely a tanítói ós lelkészi fizetések állami kiegészítése által és középiskoláink állami segélyezése által lelkészeinket, tanárainkat tanítóinkat és iskoláinkat a már már tűrhetetlen nyomorból kisegítette. Mindezekből a külső és belső intézkedésekből és erősítésekből a magyar protestantizmus jelentékeny egyházias erősödést nyert, a mely a további külső sorvadást nemcsak mérsékli, hanem egyben-másban talán meg is szüntetheti, kivált ha még az egyházfentartás aránytalan és helyenként elviselhetetlen terhén a közegyház, akár saját erejéből, akár külső támogatás útján minél előbb könnyíteni fog. Ám a mi egyházunk nemcsak külsőleg erőtelen, szegényes, hanem főként belsőleg, a lelkiekben szegény és erőtelen. Az igazi éltető erőkben, az evangéliumi erőkben szegényes, fogyatékos, beteges. Erőtelen ós fogyatékos az igehirdetése, a templomokban. Szintelen ós erőtelen az evangéliumi nevelés iskoláinkban. Fogyatékos a lelkészek, tanárok és tanítók képzése. Családjainkban az evangéliumi kegyesség és patriarchalis erkölcsök hanyatlóban. Nincs erőteljes protestáns közszellem társadalmunkban. Vallási és egyházi irodalmunk gyermek-betegségekben sínylődik. Egyházi közkormányzatunkat világias, sokszor pártpolitikai tekintetek befolyásolják. Lelkészi, tanári és tanítói karunkban evangélium ós egyházellenes irányzatok bénítják az építő tevékenységet. Művelt világi elemünk nagy része nem él, nem érez és nem működik közre az egyházzal. Népünk sok helyen kisiklott az egyház erkölcsi hatása alól, sőt itt-ott ellentétbe sodortatott azzal. Ezeknek a belső bajoknak, ennek a vallási és erkölcsi elgyengülésnek egyetlen gyógyító szere a lelkek visszatérítése Jézushoz és az ö evangéliumához. A keresztyén vallás, a mint történetileg isteni plántálás, úgy egyénileg is isteni replantálás. Krisztus hozta akkor, Krisztus hozza most és mindenkor a lelkekhez az evangélium éltető erőit. A keresztyénség élettörvénye mindig ez: erőgyűjtés, erőátvétel a Jézus Krisztusból. A mint Pál kifejezte : élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. A mint Jézus tanította: En vagyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők; ha bennem maradtok éltek, ha tőlem elszakadtok, elpusztultok. Erőgyűjtés Krisztusból, erőátvétel az evangéliumból : ez a magyar protestantizmusnak, egyeseinek és testületeinek most a legelső és legfőbb feladata. Krisztus hatalma emeli föl az egyeseket, az evangélium ereje szüli újjá a lelkeket, az egyházakat, az intézményeket, a nemzeteket. Az egyházban minden valódi élet: hit, kegyesség, szentség, szeretet egyedül csak Istenből fakad ós újul meg az ő szent fia és szent lelke útján. Ha tehát erőt, megújulást akarunk magunknak és egyházunknak: ápoljuk híven a Jézussal és az ő evangéliumával való életközösséget. Sz. F. A keresztyénség lényege. II. A keresztyén vallás főbb történeti mozzanatai a) az apostoli korszak, b) a katholiczizmus és c) protestantizmus keresztyénsége. A 12 tanítványnak szűkebb köréből állott elő a gyülekezet. Jézus maga egy organizált istentiszteleti gyülekezetre nem gondolt, azonban az a tény, hogy a tanítványok köre gyülekezetté alakult át. alapvető jelentőségűvé vált a következő korra nézve. Ezt a gyülekezetet három ismertető jel jellemzi, ú. m. 1. Jézusnak, mint „élő úrnak", az élet fejedelmének vallása, 2. a vallásnak személyes átélése, 3. Krisztus közellevő eljövetelének reménységében a hívek tiszta és testvéries szent élete. Hogy e három mozzanaton épült föl az új gyülekezet, még Strauss és Baur is elismeri. Igen szépen fejtegeti azokat Harnack könyve a 9 ik és 10-ik előadásban. Különösen a tisztaság és a testvériesség egyik kiemel-7*