Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-25 / 34. szám

KÖNYVISMERTETÉS. (Für schlaflose Nachte. Ven Prof. Hilty. Leipzig. Hinrichs. 1901. Preis geb. é M.) A ritka vallásos érzésű és mély gondolkodó szerzőt olvasóközönségünk már ismeri. Egy ritka példája ő a „művelt laikusok közül" az evangelium üdvözítő és mindeneket boldogító erejének. Glück cz. háromkötetes művét nálunk is igen sokan olvassák. S bár a dogmatikus keresztyénség mértékét nem lehet rá alkalmazni, mégis Hilty a mélyebb lelkek közül való, ki műveivel hatalmas megépítője az Isten országának „a műveltek között." De térjünk át tárgyunkra. Tanulni fogunk belőle s épülni fogunk azon. Az álmatlan éjszakák a nehezen elviselhető bajok közé tartoznak s méltán fél azoktól az egészséges és a beteg egyaránt. Ez álmatlanság előidézői: a betegség, a gondok, a nyugtalan gondolatok, a túlságos sok nyugalom, a kényelmes életmód, a mértéktelen élet s az alkalmatlan időben való nappali alvás. Az álmatlanság mindig baj, a melynek eloszlatása mindnyájunk ho vágya. De „isten adománya" is egyszersmind a mi javulásunkra, Jób (33. 15—30 v.) példája szerint. Ovószere egy-egy jó könyv, mint erőforrása a vigasznak. Ilyen a Zsoltáros, Krisztus igéje, Jób könyve s egy jó énekeskönyv. Szerző műve is ilyen ,,jó könyv" akar lenni az álmatlan éjszakákra, mely arra szolgáljon, hogy ilyen alkalmakkor adjon „egy jó gondolatot a további nyugodt és csendes elmélkedésre." E nyugodt állapot egyik feltétele az isten iránti engedelmesség, a melynek nyomában a testi organizmus erősítése s a belső ember megnyugvása következik. Az álmatlanság tehát nem mindenkor szerencsétlenséget jelent. A fő az, hogy nem izgató és nyugtalanító, hanem csendes és nyugodt gondozatokkal s szivünkben a békével térjünk nyugalomra. Ez a legjobb alvó eszköz a melylyel szemben minden más mesterséges eszköz ártalmas s csak orvosi rendeletre használható. De eloszlatja az álmatlanságot egy-egy jó cselekedet vagy szándék, egyegy hitvallás vagy megtérés, az emberekkel való megbékiilés vagy egy tiszta jó akaratelhatározás a jövendő életmódra, a mi megnyugvást jelent a testi idegekre, ép úgy, mint a lelki indulatokra. Mert hát „mindig az Istenben. mint valami erősségben élni, mindig nappal, míg éber szemeink vannak, valami jót tenni és helyeset művelni s napról-napra mindig erősebben összes életkörülményeink között bízni az Istenben, ím ez az emberi tökéletesség s ezzel az egészség egyetlen csalhatatlan útja! Hilty szerint „a legjobb egészségtan az Isten parancsai szerinti élet", a miért is az álmatlan éjszakákra szóló gondolatait egy évnek napjaira osztja be ekképen: Jan. 1-éu: „Törekedjél állandóan nagy gondolatokban élni s a kicsinyest megutálni, mert ez vezet, általánosságban szólva, a legkönnyebben az élet sok nehézségein és gondjain át. A legnagyobb s legkönnyebben fölfogható gondolat pedig az Istenben való hit a keresztyénség alakjában. De van (régi időktől fogva máig) egy megnyomorított szűkkeblű kerésztyénség is, a mely nem felel meg Krisztus lényegének és tanainak s már sok nemeslelkű és nagyműveltségű embert idegeníteti el tőle. Ha életed boldogsága sziveden van, úgy ne engedd interpretálni e keresztyénséget valami theológiával vagy egyháziassággal. hanem keresd azt magad a forrásnál, az evangéliumokban s a Krisztus igéiben, a melyekhez hasonlót semmiféle bölcselet sem nyújthat. íme egy egész évre szóló útmutatás! A Krisztus keresztyénsége legyen az ember állandó vezérgongolata! Január 3-ikán: „A valódi bölcseség legbiztosabb jele a léleknek változatlan vidám kedélyhangulata", a miért is „egész gondolatvilágod arra legyen irányítva, hogy mi jót vagy helyeset tehetek abban a pillanatban", ím ez az igazi életbölcseség az emberek és a viszonyok megítélésében. Január 15-ikén: A theológiával békés lábon lenni igyekezzél. Mint tudomány annyit ér, mint minden más tudomány s benső életművedre éppen nem tartozik. Azt maga Krisztus is mondja. (Ján. 3. 3—12. s Luk. 10. 21—22. v.) Az egyházi személyek megítélésénél, legyenek azok egyházfejedelmek vagy misszionáriusok, diakonisták vagy irgalmas nővérek, ránk laikusokra nézve minden attól függ, van-e valamelyes nagy szellemi adományuk, p. o. a vigasztalás, imádkozás, beteggyógyítás, megbocsátás vagy mély belátás adománya. Minden más, p. o. a theológiai tudományosság, egyházi buzgóság, prédikálóképesség csak másodrendű, sőt olykor-olykor akadályul szolgálhat a fenti adományok vételére". A vallásos hit tehát fölötte vagyon minden elméleti tudásnak vagy gyakorlati ügyességnek a keresztyénségben. Arany igazság, a mely méltó mindnyájunk megszívlelésére. Január 18-án: „A rossz olvasmány ártalmasabb a bűnös környezetnél, mert nincs az az ember, a ki a rosszat oly teljesen és tisztán tudná önmagában megtestesíteni, mint a fantázia bármely képződvénye . . . Legjobb állandó gondolatösszefüggésben maradni a mi urunkkal, a melyet Pál apostol méltán „szüntelen való imádkozásnak" nevez s igen sok ú. n. „imádkozó" előtt teljesen ismeretlen". Febr. 21.: ,,A vigasztaló az „emberi dolgokban" az, hogy rendszerint jobbak az emberek, mint az ő hiriik, mihelyt azokkal közelebbről megismerkedünk". Más szóval: ne ítéljünk, hogy meg ne ítéltessünk. Márcz. 8.: „Ha a keresztyén egyház történetét elfogulatlanul vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy ez a közösség még sohasem találta meg alapítója gondolataihoz teljesen méltó és adaequat kifejezését, s a valódi keresztyénség máig is csak egyes ismeretlen férfiakban jutott el teljes kifejlődésére. De annyi bizonyos, hogy ma oly korban élünk, a melyben új kísérlet tétetik a Krisztus szellemének és értelmének nagyobb megvalósítására". íme az érzület keresztyénsége a hivatalos egyházi keresztyénséggel szemben. Ápr. 8-ikán: „Ne csinálj magadnak képeket vagy