Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-25 / 34. szám

hasonlatosságot. Nem vonatkozik-e az az Isten képére is a földön, s nevezetesen az ő képeire, önéletírására stb. E dolgok bizonyára többet szolgálnak az emberi hiúságnak, mint valódi rendeltetésünknek s nem vélet­len az, hogy a legjelentékenyebb emberekről, p. o. Ábrahámról, Mózesről, az apostolokról s természetesen Krisztusról nincsenek képeink. S ez előnyükre szolgál, mert a kép vagy az ő életrajzuk csak gyengítené s nem emeli az ő személyiségüket". Találó megjegyzés, a melynek igazságában mi is az isteni gondviselés művét látjuk. Ápr. 19-ikén: „A keresztyén világnézet sajátos szi­lárd alapja az, hogy a bűn a világban s az egyes em­bernél de jure már le van győzve, s csak annak de facto való legyőzésére van még szükség. Ez az, a mit a Krisztus által egyszer s mindenkorra mindnyájunk szá­mára történt „megváltás" titkának nevezhetünk. Ápr. 23-kán: „A keresztyén papokra és theológu­sokra mindig alkalmazd azt a mértéket, a melyet az apostolok adtak nekünk. Azokban, a kik nem hihetnek a Krisztus feltámadásában, minden különbeni jó emberi tulajdonságaik daczára nincs még meg az isteni szel­lem, hanem csak saját emberi szellemük, a mely e té­nyek ellen folyton tiltakozik". Ápr. 28-ikán: „Gyakorlatilag véve, a fődolog az életben a végleges akaratelhatározás a kötelesség szün­telen való teljesítésére. Ha ehhez még az a meggyőző­dés is járul, hogy ennek egyetlen sikeres feltétele az Istenben való hit s a vele való állandó életegybefüggés, úgy nyert ügyünk van, a szív megszilárdult s az egye­temes ut nyitva vagyon. De a míg az nincs meg, addig a vallás s a morál felőli sok beszéd nagyobbára csak zengő érez és pengő czimbalom. íme Kant és Fichte morálfilozófiájának igazsága, a mely szerint az élet a kötelességteljesítés végéremehetetlen lánezolata! Május 5-én: „Találóan mondja a példabeszéd, hogy a pokol útja jó szándékkal van kövezve. De miért van ez így ? Nem csupán az emberi szív restsége vagy az ellentétes behatások hatalma miatt, hanem főleg azért, mivel a jó szándékaink tényleg kivihetetlenek, azaz az erőhöz, az időhöz s a külső körülményekhez nem alkalmazottak". A jó szándéknak tehát mindenkor a megfelelő okossággal és bölcseséggel kell párosulnia. Május 10-én: „A vallás titka elméletileg igen egy­szerű: valóban hinni az Istenben s a szerint élni, De nehezebb azt meg is valósítani. Azt tanulja a keresztyén­ség már 1900 év óta, s máig sem jutott messzire. Ezer meg ezer tudós tett már kísérletet^ s maguk sem lettek jobbakká". Súlyos, de igaz vád! Május 17-ikén: „Dicső dolog az s a Faust I. része megható módon kifejezésre is juttatja azt, hogy nagyon sok kell egy emberi léleknek a helyes útról való le­térítésére s hogy erre az ördög (Mephistopheles vagy Madáchnál Luczifer!) a legtöbb esetben nemesebb motí­vumok segítségül vétele nélkül nem is képes. Egy egy­szerű felpillantás vagy az Isten nevére való hivatkozás elég, hogy az ő egész műve megsemmisüljön. Ep azért, mivel oly könnyű elkerülni az ő hálóit, csak jogos és méltányos, hogy kemény ítélettel illessük a kétségbe­esetteket s a pesszimistákat, a kik még csekély dologra sem képesek". Bárcsak követnők a tanácsot a bűn útjai­val szemben. Május 24-ikén: „Ez a magasabb életbölcseség titka, hogy mindig a dolog végét s ne a pillanatnyi hatást tekintsük, a melyről méltán mondja az angol reformá­cziónak egy előhírnöke:- „I trowe, that in the end truth will conquere". Májns 25-ikén: „A külső veszélyek: ellen a leghat­hatósabb vigasztaló eszköz a 91. zsoltár, Jób könyve s Jezsaiás prófétának későbbi fejezetei . . . Ha szomo­rúak vagyunk, úgy annak mindig a mi „En"-iink az oka. Annak az énnek gyöngülése a szellemi erő eme­lésével azonos". Május 29-ikén: „Imádkozni és gondolkozni nem ellen­tétes valami, mindkettő az igazság komoly kereséséhez s teljes megragadásához, sőt Istennek kijelentésszerű közléséhez szükséges valami. Egy a másik nélkül nem működik oly hatásosan, mint különben". íme a vallás és a tudomány, s a theológia és a filozófia mélyebb egy­sége és szoros összetartozósága. BELFÖLD. Vegyesházassági statisztika. A m. kir. központi statisztikai hivatal havi közle­ményei szerint Magyarországon f. évi június havában élve született: 50,069, halva: 903; elhalt hét éven alul: 14,722, hét éven felül: 15,605, összesen: 30,327. Nép­szaporodás: 19,742. Házasság köttetett: 11,143; ebből vegyes házasság: 13 60; °/0 -han: 12-20. Tiszta ág. h. ev. házasság: 526; tiszta ev. ref. házasság: 855. Azon 119 vegyes házasságból, hol a vőlegény róm. kath., a menyasszony ág. h. ev., megegyezés szerint 20 esetben az apa, 14 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség: 7. Megegyezés nem létesült 85 esetben. Azon 127 vegyes házasságból, hol a vőlegény ág. h. ev. és a menyasszony róm. kath., meg­egyezés szerint 6 esetben az apa, 28 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség: 22. Megegyezés nem létesült 93 esetben. Azon 110 vegyes házasságból pedig, hol az egyik fél ág. h. ev., a másik fél nem róm. kath., de más vallású, 9 esetben létesült megegyezés, melyekből 4 esetben az ág. hitv. ev. és 5 esetben a más vallást fogják követni a gyermekek. Veszteség: 1. Megegyezés nem létesült 11 esetben. Ezen esetekben az ág. h. ev. egyház nyeresége a gör. keleti­től egy, az ev. ref. egyháztól kettő, az izraelita hit­felekezettől egy; vesztesége pedig a gör. kath. egyház­zal szemben kettő, az ev. ref. egyházzal szemben három. Június havában 4 ág. h. ev. vőlegény kötött házasságot

Next

/
Oldalképek
Tartalom