Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

hatalommal, se nem erővel, hanem az Ur lelke által. (Zakar. 4 : 6.). Meghalt egy királynő, a ki királyné volt mint feleség, mint anya, nagyanya. Mesébe való dolgokat írtak arról a boldogságról, a melyet Albert koburgi herczeggel való házassága keltett és arról a gyászról, a melyet férje halála után évtizedekig tanúsított. S ezek a dolgok igazak, a boldogságról szólók is, a gyászról beszélők is. Huszonkét esztendei házassága póldányszerű volt. Lángoló szeretet ós tisztelet kapcsolta egymáshoz a királyi házastársakat. Férje halála holtig gyászba borította a királynőt. Visszavonult a windsori kastélyba s visszavonultságban töltötte napjait. Évente egyszer, a férje születés napján, összegyülekezett az egész család, mintha élne még a királynő férje. Az ünnepnap virágait a királynő mindig kivitte Frogmore-ba, az ura sírjára. Meghalt egy királynő, az Isten-álclotta boldog királynő, a kinek uralkodói és családi örömei sokkal számosabbak voltak, mint elég sokféle bánatai. Nem volt a világnak népszerűbb uralkodója, mint Viktória. Nemcsak a hivatalos körök szerették, hanem a nép is rajongott érette. Népszerűsége még a legutóbbi időben, a búr háború folyamán is emelkedett, mert bár mindenki ismerte a búrok iránti rokonszenvét, de mindenki bámulta is azt a nagy önmegtagadását, hogy egyéni hajlamát ennyire alá tudja rendelni nemzete akaratának. Ennek a nagy népszerűségnek köszönhette, hogy mikor a trónok egész Európában remegtek, ropogtak s néhol romba is dőltek, az övé szilárdul állt s erkölcsi hatalma napról-napra növekedett. Meghalt egy királynő, egy nagy királynő, egy szeretett királynő, a kit a világ legnagyobb ós leghatalmasabb nemzete őszintén sirat. Nagy gyászában való részvétünket mi sem tagadhatjuk meg az angol nemzettől. F. Egyéni és egyházi megújulás. Többször rá mutattunk immár e Lapban arra a kettős jelenségre, hogy a külföldi protestantizmus terjeszkedik,, hódít, előre tör, halad; s hogy ezzel szemben a hazai protestantizmus tesped, hanyatlik, fogy és sorvad. Ezt a kettős jelenséget többször és részletesen be is bizonyítottuk. A külföldi protestantizmus haladását először azzal a statisztikai adattal igazoltuk, hogy az evangéliumi egyházak hívei a XIX. század folyamán megháromszorozódtak, a pápa hívei meg csak megkétszereződtek; másodszor azzal a jelenlegi tapasztalattal, hogy a külföldi evangéliumi egyházak, kivált Észak Amerikában (leginkább Kanadában), azután Francziáországban és Ausztriában nagy hódító, terjeszkedő lendületben vannak, a mely tömeges áttérésekben nyilatkozik; végül azzal a történeti ténynyel, hogy az evangéliumi prot. népek: Egyesült-Államok, Anglia, Németország, stb. világszerte emelkednek, haladnak, hódítanak, míg a pápás nemzetek (Francziaország, Olaszország, Spanyolország, Dél-Amerikai köztársaságok stb.) világszerte hanyatlanak, erőtlenülnek, pusztulnak. A hazai protestantizmus hanyatlását még szomorúbban igazolja a statisztika, a mely szerint a hazai lutheránusok 1869 ben az ország lakosságának 8-07, 1880-ban 8*06, 1890-ben 7*78, 1898-ban 6'85%-át alkották, tehát közel másfél százalékot fogytak; a kálvinisták pedig 1869-ben 14-86, 1880-ban 1471, 1890-ben 14-59, 1898-ban az összes lakosságnak már csak 12'65%-át képezték, tehát 2%-nál is nagyobb mértékben fogytak. A protestánsok hanyatlását bizonyítja a vallási statisztika többi ága is, nevezetesen: az új rend óta kötött vegyes házasságok a gyermekekre vonatkozó egyességeknél csaknem kivétel nélkül a protestáns fél veszít, s ezen a réven több ezer az évi veszteségünk ; az áttérési statisztika szerint mindig a két evangélikus egyházból legszámosabbak a kitérések, s ezen a réven ismét több ezer lélek az évi veszteségünk; a felekezetnélküliség ismét a protestáns egyházból visz el legtöbb tagot, a mely után szintén jelentékeny a lélekszámbeli s ezzel az erőbeli fogyás, gyengülés. Ezekkel a kétségtelen tényekkel szemben ma már semmit sem ér sem a letagadás, sem a szépítgetés taktikai fogása, a melyhez némelyek itt-ott menekültek; de rekrimináczióval, siránkozással sem megyünk itt semmire. A sorvadásnak kétségtelenül megállapított jelensége ez, a melyet addig kell orvosolni, a míg teljesen el nem harapódzik. De hát van-e balzsam Gieladban? Van-e biztos gyógyszer ez ellen a nagy egyházi betegség ellen ? Van. Igen is van. A mely erő alapította ós eddig fentartotta, az az erő fogja meggyógyítani is a sorvadozó egyházakat. Az evangéliumi protestáns egyházakat a romanizmus nagy politikai, óriási anyagi ós roppant hatalmi erejével szemben az evangélium ereje, Jézus Krisztus isteni hatalma hozta létre a Lutherek, Kálvinok s a többi hithősök útján; magyar evangéliumi egyházainkat szintén az evangélium isteni hatalma alkotta a XVI ik században, s ez az erő tartotta meg a XVII-ik század véres üldözései ós a