Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

mai misszió értekezlet felhívása szerint a különböző pogány és mohamedán népek közt több, mint 4 millió pogány keresztyént gyűjtött az evangéliumi keresztyén misszió gyülekezetbe és a gyülekezetek a XX. században, mindmeganynyi kovász, úgy áthathatják a pogányságot, hogy ennek babonái és erőszakosságai eltűnnek a föld szinéről. Ily fenséges kilátásokkal szemben a magyar evangéliumi keresztyénségnek sem szabad talentumát elrejtenie. Szabó Aladár. TARCZA. Egy érdekes áttérés. (Folytatás és vége.) Az ellenkező párt inkább a törvény formaságaiba kapaszkodva követelte a szentszék ítéletének végrehajtását. E beszédek köziil legjellemzőbb Liptay udvardi plébános beszéde: „Veszi észre — úgy mond — hogy a T. Rendek mind megegyeznek abban, hogy a szentszék ítéletét végre kell hajtani, csak azt kívánják némelyek, hogy a felsőbb helyről érkezendő választ be kell várni. Onnét pedig vagy az jön, hogy az átmenetel megengedtetik, vagy pedig az megtagadtatik. Az első esetben, míg onnét engedelem nem jön, Burg úr, mint a szentszék hatósága alá tartozó személy, köteles az ítéletet kiállani, és ezután is általmehet a prot. vallásra; második esetben pedig, ha az átmenetel megtagadtatik, minden kérdésen kivül a szentszék ítéletének engedelmeskedni tartozik. Úgy véli tehát, hogy jobb volna most mindjárt az ítélet végrehajtását elrendelni, annál is inkább, mivel ő mintegy állíthatja, hogy Burg úr folyamodására a felsőbb helyről soha felelet nem érkezend s így az ítélet végrehajtása egészen elmaradna". A kézirat szerint „zúgás" követte ezt a beszédet s egyszerre többen állottak fel, hogy feleljenek reá. Maga a főispán is a mellett nyilatkozott ugyan, hogy a szentszék ítéletét végre kell hajtani, de a rendek nagy többsége a liberális álláspontot fogadta el s így 7 negyedórai tanácskozás után a főispán kihirdette a következő határozatot: „Az ítélet nyilván felolvastatván, minekutána azonban az elmarasztalt félnek jelen ítélettel Összefüggő könyörgő levele a törvények értelmében 0 cs. kir. Felségének felterjesztetvén, arra mindeddig válasz nem érkezett volna, a T. Karok és Rendek a tárgyalat folytában, mind 0 Méltóságának, a megkereső Püspök Úrnak levelét, mind pedig az ahoz tsatolt ítéletet 0 Cs. Kir. Felsége eleibe terjesztetni rendelték, az érkezendi királyi kegyes rendelésig felfüggeszteni határozván, mert Burg József 0 Felsége elejbe terjesztett folyamodásában az iránt is esedezik, hogy addig, míg ügye eldöntetik, szabadságban maradhasson". így tehát Burg József egyelőre megmenekült a veszedelemtől, hogy egyházi börtönben sirassa merész elhatározását. De ugyan valószintívé kezdett válni az udvardi plébános ama nyiltan kimondott fenyegetése, hogy ebben az ügyben sohasem fog királyi leirat érkezni, mely Burg Józsefre nézve a törvényes és végleges áttérést lehetővé tenné. Hiába terjesztette fel a megye a szentszék ítéletét s erre hozott határozatát, valamint előbbi felterjesztéseire, úgy erre sem jött semmi válasz. Burg József tehát, bár előbbi egyházát tényleg elhagyta, az általa forrón óhajtott egyház kötelékébe mégsem léphetett. S hogy épen az övéhez hasonló vallásos lélekre mily kegyetlen állapot lehetett ez, azt könnyen elképzelhetjük. Hozzájárult a bizonytalanság érzete, hogy az uralkodó hatalmak nem készítgetnek-e számára valami tőrt, vagy cselvetést. Hogy megfeneklett s készakarva agyonhallgatott ügyét egy erős lökéssel előbbre segítse, fontos lépesre határozta magát. Deczember 8-ikán folyamodást adott be a megyéhez, melyben azon eltökélt szándékának pártolását kéri, hogy ezután eljár a református templomba, mert nem képes templom és egyház nélkül mintegy hitetlenül élni. E nagy érdekű iratában említi, hogy időközben — bár a megye hatalmas védszárnyai oltalmazták, — mennyi zaklatást s rágalmaztatást kellett elszenvednie. Hivatkozik egy jóságos emberbarátra is, kinek művelt szelleme és nyájas kegye szenvedései közt támogatták. E jóságos emberbarát valószinűleg az idősb Pázmándy Dénes.1 E folyamodványt mindjárt a következő napon, decz. 9-én tárgyalta a gyűlés Huszár Ferencz h. alispán elnöklete alatt. A határozat hasonlított az előbbiekhez: „Jelen folyamodás a Fő Mélt. Canczellária útján 0 Felségének felterjesztetni rendeltetett".2 Burg József azonban e folyamodás beadása után, — úgy látszik, a megye urainak határozott bátorítására, minden leirat bevárása nélkül naponként eljárt a református templomba. Biztosan tudjuk ezt Szemes György prépost, komáromi plébános leveléből, melyet Szondy László komáromi reform, lelkészhez intézett, hogy az a törvény értelmében tiltsa el Burg Józsefet a reform. imádságház gyakorlásától.3 1 E folyamodás megvan Komárom m. levéltárában 1. 129 f. 6 sz. 61. Másolatban Burg József kezeírásával Tóth F. iratai közt a pápai kollégium könyvtárában. 2 Komáronmegye levéltárában 885V2 jk. sz. alatt. 3 Ez a levél megvan Tóth F. iratai közt a pápai kollégium könyvtárában. Mivel nagyon jellemző az akkori viszonyokra, érdemesnek tartom egészében közölni: „Tiszteletes Prédikátor Úr! Hiteles kútfőből tudomásomra jött, hogy Tisztelendő Burg József úr a' nélkül, hogy ügyében legfelsőbb királyi határozat, annál kevésbé a' Hite megváltoztathatására engedelem leérkezett volna a' Helv. Valláskövetők Könyörgő Házát, mióta folyó hó 8-ról szollo kórelemlevelét bényujtotta, gyakorolja, és pedig nem annyira fiúi bizodalommal megelőzőleg (az említett folyamodása szavai szerént) a' legfelsőbb engedelmet, mint inkább, minekutánna az 1791-ki törvénynek világos értelme, és az azon alapult több legfelsőbb királyi Rendelmé-Hitét változtatni akaró Katholikusnak, egyébb Vallásnak