Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

Hogy e levélnek micsoda hatása lett? bizonyosan nem tudom. De valószínűnek tartom, hogy czélját elérte s hogy maga a komáromi lelkész beszélhette le Burg Józsefet a reform, templom további látogatásától. Az akkori viszonyok közt ugyanis sokféle zaklatásnak tehette volna ki magát az illető lelkész, ha egy ilyen figyelmeztető levelet nem vesz tekintetbe. Elkövetkezett az 1840-ik év s Burg József folyamodására és a megye fölterjesztéseire csak nem jött semmi válasz. Most már kezdte belátni, hogy merész vállalkozása aligha ér sikert. Hiába bízott az ország szentesített törvényeiben, melyek az áttérést a kath. egyházból nem tiltják. Be kellett látnia, hogy a hatalmas klérus befolyása az udvarnál s a kormánynál képes a neki nem tetsző dolgokat megakadályozni a törvény ellenére is. Már alig van bizalma ahhoz, hogy szándékát megvalósíthatja; már nem reményű, hogy Magyarországon ref. lelkész lehessen, de azért hite és szilárdsága nem inog meg. S különösen ez teszi őt tiszteletreméltóvá. Nemcsak repülő szó volt az nála, midőn egyik folyamodványában kijelentette, hogy őt „a ref. hittől lélek szerint elválasztani halandó nem képes". Kész volt inkább szeretett hazáját hagyni el, mint lélekszerinti hitéről és annak nyilt gyakorlásáról lemondani. Utolsó kísérlet gyanánt még egy folyamodást intéz mellyre átlépni kiván, gyakorlatát mindaddig, míg arra a' legfelsőbb engedelem erejében szabadságot nem nyer, szúrósan tilalmazzák; a' törvény ós az Apostoli Felség szentségét megvetőleg nem lehetvén ott fiúi bizodalomnak helye, a' hol a' fiú az Atyai hatalomnak eredményeit ellenszegiilőleg megelőzi. Részint tehát, minthogy az 1783-iki Feb. 17-ről szollo 1423 szám alatti királyi intézkedésnek 3-ik pontja, úgy az 1800-ki Április 1-ről szollo 7711-ik szám alatt, az 1817 Július 22-ről szollo 21,663-ik számalatt foglalt és egyébb legfelsőbb Királyi Rendelmények az Evangélikus Lelkészeknek legsúlyosb felelősség (sub severissima animadversione stb.) alatt a' Hitöket változtatni akaró Katholikusok. minekelőtte arra a1

törvenyszabta engedelmök lenne, gyülekezetökbe való felvételétől, Vallások gyakorlásától, tehát a könyörgő Házaiktoli eltiltását szigorúan parancsolják; részint pedig, minthogy az 1818-ík Deczember hó 1-ső napján 33,553, és 1819-ki év Április 27-én költ 11,794 számok alatt foglalt legkegyesb Királyi Rendelésektől fogva, a' Katholika Hitből más Vallásra lépni kívánóknak, kik a Vallásos ügyeknek elvégzését, tehát a1

legfelsőbb határozatot megelőzőleg, azon Vallásbeli gyülekezetnek, mellynél felvétetni vágyódnak, imádságházát a felsőbbi tilalom ellenére gyakoJják, a' Hitreváltoztathatási engedelem megtagadtatik, kötelességem szerént hivatalosan, egyszersmind bizalommal megkérem T. Uraságodat hogy ugyan fenn, említett Tisztelendő Burg József urat a' Helv. Vallású gyülekezet imádságháza gyakorlatától a' törvény és legfelsőbb Királyi Rendelmények értelmében eltiltani haladék nélkül méltóztasson, és őt biztosítni, hogy minden felekezetű józan érzésűek botrányát inkább elmellőzte volna eddig is, ha a' legfelsőbb engedelem érkezetjéig, a1

Királyi hatalomnak, mellynek törvényszerűlegi tulajdona az abbeli engedelemadás, fejet hajtván, azonn Szentegyházban imádta volna a' Mindenhatót, a' mellyben megkereszteltetett, neveltetett, maga számosb évekig tanított, és a1

mellynek javaival élt. Ezenn megkérő levelem mennél előbbi válaszát elvárván, jó szivűségébe ajánlott, maradok tisztelettel Komáromban télelőtti hó 21-én 1839. T. Uraságodnak alázatos szolgája. Szemes György prépost, Helybéli plebanus." a megyéhez, melyet az 1840 márcz. 9-ikén tartott közgyűlés tárgyalt. Erre vonatkozólag ezt találjuk a megyegyűlés jegyzőkönyvében: „Burg József úr esedezik, hogy az ország gyüllése e megyebeli követek által az iránt kérdeztessen meg, vallyon vallás változtatási kérelme az 1791: 26. Törvény Czikkelybe ütköző-e vagy sem? azt kéri továbbá, hogy ha a Fejedelem s a haza meg nem engednék, hogy kebelében a Reformata vallást szabadon gyakorolhassa, akkor kiköltözési engedelemmel s illetőleg Helvétziába szólló uti levéllel láttasson el". „Semmit se kételkedvén az eránt a T. Rendek, hogy 0 Cs. Királyi Felségének, a Folyamodó úr ügyének érdemében kiadandó k. k. leirata az országnak e részben fent álló törvényeivel tellyesen megegyező lesz, a beadott folyamodást, miután a Fő M. Udv. Cancellaria utján mult eszt. Januarius 28-tól már ismételve tett felírásaikra mind ez ideig mi válasz sem érkezett, egyenesen 0 Cs. Királyi Felségének Jobbágyi alázatossággal felküldetni rendeli.u 1 De kedvező eredménye nem lett sem ennek a folyamodásnak, valamint annak sem, hogy egyenesen 0 Felsége elé terjesztették. A megye jegyzőkönyveiben és levéltárában semmi nyoma sincs annak, hogy ebben az ügyben akármiféle nyilt válasz érkezett volna, a Cancelláriától. Ha válasz jött volna, az természetesen a törvény értelmében csak megengedő lehetett volna. De inkább nem küldöttek semmi választ a törvény nyilt megsértésével, semhogy ezt a nagy botrányt, — már t. i. az ő véleményük szerint, — egy kath. papnak a prot. hitre térését lehetővé tegyék. Azonban, ha nyilt válasz nem érkezett is, ez utóbbi felterjesztésre valami bizalmas értesítésnek okvetlen kellett jönni a főispánhoz és pedig oly irányban, hogy Burg József áttérése magasabb állami szempontokból nem engedhető meg azon nagy feltűnés és rossz hatás miatt, melyet országszerte keltene. Pártfogói útján azután Burg Józsefnek is tudomására hozhatták, hogy a legfelsőbb akarattal ellenkezik az ő szándéka s így prot. hitét Magyarországon nem gyakorolhatja. Hogy ilyen titkos utasításnak kellett jönnie, azt biztosan következtethetjük abból, hogy Burg József nemsokára összes folyamodványait visszavonja s csak arra kéri a megyét, hogy Helvécziába útlevelet eszközöljön ki számára. Még életben levő kortársaitól tudom, hogy a kivánt útlevelet csakugyan megkapta s az országot bántatlanul elhagyhatta. De nem állapodott meg Helvécziában, hanem lelke sugallatát követve még tovább ment, Észak-Amerikába, a teljes vallásszabadság hónába, hol minden korlátozás nélkül követhette a református hitet, mely iránt lelke oly lángoló szeretetre gyuladt. Hogy mi történt vele ott, Amerika nagy népforgatagában? feltalálta-e, a mit keresett? s hogy mi lett a végsorsa ennek az eroshitű, bátor embernek? — erről nem sikerült semmit megtudnom. Úgy látszik, minden összeköttetést 1 594. jegyzőkönyvi szám alatt.