Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

Multunk és jövendőnk. Csak a sötét pesszimizmus mondhatja a magyar protestantizmusról : Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény! Tárgyilagos szemlélet mind multunk folyamában, mind jövőnk reményében, kivált a közéletre hatás tekintetében sok fénylő pontját láthatja a magyar protestantizmusnak. Nem szólok a régebbi mult protestáns dicsőségről. Nem részletezem, nem sorolom föl, hogy hazánkban is, mint külföldön, a protestantizmus proklamálja és valósítja meg vallási téren a lelkiismereti és vallási szabadságot, tudományos téren a szabadvizsgálódás és nemzeti kultúra nagy vívmányait, állami tekintetben a nemzeti önállóság és alkotmányosság életbevágó eszméit. Mert köztudomású történeti tény, hogy a Bocskay-féle magyar nemzeti politika fonalán haladnak a XVI. és XVII. századbeli 'Bethlen-Rákóczy-féle szabadságharczok ; hogy ezen a protestáns nyomon törnek előre irodalmi úton a XVIII. ós XIX. századbeli nemzeti és politikai ébresztők, s hogy ezen az alapon építik újra a XIX. század nagy államférfiai (Széchenyi, Kossuth és Deák) a modern Magyarországot. Ezt a köztudomású nagy történeti igazságot legújabban Beöthy Ákos nagyszabású könyve* is meggyőzőleg kimutatja. A magyar protestantizmus a legközelebbi múltban, a XlX-dik század folyamán is hű maradt nemzet-építő nagy tradicziójához. Veleszületett lángoló szabadságszeretetét Petőfi és Kossuth utján a protestantizmus oltja ós önti be az öntudatára ébredt magyar néplélekbe. A nagy nemzeti katasztrófát követő gyászos elnyomatás után a protestáns Tompa, Arany ós Jókai a nemzetnek legerősebb vigasztalói és szabad^ágórzetének legsikeresebb irodalmi táplálói. S mikor az abszolutizmus hirhedt pátensével a protestantizmusra az egyházi halálos csapást rá mérte: a hit- és elvhű protestánsok nagyszabású ellenállása volt az a sziklaszirt, a melyen a politikai és egyházi önkény utolsó kísérlete hajótörést szenvedett. A protestantizmus az alkotmányos élet visszaállítása óta is, mind egyes tagjaival, mind egyházi testületében mindig a nemzeti haladás és ama józan liberalizmus pártján állott, a mely a magyarság erősítésében, a nemzeti önállóság továbbépítésében, az igazi nemzeti politika érvényesítésében semmiféle áldozattól vissza nem riadt. Elég e tekintetben csak a legutóbbi egyház* Lásd: Beöthy Ákos: A magyar államiság fejlődése, küzdelmei. Budapest, ltOO. Az Athenaeum kiadása. Különösen Bocskay Bethlen és Rákóczyak működését ismertető fejezetek. politikai elrendezésre hivatkozni, a melynek reménylett állami ós nemzeti előnyeiért a magyar protestantizmus készséggel meghozta azt a nagy egyházi áldozatot, hogy lemondott egy csomó testületi jogairól ós anyagi előnyéről, csakhogy szeretett hazáját ós magyar nemzetét államilag ós nemzetileg erősödni lássa. Ez a hazafias, ez a valóban fényes mult a magyar protestantizmusra nézve egyszersmind nagyszerű elkötelezés a jövőbeli magatartását illetőleg. Az evangéliumi protestantizmus hazánkban is, világszerte is szülőanyja ós nevelő dajkája a vallási szabadságoknak, a tudományos szabadságnak és az állami szabadságoknak. Ezt a dicső tradiczióját ós misszióját a jövőben sem szabad megtagadnia. Tovább kell küzdenie a még hiányzó közszabadságok kivívásáért; tovább kell harczolnia a fel-fel tünedező reakczió ellen, a melynek politikai, társadalmi és egyházi alakjai az uliramontán törekvésekben évről-évre jellegzetesebben ós veszélyesebben kezdenek kidomborulni. Nem szabad felednie, hogy a reakczió Magyarországon egyházilag a klerikalizmus uralomra jutását, politikailag a jogfeladó labanczságot, nemzetileg a nemzetiségek ellenünk való föltámadását jelenti, tehát minden alakzatában elvi ellentétét annak az igaz liberalizmusnak, a mely az evangéliumi protestantizmusnak a legsajátabb szülötte. Sajnos, hogy a magyar protestantizmus múltja egyházilag ós egyháztársadalmilag nem oly fényes, mint politikai tekintetben. A protestantizmus hazánkban régebben is, de kivált legújabban, csaknem kizárólag az államélet alkotmányos és kulturális erősbítésére konczentrálta a maga erejét. A magyar protestantizmus sokat vérzett és bámulatos erőt s áldozatot fejtett ki a nemzeti és állami lót érdekében, de mindezideig aránylag kevésre vitte a szorosan vett egyházi élet kiépítése terén. A mily erős volt hajdan ós ma is a mily számottevő hazánkban a politikai protestanizmus, olyan erőtelen és szervezetlen volt mindig az egyházi protestantizmus. A magyar egyházi protestantizmusnak nem volt elég hitelvi, vagy ha úgy tetszik, konfesszionális ereje. A magyar protestantizmusnak nem volt számottevő egyháztudományi és irodalmi, vagy theológiai hatása. A magyar protestantizmusnak nem voltak erőteljes egyházi intézményei. A magyar protestantizmusnak nem volt kielégítő erkölcsi hatálya. A magyar protestantizmusnak sohasem volt jól szervezett egyházi élete. A magyar protestantizmusnak nem volt számottevő társadalmi irányzó és átalakító befolyása. Ujabb időben még az a kulturális hatása is nagyon megcsappant, a melylyel eddig az iskolában méltán dicse;