Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

séges szobába néhány napi bezárkózás. De mint a szent­szék jelen ítéletében az incaptivari szó hangzik, az már valóságos criminalitásra s testi büntetésre mutat; ilynemfí törvényszéke pedig a szentszéknek nincs. Mondódott most itten, de már a szóló nem tudja, ki által, hogy vágynák oly perek, mint p. o. a crimen laesae majes­tatis, hogy a personalis comparitio törvényesen meg­kívántatik. Ezt a szóló ugyan nem tagadja, mert a mint láttuk, többnyire a comparitio alkalmával az alperes már be is van fogva és így könnyű a személyes meg­jelenés. De tagadja a szóló azt, hogy átalában, ha a nemes ember ad personaliter comparendum van citálva, és meg nem jelen, — befogattassék. Mert így mire való volna a 1-ae 9-us! így akárki, ha valakit meg akarna fogatni, csak ad personaliter comparendum czitáltassa, s ha az nem jelen meg, könnyen befogathatná. Továbbá mind bizonyos az, hogy Burg úr ha vallását változtatni akarta, a plébániát neki ott kellett hagyni; vagy más szóval, azért hagyta el Burg úr, plébániáját, hogy más vallásra akar általmenni. E szerint mindig igaz marad az, hogy ha ő czélját akarta elérni, nem adhatta birül szándékát a szentszéknek, mert úgy ő bizonynyal letar­tóztattatott volna. Mindenesetre tehát nem a parochia elhagyása, hanem a más vallásra való általmenetel adott okot, hogy Burg úr a szentszék eleibe törvénybe idéz­tessék, — és így a más vallásra való átmeneteli szán­dékért rajta mintegy bosszú állassék A szóló tehát ismét kéri a T. Megyét, hogy a szentszék ítélete terjesztessék fel Ő Felségének, hogy a Fő M. Udvari Cancellária a dolog mibenlétét egész kiterjedésében lássa, az ítélet végrehajtása iránti végzés pedig a k. válasz leérkeztéig halasztassék el." Igen erőteljes és meggyőző az iíjú Pázmándy Dénes beszéde : „Tiszteli a szentszéket, — úgy mond. — s tisz­teletben tartja annak törvényeit, de csak ott és azon esetben, a hol és a midőn a szentszék törvényei hazánk törvényeivel össze nem ütköznek. Már pedig hazánk törvényei szerint s a békesség kötések erejénél fogva a r. kath, ember is szabadon általmehet más vallásra, csakhogy az 0 Felségének nem ugyan engedelemkérés végett, hanem csak tudomásul tartozik a törvényható­ság útján bejelenteni, a melvet, a K. Felség is letett esküje következtében köteles megengedni. Nem lévén pedig hazánk törvényeiben semmi kivétel a más vallásra való általinenetelben a kath. papsága nézve, mégis ha midőn egy katholikus pap vallását kívánván változ­tatni paróchiájáról elköltözik, őtet azért! a^ szentszék perbe fogja s bezárja; ha pedig a szentszéknek vallás­változtatásabeli szándékát előre bejelenti s plébániájától magát fölmentetni kéri, ekkor őtet bizonynyal letartóz­tatják: így mindenképen elzáródik a kath. paptól azon út, hogy ő hazánk törvényei mellett vallását változ­tathassa. E szerint a szentszéknek hazánk törvényei­vel összeütköző jelenleg felolvasott ítéletét nem hogy végrehajtatni kívánná, hanem véleménye szerint szüksé­gesnek állítja annak Ő Felsége eleibe való felterjesz­tését, A szóló még felelni kiván Liptay udvardi plebá­nus és Luchovich fiskális uraknak; az elsőnek azon biz­tos állítását sokalja, hogy ő mintegy előre látszik tudni azt, hogy Burg úrnak ezen N. Megye útján legfelsőbb helyre felküldött folyamodására onnét soha válasz nem érkezend; a másodiknak pedig, hogy pénztárnoki és uradalom tiszti hasonlítása a tárgyalt esetben rosszul van alkalmaztatva. Mert mind pénztárnok, mind az ura­dalmi tiszt, ha látja, hogy őt urasága elbocsájtani épen nem akarja, ő pedig már azt többé szolgálni nem kívánja, annak egyébiránt vagyonában s értekében semmi kárt nem okozván, ha másképen nem lehet, a keze alá bízott vagyonokat egy harmadik hiteles kézbe resignálván, hivatalát minden engedelem nélkül is ott hagyhatja". Pápa. Borsos István, (Vége köv.) ref. főgimnáziumi tanár. belföld. Az 1848: XX. törvényezikk. Ezen lap f. évi 29-ik számában egy teljesen ideáli­san gondolkozó ezikkező azon mozgalommal szemben, mely az 1848: XX. t.-czikk végrehajtásának sürgetését tűzte ki czélul, azt mondja, hogy: „Hadd maradjon csak ez a törvény abban az ideális körben, a melyben szü­letett. Ha végrehajtását óhajtjuk, van módunk annak sürgetésére a politikával való összekeverés nélkül is". Ha a magyar protestantizmus tradiczióját tekin­tem, arra a végeredményre jutok, hogy a magyar pro­testantizmus ezen aggodalmaskodó eljárásával tradiezió­jához lenne hűtlen. Én meg vagyok győződve, hogy csak napjainkban kerekedett felül azon irányzat, hogy mi protestánsok már követelni se merjünk valamit nyoma­tékosan, hanem legfölebb csak panaszoljuk el keserves sorsunkat, és siránkozzunk anyaszentegyházunk veszte­ségén, de ezt is csak úgy tegyük, hogy panaszaink csak magunk között maradjanak. S mi protestánsok ezt tesz­sziik ugyan akkor, a mikor a katholikusok minden esz­közt felhasználnak arra, hogy a mi gyengeségünkből nagy hasznot húzzanak. Nem riadnak vissza olyan esz­közöktől sem, melyeket mi protestánsok nem engedünk meg magunknak. Ok még a szószéket is felhasználják politikai czéljaikra. Nem azt akarom mondani, hogy mi is lealacsonyítjuk a templomi szószéket és az Isten házát de kétségtelen, hogy a katholikusok sok olyan eszközt felhasználnak, melytől mi visszariadunk. De vájjon tiltja-e a magyar protestantizmus tradieziója. hogy ezt a kérdést távol tartsuk a polititikától? A protestánsok vallásszabadsága a magyar alkot­mánynak mindig kiegészítő részét tette. Nem sérthette meg soha egy kormány sem a protestánsok vallássza­badságát, a nélkül, hogy a magyar alkotmányt is ne sértette volna. Ebből következett, hogy valahányszor a 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom