Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-04 / 31. szám
magyar protostánsok jogaihat biztosítani akarták és kérelmeiket orvosolni törekedtek, mindig mint politikai párt szerepeltek. Az 1848: XX. t.-cz. életbeléptetésesem lehetséges, ha a politikai tényezőket arra fel nem használjuk. Mert nem egy részletében kidolgozott törvényről van ott szó, hanem csak egy olyan törvényczikkről, mely az elveket nagy általánosságban megállapította. Egyházi főbb hatóságaink e tekintetben keveset tehetnek, a napi sajtó bármily hatalom, még nem törvényhozási tényező, a röpiratok és meetingek is csak eszmei téren mozognak, melyek gyakorlati szempontból oly nagy fontossággal nem bírnak, hogy azoktól egy ilyen nagyszabású czél megvalósítását várhassuk. Egyetlen biztos út van csak és ez az, hogy a törvényhozás embereit igyekezzünk megnyerni magunknak, hogy ők legyenek szószólói igazainknak, ott, a hol a törvényeket hozzák — az országgyűlésen. Ha a protestantizmus raultját tekintjük, meggyőződhetünk róla, hogy azok, a kik őseink közül a protestánsok jogait szívós küzdelmeikkel biztosították, szintén politikai eszközökkel, egyenesen a törvényhozó testületre gyakorolt befolyással vitték keresztül a vallásszabadságnak törvényekkel való biztosítását. így például az 1604-iki országgyűlésen, mely a hires kassai templomfoglalás feletti elkeseredett hangulat hatása alatt nyilt meg, a rendek tudták, hogy a király politikai rémuralmát már a lelkiismeretek leigázásával akarja betetőzni. Ezért a nagyobb részben kálvinista nemesség szövetkezett a túlnyomóan lutheránus városi polgársággal, melylyel pedig még csak nem is régen elvi harczot folytatott és közösen kijelentették az 1604-iki országgyűlésen, hogy a királyi előterjesztés tárgyalásába addig nem fognak bele, sőt esetleg ott is hagyják az országgyűlést, ha a vallás szabad gyakorlata nem biztosíttatik. Tehát a politikával ekkor is nagyon összevegyítették a vallásszabadság kérdését, sőt a többi politikai kérdéseket teljesen alárendelték a vallásszabadság kérdésének. És eredményt is értek el, mert végre is a bécsi békében biztosíttatott a vallásszabadság. Bethlen Gábor fejedelemnek beszterczebányai országgyűlésén maga Alvinczi Péter terjesztette elő 12 pontban a kálvinista ,( ) ekklézsiák tanítóinak" kivánatait. Ennek a következménye lett, hogy a rendek minden kétértelműséget kizárva biztosították az evangélikusok, a kálvinisták és a katholikusok vallásszabadságát. Az 1790/91. évi országgyűlést megelőzőleg még minden megye tárgyalta a politikai kérdéseket. Minden megyében a katholikusok és protestánsok egyformán tiltakoztak a tolleránczia név ellen Nem azért, mintha a katholikusok sérelmet láttak volna magokra nézve abban, hogy a protestánsok eltüretnek, hanem azért, mert a türelem szót lealázónak ítélték egy törvényesen bevett vallásfelekezetre nézve, mert a protestánsok jogait törvényczikkek, békekötések biztosítják, azokhoz kell visszatérni, azok értelmében kell a felekezetek viszonyait az az erre egyedül illetékes országgyűlésen szabályozni. Tudjuk, hogy küzdelmeik eredménye lett az 1791: XXVI. t.-czikk. Sőt én hajlandó vagyok még egy más szempontból is tekinteni ezt a kérdést. Vájjon helyes eljárás volna-e az, hogy mi pusztán csak egyházi főhatóságainkat használjuk fel czéjaink elérésére? Vájjon nem volna-e helyesebb a katkolikusok közül is megnyerni azokat, a kiknek méltányosság érzete és felvilágosodott gondolkozása azt diktálja, hogy a protestánsok jogegyenlőségének megvalósítására erejüket felhasználják? Én igen is szükségesnek tartom, mert ettől várok legtöbbet. A magyar protestantizmus tradicziói közé tartozik az is, hogy a magyar protestánsok a magyar katholikusokkal vállvetve törekedtek a protestánsok jogainak biztosítására. Erre is lehet több példát felhozni. Az előbb említett 1790/91. évi országgyűlésen is megtörtént, hogy a katholikus rendek szólaltak fel a protestánsok jogai mellett. Ennek az volt a következménye, hogy a király január 18-án több csekélyebb változtatást tett a rendeleten, mely aztán így jött a rendek elibe beczikkelyezés végett. Az 1791. évi február 8-án tartott országos ülésen különösen gróf Battyányi Alajos beszéde tett nagy hatást, a ki egyenesen hazaárulásnak mondta, ha a királyi végzést nem akarnák a törvények közé beczikkelyezni. A rendek csakugyan 291 szóval 84 ellen elfogadták a beczikkelyezést. Sőt mit tett ugyanakkor az ország felvilágosodott szellemű prímása? Márczius 5-én tartott nagy beszédében kijelentette, hogy a béke és nyugalom helyreállítása végett kiadott királyi rendelet a vallásgyakorlat teljes szabadságát adja meg a protestáns polgártársaknak, de ő azt irigység nélkül, szeretettel nézi, és tőtök vallása iránt ugyanazon szeretet viszonzását várja. Vagy még nem is olyan régen, mi történt a Bachkorszak alatt? Mikor a protestánsok a hires pátens visszavonását követelték, ugyanakkor a magyar alkotmány mellett is síkra szállottak. Az 1860. évi januári debreczeni vásáron is azt mondták, hogy „mindnyájan készek vagyunk meghalni vallásunkért és szabadságunkért". S mit tett Török Pál, a budapesti református lelkész? Politikai eszközökhöz nyúlt ő is. A diplomácziát mozgatta meg, melynek eredménye lett, hogy az angol kormány komolyan intette a bécsi kormányt, hogy a magyar protestánsok vallásszabadságát ne sértse, mert Angolország a vestfáliai békében a magyar protestánsok vallásszabadságának biztosítását garantirozta. S a bécsi kormány csakugyan sietett ]a felszólaló államokat megnyugtatni.] Itt említem fél még azt is, hogy ugyancsak a Bach-korszakban a katholikusok is kiállottak a protestánsok jogainak védelmére. Tehát csak teljes elismerésünket érdemli a Magyar Szó az általa a protestantizmus érdekében indított nagyszabású mozgalomért, mert igyekszik az egész ország közvéleményét megnyerni ügyünknek.
