Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

Szilágyi Dezső életrajza. Maga a nemzet áll gyászban legnagyobb fia ravatalánál. Kétszeresen fájdalmas e gyász a magyar ev. ref. egyházra, s abban különösen a dunamelléki egyházkerületre, a mely a megboldogultban íogondnokát és örök büszkeségét vesztette el. Meghalt a bölcs vezér és a szeretetben erős kormányzó; Sión leánya mély gyászban kesereg és fájdalommal zokogja erőssége összedőltén: „jaj nekünk, mert elesett a mi fejünknek koronája!" Halhatatlan volt már életében. Szellemóriássá nőtt a magyar közélet küzdelmeiben, a melynek 1871 óta minden nevezetesebb mozzanata és eredménye az ő nevével a legszorosabb kapcsolatban áll. Ismeretei, tudománya széles látköre a legkiválóbb tudósok sorába emelték; hatalmas esze, a tudomány, szónoklat és vitatkozás csillogó és félelmes fegyverzetének birtokában a bámulat tárgyát képezte kortársainál. Puritán jelleme, erkölcsi szigorúsága, sziporkázó szelleme feltétlen tiszteletet biztosítottak számára mindenütt. 0 benne láttuk államéletünk egészséges fejlődésének biztosítékát. Ref. egyházunk viszonyainak rendezését nagy részben az ő lángelméje munkásságától vártuk. Es most, mikor szemei örökre lezáródtak, méltán lopózik lelkünkbe a félelem, hogy a válságos politikai helyzetben és egyházunk nyomasztó helyzetében nem következik-e ránk nagyobb csüggedés, a melyben akaraterőnk csökken, kitartásunk meglazul, veszedelmet hozva féltett intézményeinkre. Ha az isteni Gondviselésbe vetett hitünk és a mult fenséges példái nem bátorítanának valósággal kétségbe eshetnénk. De bizunk az Örök Igazság győzedelmében. A magyar protestantizmus erejét csak növelik a megpróbáltatások, nagy fiai életének tanulságai fokozzák a most kétes reménységet és megbíztatnak egy szebb jövő boldogságával. Szilágyi Dezső Nagyváradon született 1840 ápril 1-én, hol atyja tekintélyes ügyvéd volt. A bécsi és pesti egyetemeken végezte jogi tanulmányait s az utóbbi helyen is már mint kitűnő szónok és erős vitázó volt ismeretes. Tekintélye oly nagy volt, hogy az akkor alakult jogász-segélyzőegyesület egyhangúlag őt választotta első elnökévé. A 60-as éveknek már első felében ügyvédi gyakorlatot folytatott s a fővárosi társaságokban szívesen látták a rendkívül szellemes, nagy olvasottságú fiatal ügyvédet, ki már akkor mint publiczista, is jóhangzású nevet szerzett magának úgy, hogy, midőn 1867-ben a magyar minisztérium megalakult, Horvát Boldizsár igazságügyminiszter őt hivta titkárul maga mellé a minisztériumba, hol csakhamar osztálytanácsos lett s mint ilyen, Angliába is kiküldetett a jogi s különösen a büntetőjogi intézmények, úgyszintén a parlamenti állapotok tanulmányozása végett. 1871-ben a miniszterelnök mellett szervezett kodifikáló-bizottságnak lett tagja miniszteri tanácsosi ranggal. Szilágyi e bizottságnak 1874-ig legtevékenyebb tagja volt s 1871 óta egyúttal országgyűlési képviselő, hová Gyulafehérvár választotta meg. A parlamentbe lépését is megelőzte szónoki tehetségének a híre, mely rendkívül fölcsigázta iránta a várakozást. De bármilyen nagy is volt e várakozás, első föllépésének sikere messze felülmúlta azt s első nagy beszéde a legszebb parlamenti diadaloknak egyike volt. A törvényelőkészítő-bizottság 1874-ben feloszolván, Szilágyi a budapesti egyetemen lett a politikai tudományok s a büntetőjog tanára s mint ilyen is megfelelt hírnevének. Mint tanar nem az elméletből igyekezett igazolni a gyakorlatot, hanem megfordítva, a gyakorlat tapasztalatainak összevetéséből állapítani meg a legjobb elméletet; viszont mint jogásznak főtörekvése volt európai színvonalra emelni igazságszolgáltatásunkat, de nem a formák egyszerű átvitelével, hanem a jogélet vívmányainak az életbe való átültetésével, hogy azok itt gyökeret verhessenek s a nemzet szellemében, gondolkodásában, jogérzetében, szóval a nemzeti géniuszban megtalálhassák gondos ápolásukat. Mint politikus, mindig a tiszta liberális iránynak volt a híve, s a politikusok azon köréhez tartozott, kik Deák Ferencz köré csoportosultak. A fúzió idejében szintén megmaradt a Deák-pártból s a balközépből alakult szabadelviipárt tagjának, de már rövid idő alatt ő is azok közé tartozott, a kiket akkor „disszidens elemeknek" neveztek. 1877 végén a vámkérdés miatt kivált a pártból, az okokat beszédében kifejtette s az 1878 tavaszán megalakult, úgynevezett egyesült ellenzék tagja, és Apponyi Albert gróf mellett egyik vezére lett. A delegácziónak kevéssel képviselővé választatása után tagja lett, s azóta állandóan részt vett, annak tárgyalásaiban. A pénzügyi bizottságban is ő képviselte a pártját, a közigazgatás újjászervezésének programmját a Házban több izben kifejtette, 1886. márczius 11-én a közigazgatási reformjavaslat tárgyalásakor ismét nagyobb beszédet mondott s másnap tudatta pártjával, hogy a mérsékelt ellenzék klubjából kilépvén, ezután is szabadelvű ellenzékinek marad. 1878-—87-ben a budapesti józsefvárosi kerületet képviselte. Az 1887-iki általános választások alkalmával a siklósi kerületben kisebbségben maradt, de nemsokára Pozsony város I. kerülete megválasztotta, a melynek mandátumát 1889-ben és 1896-ban újra elnyerte. 1889. április 4-én belépett mint igazságügyminiszter a Tisza-kabinetbe. Mint miniszternek első gondja volt a birói és ügyészi szervezet reformja, hogy az alaki jog reformja ezen felépíthető legyen. A táblák és a főügyészségek deczentralizácziója, a felügyelet rendezése, ügyvédi szervezet reformja mind ehhez fűződnek. Párhuzamosan ezzel haladt a jogállapotok részletes javítása és a nagy organikus reform előkészítése, mely a bűnvádi és polgári eljárás rendszeres reformját és a polgári törvénykönyv kodifikáczióját foglalja magában. A börtönügy reformját is fokozatosan megvalósította. Tervszerű működésének köre szélesen volt megszabva s ezen belül folyt a reformok megvalósításának munkája. A reformok tetemes része visszaléptekor közzétett tervezetekben maradt meg. Tagja volt továbbá a Szapáry-és Wekerle-kabineteknek; az utóbbiban az egyházpolitikai törvények tervezésében, kidolgozásában és parlamenti megvédehuezésében igen nagy része volt. A Wekerlekabinet bukása után 1895. évi január 15 én Szilágyit fölmentették miniszteri állásától és a Bánffy-kabinet megalakulása után elvállalta a képviselőház elnöki székét, mely méltóságra 1896 ban újra megválasztották. Még a Szapáry-kabinet alatt valóságos belső titkos tanácsos lett. Az ezredéves ünnepélyek alkalmával pedig az első osztályú vaskorona-rendet nyerte el. Ezen ünnepélyek során a június 8-iki felvonulás alkalmával az országgyűlés két házának hódolatát ő tolmácsolta a király előtt rendkívüli hatást keltett beszédében. Mint a képviselőház elnöke is nagy, múltjához méltó államférfiúi tevékenységet fejtett ki. Alig volt még parlamentünknek elnöke, kinek oly nagy és minden pártnál egyaránt elismert tekintély jutott volna osztályrészül, mint neki. Csak az ő energiájának és függetlenségének, valamint nagy közvetítő tehetségéuek sikerült az 1896. választásokból kikerült Ház zivataros tanácskozásait hosszú