Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-28 / 30. szám

szert tevék, mellynél fogva a Rffta Keresztyén szent Egyházat az eredeti tiszta keresztyénséggel s e miatt lelkiismeretem kivánságaival is megegyezőnek találtam; s ezen hitvallás szabad kiilso gyakorlásában (az eddigi titkolt belsővel továbbá már meg nem elégedhetvén), valamint teljes lelki nyugalmamat, úgy minden jövendő boldogságomat alapulni megesmértem. 4. Hogy fennevezett alázatos kérelmem a honi törvényekkel, jelesül az 1791. eszt. 26. cz. 13. szakaszával semmikép sem ellenkezik, ha inkább ezeknek erejök által, ezen szinte törvényszerfíleg bévett Sz. Egyházhoz, de mégis a Föls. Fejedelem tudtával esendő szabad által menetel, e törvény s a Fejedelem kegyelmétől az egyházi személyek egy szóval sem lévén kizárva, kegyesen megengedtetik. 5. Hogy ezen alázatos kivánságom nem szertelen, nem is egészen új, vagy szokatlan, mert hogy a régebbi példákat, úgymint Dudicsot, Pécsi püspököt s a Tridentumi sinat követjét; a vagy egy Thurzót, Nyitrai püspököt; ezen kivül több kánonokot, számtalan fölszentelt papokat ne említsem, most a külföldön majd mindenütt, de még a Római Katholikus fejedelmű és szinte vegyes vallású Bajorországban is, illyféle esetek nem ritkák, s minden akadály, vagy káros következések nélkül fordulnak elő. Egyébbiránt, mi az ügynek Dogmatikai részeit illetné, azoknak illendő megfelelésére ott a hol, s mikor szükség leend, késznek nyilatkozom. 6. Milly eltökéllett szándéka s erős kívánsága legyen alolirtnak külsőleg is a Rffta K. Anyasz. Egyházhoz tartozhatni, kitetszik főkép abból, hogy miként most azon egy ideji tévedését ön maga is bánatosan megbánja, de azt különben is föntebb idézett két rendbeli bizonyságlevele kimutatja, a végre hogy lelkiismerete szavát valahol szabadon követhesse, minden erkölcs —, s becsület szeretete mellett azon ponton állott, hogy édes hazáját s véle minden boldogságát elhagyandó egy szines ürügy alatt a vallásszabados Észak-Amerikába költözni szándéklana; ha hogy az Isteni kegyelem őt e hibásan föltett lépésről inteni, véle minden teltetést letetetni, s a helyett az ő végnélküli hatalmába, a Fölséges Fejedelem kegyességébe, az Ország törvényeinek szentségébe s a T. Karok és Rendek nagy lelkű pártfogásába bizni ne tanátslotta volna. 8. Végtére alolirt, ezen országos törvények által szentesített Cs. Kir. kegyelmet annálinkább önmagára alkalmazhatónak véli, minthogy e legfölsőbb kegyelem elnyerése után mostani állapotját, vagyis papi szolgálatra történt béavatását nélkülözni nincsen szándéka; sőt szinte az újonnan fölveendő hitvallásban is a papi charactert megtartván abban is, a nagy Istennek buzgó híveket, a Fölséges fejedelemnek pedig hű alattvalókat oktatni egyik legfőbb óhajtása. Hogy tehát e többször említett s lelkem minden nyugalma- és boldogságával együttjáró legfölsőbb kegyelemnek részesévé tétessek, a T. Karokat s Rendeket ismét és újabban legmélyebb tisztelettel arra kérem, hogy szánandó elhagyatottságomat kegyes oltalmok alá venni, érettem pedig 0 Cs. Kir. Fölségénél egy alázatos tolirással azon közbenjárói esedezést tenni méltóztatnának, hogy nékem a R. Kath. hitvallástól, mellynek mindazáltal számtalan reám ruházott kegyelmei feledékenységbe soha nem jutandnak, egyébbként pedig, mint több idő ótai meggyőződésemmel egybe nem férő, s ekkorig csak a legnagyobb önmegtagadással gyakorlott vallási intézményről a Helvécziai vallástételt követő Egyházi társulathoz, mint legbensőbb nézeteimmel egyedül megegyező eredeti keresztyén testülethez való szabad általmenetel legkegyelmesebben megengedtessék. Addig is pedig, minthogy illy tárgyú ügyek megesmerése, vagy végképeni elintézése legfölsőbb rendeletek következtében is nem az egyházi törvényhatóságokhoz tartoznak, én, ne csak hogy a most nevezett törvényszékek előtt helyt állani ne kényszeríttessem; de különben is mint Isten kegyelme által minden vétségtől ment akármilly méltatlan bánásmódtól 0 Cs. Kir. Fölségének leghatalmasb kegyelme által megoltalmaztassam".1 Különösen felötlő e folyamodvány keretében annak a szándékának fölemlítése, hogy készült hazáját elhagyni s a szabad Amerikába vándorolni, csakhogy szabadon követhesse vallásos meggyőződését. Tehát erősen bizik ugyan, — mint folyamodványából látható, — hogy szándéka, mely egyáltalán nem ellenkezik a törvény szavával s még kevésbé az ébredő korszellem kívánalmaival, megvalósítható: de azért a bizalmatlanság némi árnya is felcsillan, sejti a nehézségeket, melyek útjában állanak. Hiszen ismerte a klérus roppant hatalmát s tudhatta, hogy ez a nagy hatalom mindent megmozdít ellene. Pápa. Borsos István, (Folyt, köv.) ref. főgimnáziumi tanár. külföld. Külföldi szemle. A szász egyháztartomány „ev. egyesülete" mult hó elején tartotta saját díszes új otthonában rendes évi közgyűlését. Weser berlini tanár Luk. 9. 52—56 v. felett tartott ünnepi szónoklata után Saran hallei lelkész emlékbeszédet mondott Beyschlag tanár felett, ki 1873 óta szellemi vezére volt a jobb és balpárti theol. tanellentéteket összeegyeztető „ev. egyesületnek". Ez egyesület a Herrmann és Falk-féle egyházpolitika szellemében nagy befolyásra tett szert Brandenburg, Pommeránia, Szilézia. Poroszország egyháztartományaiban, s közvetítő jellegénél fogva nem ritkán döntőleg hatott a theol. és egyházpolitikai kérdések elintézésére. Beyschlag volt ez egyesületnek a lelke, ki úgy tanári, mint írói hatalmas egyéniségével több mint 700 kiváló egyházi és világi férfiút tudott maga köré gyűjteni. Szinte gondviselésszerű volt az ő szavának varázsa és hatása, ki az általa 1876-ban létesített „Deutsche Evang. Blatter" cz. folyóiratával a theológia és a tudomány, a tekintély és a szabadság, a hit 1 A pápai református kollégium könyvtárában Tóth Ferencz iratai között